tag:blogger.com,1999:blog-4583188908372884932024-03-23T03:14:11.190-07:00Ezt még elmondomklaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.comBlogger128125tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-86015436873579661962023-10-19T09:01:00.000-07:002023-10-19T09:01:44.616-07:00A fájdalomról<p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">A fájdalomról</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">A daganatok *sebészi eltávolítása* során bizonyos idegek
sérülhetnek, illetve átvághatják őket. Ez az oka például az emlőműtött betegek
gyakori panaszának, hogy kellemetlen, égő érzés jelentkezik a hónaljtájon,
illetve a felkar belső oldalán. Ugyanez előfordul mellkasi műtét után, ahol a
bordaközi idegek sérülnek. Ezek a tünetek akár hosszú éveken keresztül
fennállhatnak. Ha egy végtagot csonkolni kell, a nem létező végtag fájdalma,
ún. fantomfájdalom jelentkezhet. <br />
<br />
<span class="moz-txt-tag"><b>*</b></span><b>Sugárkezelés<span class="moz-txt-tag">*</span></b>
után nagyon gyakori a hegesedés, és a hegesedés érintheti az idegeket. Ez
ideg-eredetű fájdalmat okozhat, sőt, szerencsétlen esetben akár gerincvelői
sérülés is kialakulhat a sugárkezelés miatt. <br />
<br />
<span class="moz-txt-tag"><b>*</b></span><b>Kemoterápiánál<span class="moz-txt-tag">*</span></b> nagyon gyakori az ún. poli-neuropátia, tehát
több ideg károsodása, ami nagyon kellemetlen égő jellegű fájdalommal jár,
hosszú hónapokig fennáll, és nehéz enyhíteni. <br />
<br />
Ezt mondta az onkológiai intézet fájdalom ambulanciáján a főorvos. Ezek itt mind idegi eredetű fájdalmak. Arról, hogy vannak-e másmilyen fájdalmak, illetve azok miért fájnak, még nem szólt.<br />Az isiászt injekció kúrával és konzervatív kezeléssel hozták helyre, itt a gerinc meszes csigolyái kínoztak.<br />A mostani bajokat lehetett tűrni egy darabig, de most már elég.<br /></p>
<p> </p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-41021139541919217742023-10-06T03:20:00.000-07:002023-10-06T03:20:46.291-07:00Nagy magyarokról mit tudunk?
<p class="MsoNormal"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO07WtBUlP9I1t4uypGcsoky5KD-hCfZVB7zGxIjZ4C7GkYfnVr6tNvMBIE0KpJw94zRKeQJkygwFlQEzYQo_EGhqKEsekm4PxZ3PuDqUzqfMyDF228lLCuMsY7pjXyZbH55_ckGgc9muhfKhT3IsR1MLjVshyaRkAaPS0-bmm_TCT-A7hyc58MoNcchk/s500/rodost%C3%B3i%20eml%C3%A9k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="354" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO07WtBUlP9I1t4uypGcsoky5KD-hCfZVB7zGxIjZ4C7GkYfnVr6tNvMBIE0KpJw94zRKeQJkygwFlQEzYQo_EGhqKEsekm4PxZ3PuDqUzqfMyDF228lLCuMsY7pjXyZbH55_ckGgc9muhfKhT3IsR1MLjVshyaRkAaPS0-bmm_TCT-A7hyc58MoNcchk/s320/rodost%C3%B3i%20eml%C3%A9k.jpg" width="227" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal">Nem tudtam, hogy Zágonban létezik egy régi, öreg fa, Mikes
Kelemen fája.<br />
A fa történetéről megtudva a lényeges tudnivalókat, elolvastam a Törökországi
levelek írójának életrajzát, melyet Benedek Elek ad elő ebben az online
olvasható kötetében:<br />
http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/benedek_nagy_magyarok_elete.htm<br />
Csodálatos nyelven, őszinte és tiszteletre méltó szeretettel ír Mikes
Kelemenről, nehézségekkel sújtott, boldogtalan életének derűsebb időszakairól
történeti hűséggel, a 19 század elejétől követi a magyar királyság és a török
porta áldatlan viszonyait, miközben Rákóczi fejedelem és udvara Rodostóban
várja a diplomáciai viharok elcsendesedését, és igazságot kaphatnak a magyar
szabadságért tett küzdelmes sorsukért.<br />
Most a hosszú és nem túlságosan vidám történetet nem idézem fel, mindenki
elolvashatja a fentebbi linken, milyen volt régen a kultúra és a hazaszeretet,
