A régi foglalkozások vidéken is eltűntek

1949-ben államosították a házunkat. A tanács beutalt az alsó lakásba egy házaspárt, ők vállalták el az udvar és az utca takarítását. Később nagyon jó, mondhatni családi barátságot kötöttünk velük. Az időközben megszületettt gyerekeikkel is a mai napig szeretetteljes kapcsolatot ápolunk. A családfő eredetileg mezőgazdasági munkás volt, a Purgly-majorból jöttek. Ott toborzott munkaerőt a MÁV. A majorsági cselédből kocsirendező lett, felesége pedig háztartásbeli, mert a régimódi szemlélet szerint egy nő maradjon otthon, lássa el a családot, ne járjon dolgozni idegen emberek közé. A hivatalos statisztikák szerint a népesség gyors ütemben rétegződött át az ötvenes évek elejétől kezdve,  de ebben a családban sokáig a vidéki  hagyományok érvényesültek.

Juci néni nem sokkal a beköltözésük után állapotos lett, valamint a kisebbik húgom is ekkortájt született. Juci néni humoránál volt, amikor vicces csodálkozással állapította meg a városi életről, hogy ő nem tudja mi történik itt, mert ő is  állapotos, a macskája is állapotos, de még a kisnaccsága is gyereket vár. Így nevezte anyut. Öreg nagyságának dédanyánkat emlegették, mivel a háború után nem sokkal éltek még a régi társadalmi megkülönböztetések megnevezésben, megszólításban stb.

Dédanyánk nagyon tartotta magát az osztálykülönbség kinyilvánításához, de ez néhány év alatt eltűnt, baráti kapcsolattá szelídült, meg aztán ahogy mi testvérek nőttünk, mintha az alsó lakásban is szülői gondoskodásban lett volna részünk.

Sok mindenben megnyilvánult ez akár észrevétlenül. Össze  kellene gyűjteni, mi is volt az, ami nemhogy megkülönböztetést, hanem együttműködést, együttérzést, egymás felé nyitottságot hozott létre. A statisztikák ilyesmiről nem szólnak. A nagy szociográfiák,  az  olyanok, mint a Puszták népe vagy A tardi helyzet, és még a Szeged népe sem szól erről.

Hogyan, miért szerették meg egymást az emberek kivételes mikrokörnyezeti együttesük révén, én erről még soha sehol nem olvastam. Nehéz is rátalálni egy megélt élet elemei között arra a kivételesre, amely sehol másutt nem történhetett volna meg, csak a mi házunkban.

 Juci néni munka közben szeretett mesélni. Amíg vasalt, visszarévedve sorolta, hogyan éltek a majorságban. Még sötét volt, amikor az intéző megkongatta a cselédlakások végében felfüggesztett vasat, hogy ébresztő emberek, indulunk cukorrépát egyelni, mindenki hozza a kiskapáját, kését, szóval mindig a munkának megfelelő szerszámot. Társzekérrel vitték a cselédeket a határba. Akinek kicsi gyereke volt, magával vihette. A parcella szélén gödröt ástak a gyereknek, beleállították, nehogy elmásszon valamerre. Az anyák gyakran odaszaladtak hozzájuk , megitatták őket, kenyérhéjat adtak a kezükbe. A nagyobbak, akik már járni tudtak és hallgattak a szóra, követték anyjukat, összeszedtek mindenféle gyomot, virágot, meg amit érdekesnek találtak. Juci néni kislánya a kötényébe békákat gyűjtött. Mire anyja visszafelé kapált a másik soron, elébe öntötte a kötényéből a sok kis békát, és örömmel kiabálta, hogy "Nézze anyám, madár!"

 Vasalás közben a férfiingekre került sor. Amikor már nagyobbacska lány voltam, Juci néni odahívott, hogy tanuljam meg, milyen sorrendben célszerű az ing részeit vasalni. Előbb a két ujját, aztán a gallér hátulját, jól meghúzkodva, nehogy ráncot vessen a gallér, aztán a színéről, majd csak ez után, ha a háta meg volt szabva a gallér alatt, akkor azt, célszerűen aláhajtva a vékony részt, utána jöhetett a háta végig, utoljára a két eleje, követve az ing oldalvarrását. Átadta a vasalót, na, most te csináld, majd én nézem. Igyekeztem, hogy jó legyen. Összehajtani nehezebb volt. Még később jó hasznát vettem a Juci nénitől kapott tudományomnak, amikor bőröndbe csomagoltam, ha utazni készültünk. Nem is gyűrődött össze semmilyen holmink.

Juci néni délutánonként jött fel hozzánk vasalni. Amikor a férje hazaért a munkából, leszaladt a lépcsőn, föltette a vacsorát a gázra melegedni. Legközelebb elmondom, milyen ételeket ettek hétköznapi estéken a Purgly-majorban, mert másmilyenre  nem futotta a városi munkaerő keresetéből sem.