Nekem az igazi irodalom hiányzik

Például, ahogyan Parti Nagy Lajos az ő költőtársához fordul:

Tandorírt vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál,

amire szó volt és lett volna rá,

erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál,

ahogy a nagy Reimerling mondaná,

kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál,

a mesterünk vagy így és úgy, naná,

te isten büféjében dús papírtál,

el sem bírná, ki körbehordaná,

hát körbeállunk kiskanálni szépen,

kedves Dezső, hisz áll a mű középen,

az ismerős és titkos tandarab,

felnőttünk rajtad, mintha nyelvkovászon,

lobogjon néked hatvan rőfnyi vászon,

ki egymagad vagy nálad tandoribb.

Az irónia eszköze a metafizika nyelvbe írt „programját” hivatott kibillenteni a nyugatos-újholdas poétikák rendjéből. (xiii.) Nyelvi humor: „Az én hazám kopott kabátú, / de nékem zizzenő dzsoging, / szemében egy-egy szívlapát bú, / csuklik kicsit, kicsit meging, / a forma rácsán rendre átbú / (bár össze kéne tartanom) / a szertelóbált kezü-lábú, / de hazafias tartalom, / mit illenék kitöltenem: / hazám hazám te min – de nem.” (Szívlapát) (xiv.) Alkalmiság: ez jó is, rossz is. A kötet anyaga magán viseli a nyomát. A romantikus költészet gyanakodva figyelte, az homage-versek, köszöntők, pasztizsok, etc. azonban egy nagyon tág jelentésmezőt nyitnak meg a versszövegek előtt. (xv.) Nagyfokú életismeret. Na, most erre azt mondhatja a kedves Olvasó, hogy akkor meg miről szövegelt eddig a Szerző, hogy az ’élet’ az mindig ’szöveg’? Hát ezt ismeri a Parti Nagy-vers, ezt a szöveget, mondjuk így: saját poétikáját!

Borbély Szilárd írta, amikor még élt. Kádáriában éltem én is:, a parnasszus.hu-ban közölt elemzésében szólta ezt a Grafitneszről.