mit jelent a fa, amelynek emlékezetét blogtársunk megidézte. Mikes Kelemen levelei
az elemzők bemutatása szerint olyanok lehetnek, mint a mi blogbejegyzéseink: a
mindennapjainkról, a körülményeink változásáról, családi múltjaink
megidézéséről, irodalmi élményeinkről szólnak, és egyszer, ha már a blogírás
szokása teljesen kihal a közéletből, olyanok leszünk mint Mikes Kelemen képzelt
nagynénikéjével egyetemben, egy olyan korszak életlenyomatát adjuk át az
utánunk jövőknek, akiknek feltehetően lesz türelmük belenézni, honnan hová
jutottunk a huszadik század elejétől a huszonegyedik közepéig, amikor is egy ma
készülődő háború elsöpréssel fenyegeti Közép-Európa népeit.</p>
<p> </p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-25637747146095838082023-08-30T11:38:00.002-07:002023-08-30T11:38:50.446-07:00Mai álom<p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">Álom az időutazó hírei után</p>
<p class="MsoNormal"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ00-rCT0xzEmoYhA7CSJWMIZI9WfJiTzrJewtO5QpZFx3LtkWHsbnOGE5IdkNTlMt4AVqx3YZjkn94CbNmraiFNC6yNRDQfvAHVaYLIqQbaNqMlHDv445QNNc8BH_85ljavXrAGDy9634hPwPM7ZphLHcKwMcP7GhprFq5s7Dwmpk_qokZ0SngUj-nlE/s2816/mai%20%C3%A1lom%20001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2112" data-original-width="2816" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ00-rCT0xzEmoYhA7CSJWMIZI9WfJiTzrJewtO5QpZFx3LtkWHsbnOGE5IdkNTlMt4AVqx3YZjkn94CbNmraiFNC6yNRDQfvAHVaYLIqQbaNqMlHDv445QNNc8BH_85ljavXrAGDy9634hPwPM7ZphLHcKwMcP7GhprFq5s7Dwmpk_qokZ0SngUj-nlE/s320/mai%20%C3%A1lom%20001.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal">Edittel, a húgommal ültünk a régi konyhában, ami teljesen
üres volt. Néztünk egymásra,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogyan
folytassuk, és akkor hirtelen benyitott Pannika unokám. Még nem szült,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>elég nagy volt a hasa. -Adjatok valamit
enni!- mondta. Nem tudtuk, mit csináljunk. Asztal, üres polcok alatt
nézelődtünk, és találtunk két sárgarépát. Mutattuk Panninak, hogy ebből
próbálunk neked levest főzni. - Nem baj, csak csináljátok, mert nagyon éhes
vagyok! - sápadtan kérte Panni, közben lerogyott a székemre. - Sokáig, sokat
jöttem - mondta.</p>
<p class="MsoNormal">*</p>
<p class="MsoNormal">A valóságban ezen a reggelen vagy hajnalon kirabolták a
kiskertemet. Valaki megszedte a zöldbabomat, már gyönyörű volt. Éppen főzni
akartam belőle. Ennyi maradt. A rebarbarát jól meggyérítette az ismeretlen látogató, azt is
most a hidegebb időben terveztem, hogy lepényt sütök belőle. Kis kompótnak való
szárakat még hagyott.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szemben a málnát
szintén leszedte. A fehér csumák mutatták, hogy legkésőbb hajnalban vihette el
a pár szem málnát, amit egész nyáron óvatosan locsoltunk a tövénél, ne jöjjön
rá a tetű.</p>
<p> </p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-83193823681280825952023-07-23T09:29:00.000-07:002023-07-23T09:29:29.311-07:00Nemzedékek egymás nyomában<br />
<p class="MsoNormal">Itt ez a nagy fügefa. Jó háttér az idei családi találkozóhoz
a szegedi kertben. Ha még édesapám velünk lenne, elmesélhetné, hogyan és mikor
ültette a fügefát. Nem mostanában volt, az biztos. <br />
Valamikor az ötvenes évek elején kora ősszel éppen családlátogatásról jött
haza. (Akkoriban ugyanis a kötelező óraszámon fölül a pedagógusoknak
ellenőrizniük kellett, hogyan viselik otthon a szülők a gyerekeik gondját.)
Apácskánk felakasztotta a kabátját a fogasra, a zsebében egy nagyobb újságpapírban
rejtőzködött valami. Nyilván a kertészetben dugták a zsebébe a kis fügehajtást,
amit semmiképpen sem akart elfogadni tanítványa apjától. Mit tegyen, elültette.
</p>
<p class="MsoNormal"><br />
Pár év múlva egész szép fácska lett belőle, de télre még mindig nagyon óvni
kellett a fagytól. Már hét éves, ágasbogas alacsony fa volt, amikor egyszer
utoljára még körbeásták a férjemmel, ágait szépen a fölbe hajlítgatták,
csomagolópapírral letakarták, körbe jócskán tettek a kifordított földből, a
papírra is szórtak homokos földet, így telelt az egyre erősebb fügefa. Még
néhány szem zöld termés is volt rajta a téli bundája alatt.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tavasszal kibontották a fügetemetőt,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a gallyakat, erősödő ágakat alátámogatták, és
attól kezdve már nem kellett télre annyira óvni. Megerősödött,
akklimatizálódott a csemete. </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Most látható, mennyien nőttek föl a fa védelme alatt. A
férjem meg én hiányzunk innen, már nem bírjuk az utazást. Stali is távozott több
éve. Testvéreim gyerekei, unokái itt vannak, meg a mieink is, sőt, két kismama
még az idén szülni fog. Ők a kép bal szélén mosolyognak. Ha édesapám itt lenne,
együtt örülnénk az ükunokáinak.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Zdwz0dzunKRh68J1fTC7ekzoNjuLTIvi8Y_8XsqAddCuo_NJi-_3CMzTsrjY8YVTibcVJfv3mg_9LQwOJRvcgfzeNkKXVRg6Jg4e95uc40uzera_M4oSb4IG4QYhbesyHiyZNMEusanFXQpNeuD50PGv_evlPsGrW0X8UnchFqH0USm-m5Tg3FROMqg/s4032/0946.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Zdwz0dzunKRh68J1fTC7ekzoNjuLTIvi8Y_8XsqAddCuo_NJi-_3CMzTsrjY8YVTibcVJfv3mg_9LQwOJRvcgfzeNkKXVRg6Jg4e95uc40uzera_M4oSb4IG4QYhbesyHiyZNMEusanFXQpNeuD50PGv_evlPsGrW0X8UnchFqH0USm-m5Tg3FROMqg/s320/0946.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3A1SaWFB64KENJSTkdCuC68p5SthvDsowPov0kIO7QEejiRqUNxB_YKXgfzvnWeCe09GFj9AWkROlN3ug_GiDSCG1Df98eN3woQWb_Ui72DXNmipujWSb3VOBoQd4vn290HDq4cCwPYxuV3ZwFrClvtH9rQdBt3T2VoEaGqxg7ShS9rLa4BRBDl244e8/s4032/0942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3A1SaWFB64KENJSTkdCuC68p5SthvDsowPov0kIO7QEejiRqUNxB_YKXgfzvnWeCe09GFj9AWkROlN3ug_GiDSCG1Df98eN3woQWb_Ui72DXNmipujWSb3VOBoQd4vn290HDq4cCwPYxuV3ZwFrClvtH9rQdBt3T2VoEaGqxg7ShS9rLa4BRBDl244e8/s320/0942.jpg" width="320" /></a></div><br />klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-52378046181835742082023-05-21T12:31:00.000-07:002023-05-21T12:31:31.203-07:00Karácsonytól mostanáig<p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3AAKI3N53yIXNfB-bQcRSD10sUoQEf9YVFTJbpOohENztxvXcBlMqm07P1BOHnyo0xrNaHAkwq9E6QYI8Zbkdo7bGheFVeH8qwvtUiFuvM5EspBHrZqCL7wAnXN-mGvuQPcznyHRKZyHOL4uTTxTiOS3bnBb651LtcFMg2IVEl0VcCU_LUqD5apHe/s2476/jutka%20fala%20001B.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1533" data-original-width="2476" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3AAKI3N53yIXNfB-bQcRSD10sUoQEf9YVFTJbpOohENztxvXcBlMqm07P1BOHnyo0xrNaHAkwq9E6QYI8Zbkdo7bGheFVeH8qwvtUiFuvM5EspBHrZqCL7wAnXN-mGvuQPcznyHRKZyHOL4uTTxTiOS3bnBb651LtcFMg2IVEl0VcCU_LUqD5apHe/s320/jutka%20fala%20001B.jpg" width="320" /></a></div><br /><p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Itt egy képekkel beborított falat fogunk látni, amikor
elkészül. Részleteket az életünkből és a vágyainkból. Ami elmúlt, és
remélhetően soha nem jön vissza, egy olyan is van köztük. Pedig milyen szép,
milyen békés így ránézésre! Persze, nem minden borzasztó körülötte, csak a
városi forgalom, meg a lakók. Az unokáink legszebb felejthetetlen emlékei kicsi
korukból ide kapcsolódnak. Ha meggondolom, hát nekem is ez a
bölcsis-óvodás-zeneiskolás- tanítás utáni kikapcsolódós vidámkodás rémlik föl a
képen jobb kéz felől, a kopasz akácfa fölötti ablak mögül. Jutka festette
olyannak, amilyennek élvezni tudtuk még a környéket is, meg elsősorban egymás
társaságát. Minden itt van a képen. Alatta robog a Szentendrei út hat sávon, de
ez már nem látszik, csak hallatszik annak, aki itt nézett ki az ablakon.</p>
<p class="MsoNormal">* </p>
<p class="MsoNormal">Középen fönn egy vágykép csúcsa mutat fölfelé. Valamikor
leromlott épület volt, most az látható rajta, mi lehetett volna belőle, ha
törődni tudnak vele a gazdáik. Azt hiszem, sok kitisztítani való belső épületünk
van nekünk is.</p>
<p class="MsoNormal">*</p>
<p class="MsoNormal">Az aranyos kétszintes ház bal kéz felől néhány éve épült.
Ugyan, készen volt már, csak felújította a kisebbik unokám, aztán férjhez ment.
Gondolt egyet, és párjával egyetértésben beépítette a padlásteret. Gyors, jó
brigád dolgozott rajta. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most kész a
dolgozószobája, a háló, és a gyerekszoba is. A kis erkéllyel szemben nyári
konyha és halastó van. Panni egyedül ásta ki a gödröt, még szingli korában. Két
aranyhalat vett bele, azóta minden évben szaporodik a halcsalád. A ház előtti
sövény mögül kilátszik egy bicikli. Ezen jár dolgozni Bálint télen-nyáron. Nem
tudom, hány kilométer Csillaghegytől <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Budafokig.
Minden nap kétszer. </p><p class="MsoNormal">Pannika íróasztala az emeleten van. Ablaka éjjel sokáig világos,
számítógépes feladatai sose akarnak elfogyni. Villanyoltás előtt még benéz az
ablakán a mókus, szörnyen kíváncsi teremtés.</p>
<p class="MsoNormal">*</p>
<p class="MsoNormal">A negyedik képről semmit sem tudok. Csak azt, ami látható,
Arany Jánossal szólva: <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már a nap is
lemenőben, tüzet rakott a felhőben.</p>
<p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-57144471455102655922023-04-17T02:22:00.001-07:002023-04-17T02:22:16.380-07:00Meghívó<p>Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet... <br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyCmsR6Mf4Ho11AUbAhgQBrO-p1DsA93x78DDqT74uZ_ROvF0hzifosKR8aybUkkeA74cQBBgUnSrrhroKT-YX4zvhGYTIS1TnI5_9taIrBcJh3A0YHpreGKsQFaow4ACdCbmPEdG8Dr29VZGGSYtrDC0NQOTDH8xCrC5A4lOmi8lfP4E5d3jhrxyU/s1200/vend%C3%A9g%20a%20h%C3%A1zn%C3%A1l.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="719" data-original-width="1200" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyCmsR6Mf4Ho11AUbAhgQBrO-p1DsA93x78DDqT74uZ_ROvF0hzifosKR8aybUkkeA74cQBBgUnSrrhroKT-YX4zvhGYTIS1TnI5_9taIrBcJh3A0YHpreGKsQFaow4ACdCbmPEdG8Dr29VZGGSYtrDC0NQOTDH8xCrC5A4lOmi8lfP4E5d3jhrxyU/s320/vend%C3%A9g%20a%20h%C3%A1zn%C3%A1l.webp" width="320" /></a></div><p>Itt fogunk reggelizni</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlWjP0oCy0NbGprNQQmk5nlnys44fsLjiAf8-osKSI--AfMCEdAFTmlQxkBeaFAVek8QN2Yv1f5UNpzvzVIjtVyF3Gvg9mX5BzjfL70ud-VsLJFIukhjVhV-5rNvLdMzvoI2w8sxEMIZXec4I90Q6kCQLIVaTh38faODeW1cceiY5wPLvSLIwdAV92/s1200/megy%C3%BCnk%20reggelizni.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlWjP0oCy0NbGprNQQmk5nlnys44fsLjiAf8-osKSI--AfMCEdAFTmlQxkBeaFAVek8QN2Yv1f5UNpzvzVIjtVyF3Gvg9mX5BzjfL70ud-VsLJFIukhjVhV-5rNvLdMzvoI2w8sxEMIZXec4I90Q6kCQLIVaTh38faODeW1cceiY5wPLvSLIwdAV92/s320/megy%C3%BCnk%20reggelizni.webp" width="213" /></a></div><p>Délelőtt sétálni megyünk</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7aB6j_YBpK4oMGd10PI9jG_SEl0qk-jYVkCO90vBfOkAvwLSWL7wXP0UL_erZBhera17To04T5lyjZ6uSOktIn_GcdHDmyMg6sOkq1b_Crha-jteWQCc_LVFMbymIBGXvzuYmCegNQ2M5Gt0P5GA-LR0LJfvtoSSoqclXaUh_vSc1E_ssHsGdfWLA/s1200/d%C3%A9lel%C5%91tt%20s%C3%A9t%C3%A1lunk.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="815" data-original-width="1200" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7aB6j_YBpK4oMGd10PI9jG_SEl0qk-jYVkCO90vBfOkAvwLSWL7wXP0UL_erZBhera17To04T5lyjZ6uSOktIn_GcdHDmyMg6sOkq1b_Crha-jteWQCc_LVFMbymIBGXvzuYmCegNQ2M5Gt0P5GA-LR0LJfvtoSSoqclXaUh_vSc1E_ssHsGdfWLA/s320/d%C3%A9lel%C5%91tt%20s%C3%A9t%C3%A1lunk.webp" width="320" /></a></div><br /><p>Aztán beugrunk a kocsiba és elutazunk Nakonxypanba</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbXMRLhHz0R0VZsUIH5Cw5aMFwxXldfWXL3K5ZmZVogzjoqF8h5V3iZGOcQlYK0shhBTVvsYhuGruTJan01LNKtyso9W6EoyI73SGYaUtGDs9nSD1iWIDhoRBx3zpd9py0XDeH-ajMuJkWpUyqXnj59kP2mPDx8AiR4lncRFooDwduw6cPhBGaAQ2i/s1200/elutazunk%20Nakonxypanba.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="831" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbXMRLhHz0R0VZsUIH5Cw5aMFwxXldfWXL3K5ZmZVogzjoqF8h5V3iZGOcQlYK0shhBTVvsYhuGruTJan01LNKtyso9W6EoyI73SGYaUtGDs9nSD1iWIDhoRBx3zpd9py0XDeH-ajMuJkWpUyqXnj59kP2mPDx8AiR4lncRFooDwduw6cPhBGaAQ2i/s320/elutazunk%20Nakonxypanba.webp" width="222" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-51664014269085873172023-04-08T23:05:00.000-07:002023-04-08T23:05:03.686-07:00Húsvéti emlék<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><h1><a><span style="text-decoration: none; text-underline: none;">A harangok Rómába mentek</span></a>
</h1>
<p class="MsoNormal"><a title="info link">2009-04-10 15:07:32</a> </p>
<p><b><span style="font-family: Tahoma;"><br />
<strong><span style="font-family: Tahoma;">Most ocsúdtam föl, hogy tényleg,
reggel nem harangoztak. Délidőben kisfiúk kereplőkkel masíroztak az
ablak alatt, forgatták veszettül a fanyelves szerszámokat, és svábul
kiáltoztak, ami olyanformán kezdődik, hogy „eeejja’ eeejja’. Talán a leselkedő
rossz lelket űzték ki a faluból, az utcákat többször bejárták. Nem maradt ki
egyetlen porta sem a nagypénteki varázslásból.</span></strong><br />
<strong><span style="font-family: Tahoma;">Holnap a kereplőkkel végigjárják még
néhányszor a falut, de nagyszombaton estére visszajönnek a harangok Rómából, és
ünnepélyesen zengik majd, hogy Krisztus feltámadott. </span></strong></span></b></p><p><b><span style="font-family: Tahoma;"><strong><span style="font-family: Tahoma;">Ez egy több mint 10 éves bejegyzés, az akkori falusi élményem lenyomata. Addig még nem láttunk kereplőt se, meg a gyerekeket sem ismertük. Mára felnőttek. Ha megnézi valaki a fotót, kiderülhet, ki kicsoda.</span></strong></span></b></p><p><b><span style="font-family: Tahoma;"><strong><span style="font-family: Tahoma;">Jó lenne kitenni a fészbukra. Nem biztos, hogy sikerül.</span></strong></span></b></p><p><b><span style="font-family: Tahoma;"><strong></strong></span></b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><strong><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbQ61xqSfDgPLDJOmDGAsh99RdZhUAwhOIoGHTZ5YjG0EgZwUuK6sPH5Rij6rI8aK-BuZH1UY-JB7_didYuixYccLStLTsp8f1_zENT8L_kBf-AHbQ2P5c9uh9t-FTtjYdSU80akQa_CDw7aPfegk0DSG6FHQ_oI4graR85vthjbbzFQOut76KC5F/s1984/csolnoki%20fi%C3%BAk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1488" data-original-width="1984" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbQ61xqSfDgPLDJOmDGAsh99RdZhUAwhOIoGHTZ5YjG0EgZwUuK6sPH5Rij6rI8aK-BuZH1UY-JB7_didYuixYccLStLTsp8f1_zENT8L_kBf-AHbQ2P5c9uh9t-FTtjYdSU80akQa_CDw7aPfegk0DSG6FHQ_oI4graR85vthjbbzFQOut76KC5F/s320/csolnoki%20fi%C3%BAk.jpg" width="320" /></a></strong></b></div><b><strong><br /><span style="font-family: Tahoma;"><br /></span></strong></b><p></p>
<p align="center" style="text-align: center;"> </p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-35349263464800850052023-04-04T11:00:00.000-07:002023-04-04T11:00:19.644-07:00Minimal art<p> Az unokám háza. Lerajzolta.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTCLK8uSHo0jnpgxSqXG8zlcEVDZ1O9sqBS4pxRSJVEUm5-ZW2qa0Q8QUR5KnaTOqmzlYEZLx_-rELU8_DTrXF0-WPN6vV4qSFAqQWCr6mlOvREqlv8xQKt8BdJlCv7K2QTPvYmfPYTJbb27aQj25KtV23zPPaw579RUeog4Wu6b06bwBHowik3PYS/s715/minimal%20art.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="715" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTCLK8uSHo0jnpgxSqXG8zlcEVDZ1O9sqBS4pxRSJVEUm5-ZW2qa0Q8QUR5KnaTOqmzlYEZLx_-rELU8_DTrXF0-WPN6vV4qSFAqQWCr6mlOvREqlv8xQKt8BdJlCv7K2QTPvYmfPYTJbb27aQj25KtV23zPPaw579RUeog4Wu6b06bwBHowik3PYS/s320/minimal%20art.jpg" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-91903520793777467302023-03-09T02:36:00.000-08:002023-03-09T02:36:41.506-08:00Két nap a kórházban<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">Megjegyzés: a kép csak illusztráció, a netről hoztam.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmn5Gbk-UzjRir4Z2XwxJCemrIfLJbzZjBlb_r0fvy0HKIjAhb-Hi8Nh11Z75UK6OAlCydExvkTSxUGWfk7wR_owtxtbkpExF5LV2vgrUEiK8KgX425wRsQ23j5BuAsQd2G6cUvU-dxMIqp8QpM3iIa_otTFEkGjPQuC4GGYIuBwr3b_cFWbvyA39g/s773/szem%C3%A9szeten.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="773" data-original-width="580" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmn5Gbk-UzjRir4Z2XwxJCemrIfLJbzZjBlb_r0fvy0HKIjAhb-Hi8Nh11Z75UK6OAlCydExvkTSxUGWfk7wR_owtxtbkpExF5LV2vgrUEiK8KgX425wRsQ23j5BuAsQd2G6cUvU-dxMIqp8QpM3iIa_otTFEkGjPQuC4GGYIuBwr3b_cFWbvyA39g/s320/szem%C3%A9szeten.jpg" width="240" /></a></div><br /><p class="MsoNormal"><br /></p>
<p class="MsoNormal"> Néha ennyi is elég, hogy feldobva és boldogan érjünk
haza<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egy közepesnek kikiáltott
egészségügyi intézményből. Szürke hályog műtétre kaptam beutalót, vele
mindenféle vizsgálatot is előírtak, így gyakran vettem mély levegőt, hosszas várakozásra,
kényelmetlen üldögélésekre, kórházi zajokra és szagokra készülve.<br />
Jelentem, az előítéletnek semmi értelme. Mindenütt gyorsan végeztem, a labortól
is a legjobb eredményeket kaptam, na persze, nem gondolom, hogy direkt jó
értékeket mutattak ki, csak a nyugalom meg a bizalom hozzájárult a jó lelethez.</p>
<p class="MsoNormal">A műtétre hamar behívtak, fájt kicsit, de a doktornő
figyelmes és türelmes volt, a további két kontrollon is túl vagyok már, minden
rendben van.<br />
Amiről ill. akikről hírt akarok adni, az a nővérkék és az ellátás tapasztalatai.
Egyetlen nővér öltöztetett fel a műtétre megfelelő steril ancúgokba, a holmimat
bevitte a kórterembe, megmutatta a férjemnek az ágyat, műtét után
levetkőztetett, bekísért az ágyhoz, előszedte a szekrényből a sporttáskámat,
minden holmimat kipakolta a tiszta és üres (!!) fehér éjjeliszekrénybe,
előhalászta az idő közben általa őrzött kézitáskámból a gyógyszereimet, hozott
kórházi teát, és köszönetemet meg se várva elsietett.<br />
Ebéddel jött vissza, mindenki tálcán, letakart kerámiaedényekben kapott ételt.
Szétosztotta az ágyak között úgy, hogy aki diétás, annak olyat hozott. A normál
kajába én mákos tésztát kaptam volna, az egyetlen étel, amit nem tudok megenni,
mert órákon át görcsöl miatta a gyomrom. Panaszomat tudomásul véve túrós tésztát
hozott helyette. Majd, az ebéd utáni pihenőhöz még két fehér tablettával jelent
meg: a nagyobbik vízhajtó, a kisebbik kálium. A főorvosnő küldte direkt nekem,
hogy a növekvő szemnyomást, ami a jelen lévő zöldhályog miatt veszélyes,
kiküszöbölje.<br />
A nővérke még ezek után sem mutatott semmi fáradtságot, a pultja előtt ülve
hosszú listán adminisztrált valamit, majd kérdésünkre elmagyarázta, merre
találunk a kórház épületében kávéautomatát. Kora este bejött még megkérdezni,
hogy minden rendben van-e, átad bennünket az éjszakás nővérnek.</p><p class="MsoNormal"><br />
Hát, ez külön csúcs volt! Az éjszaka nehéz, de nem annyira hosszú szolgálat,
mint a nappali. Beszélgetni is volt időnk. Kiderült, hogy ugyanolyan
masztektómián esett át, mint én, de neki most is fáj a helye és sovány, mint az
agár, ellentétben velem, mivel én 8 kilót híztam azóta. (Grrr.) Tűri, mást nem
tehet. Jó éjt kívánt a nővérke, eloltott minden villanyt. Kitaláltuk, hogy a
fürdőszobában meggyújtjuk a villanyt, és keskeny rést hagyva egész éjjel
irányfényként használjuk. Jó ötlet volt, nekem legalább ötször kellett
kimennem, de a többieknek is. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mivel
aludni nem igazán tudtam, kiültem az ágy szélére olyan hajnali 4-kor. Mit
gondoltok, honnan tudta az éjszakás nővér, hogy halkan be kell nyitnia hozzám,
megkérdezni, mi baj van? Hozott fájdalomcsillapítót, a poharamba teát és szép
álmokat kívánt reggelig. <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden gondoskodásukat szívből
megköszöntem, mert mostanában másképpen nem lehet... Fel is ajánlottam,
fogadjanak örökbe, itt maradok házi betegüknek. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-83734074274288076042023-02-24T06:18:00.000-08:002023-02-24T06:20:25.598-08:00Lámpaoltás után<p></p><p><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnqEm6hAm_g-FsVfIoMgHl5dXHHPj4S9eq8i7WTJzEeFv6fl3OqvzldGmiTAA4iGfXfNJ44f1QfSaLBMGt0mGuGMNFMRRD5VGOZBtfVRR7fccDYQ-g_lvCkTcNnyTKtnk0fyUr7eTNrVpkrXmImDxAILqW7RDIzur0B5TGZSRP0IYYSywXPLXRRnPS/s512/cs%C3%BAszda-1..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="384" data-original-width="512" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnqEm6hAm_g-FsVfIoMgHl5dXHHPj4S9eq8i7WTJzEeFv6fl3OqvzldGmiTAA4iGfXfNJ44f1QfSaLBMGt0mGuGMNFMRRD5VGOZBtfVRR7fccDYQ-g_lvCkTcNnyTKtnk0fyUr7eTNrVpkrXmImDxAILqW7RDIzur0B5TGZSRP0IYYSywXPLXRRnPS/s320/cs%C3%BAszda-1..jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p>Elmentek a gyerekek.</p>
<p>Szerdán történt, nagyon hirtelen. Úgy volt, hogy az egész család megy
Kínába, de E papának üzleti okokból maradnia kellett még pár napot. Ko-val
mentek a kicsik, a hátizsákokat, kis bőröndöket már kedden előkészítették.
Nekem meghagyta E papa, hogy másnap még a gyerekekkel leszek, majd késő délután
mennek a repülőtérre.</p>
<p>Elmentünk a kedvenc játszóterükre. Sa-val beszélgettem: "Tudod, hogy
most elmentek Kínába, és aztán már nem leszek itt?" - csönd - "Nem
láthatod többet Angie-t" - "Mamához megyünk Kínába, és ott is lesz
süti, meg játékok." - "Hát persze, hogy lesz! De én már nem leszek
itt" - csönd. Később: "Akkor hova mégy?" - "Magyarországra,
az anyukámhoz meg az apukámhoz" - (gondolkozik) "De..akkor..hány éves
a te anyukád, száz?" - "Nem, negyvenöt éves" - "Vááóóó...
Az én apukám kétszáz éves".</p>
<p> </p>
<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVWDnWgnoKmq8bZsm-rvKqZqQ2zBdE5HfGyGjwWD0wZve24kYdTQPEeRt-NPV98Sq1VMVza3UKGBCEGgiPdAzUo7To5HmO13qVF_LF_rYOd4jHbQp2gllOwq1LoSxirUjdyxhXha9buTMrkNODXlOsqeNc0d40XFLKBqstivsmEghF-z2HpkO0gKuq/s461/cs%C3%BAszda%202..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="346" data-original-width="461" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVWDnWgnoKmq8bZsm-rvKqZqQ2zBdE5HfGyGjwWD0wZve24kYdTQPEeRt-NPV98Sq1VMVza3UKGBCEGgiPdAzUo7To5HmO13qVF_LF_rYOd4jHbQp2gllOwq1LoSxirUjdyxhXha9buTMrkNODXlOsqeNc0d40XFLKBqstivsmEghF-z2HpkO0gKuq/s320/cs%C3%BAszda%202..jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p> </p>
<p>A csúszdán való közlekedés minden lehetséges módjának tesztelése után
hazamentünk, és nem sokkal később, déltájban, betoppant E papa, és öt perc
alatt összeszedte, és elvitte őket. A legutolsó dolog, amit tehettem, hogy
átöltöztettem Mimit. Tüneményes kis farmer ruha, alá fehér blúzocska,
kacsaláb-cipő "nem-nem, Mimi, ez ide, az meg oda!", méltatlankodó
nyöszörgés begombolatlan dzseki miatt, gyors gombolkozás, puszi a homlokra, már
el is szaladt, Sa-t már a kocsi ajtajában látom, még itt maradt egy bőrönd, már
minden megvan, ablakból integetnek, csönd. Csönd.</p>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgggpn2AV_JdI5Uu8r5e2dcRr8C3l2d82kojcqmbhujLYsaHTFBy1ziNBhV3uykxZ_NW0beQe5zypE0WeCawYyFVNwDcId_Mg4s-LU4F3RJH5ba88ofG8ihY9nPZyfkn0FtGnoAFIDTy3Ufoad6jSI9bXSKgrs677AXS7nDWJ3UicJ3cvoMZ9YdY8pc/s499/hollandi%20%C3%A1gi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="374" data-original-width="499" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgggpn2AV_JdI5Uu8r5e2dcRr8C3l2d82kojcqmbhujLYsaHTFBy1ziNBhV3uykxZ_NW0beQe5zypE0WeCawYyFVNwDcId_Mg4s-LU4F3RJH5ba88ofG8ihY9nPZyfkn0FtGnoAFIDTy3Ufoad6jSI9bXSKgrs677AXS7nDWJ3UicJ3cvoMZ9YdY8pc/s320/hollandi%20%C3%A1gi.jpg" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p>
<p>Elhatároztam, hogy búcsúzásképpen megírom a kedvenc Mimi-történetemet.</p>
<p>Az utóbbi néhány hétben a fektetés korántsem volt egyszerű. Talán, mert már
nem jártak iskolába, és így nem kellett időben kelni sem, kicsit lazább lett a
napirend. Az én reszortom leginkább ez volt: Mimit fogmosásra csábítani, ágyba
tenni, tejet vinni neki és a nyulacskát, amivel alszik, majd
"spelletje" (játékocska) következik, ami a
"Kerekecske-gombocska..." kezdetű mondóka, és a hozzá tartozó
csikizés - ezt az első alkalom után, hogy eljátszottam követelték a gyerekek.
Legvégül jóéjt-puszi, lámpaoltás. (Ez utóbbi legtöbbször csak jelképesen,
többnyire 8 körül itt még nincs szükség a lámpára, de még 10-kor sem!)</p>
<p>Mivel heteken át mindennap keserves hisztéria és fogócska kísérte az egész
műveletet, igencsak meglepődtem, mikor egyik este Mimi szó nélkül mosolyogva
követett a fürdőszobába, vigyázba állt, úgy tátotta a száját, és hagyta hogy
sikáljam az apró kis gyöngyfogakat. Magától bemászott az ágyba, hanyatt fekve
felemelte a lábait, hogy kicserélhessem a pelenkát. És mosolygott.</p>
<p>Gyanakodva mentem le a konyhába, hogy tejet melegítsek, és közben
megjegyeztem E papának, hogy Mimi egy kész tündér, nem tudom, mi lelte.
"Csak ne legyél olyan optimista, még nincs vége az estének!" mondta.</p>
<p>Később a századik "Kerekecske"-újrajátszás után (mindkét talpára
is egy-egy kerekecske, meg a nyuszi "kezére" és talpára is...)
megpuszilgattam, szép álmokat kívántam, és becsuktam az ajtót. A sajátomat
azonban nyitva hagytam, hogy halljam, mikor kezdődik a cirkusz. Percek teltek
el csöndben.</p>
<p>Egyszer csak, legnagyobb megdöbbenésemre, egyre hangosodó kiabálást
hallottam a szobából:</p>
<p>"pi..pi...HURRÁÁÁÁÁ!"</p>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqiE269U35rBuY05t34d4VV8Y0qeK6XWhUK1NelBwV3znvDvpP6Q0dw0YHkRADACyk1qNx7uYaWpcZ0rxW-0NbEDZ-uVSKCRoDny0D9L1ycWQtEmWHcGJrwMGWuMuAEP_vaYQAwzwOwvrd7w8WjKmmbBKe54ClfMJBJ-BImWc8e_cgsejBwXI7swUy/s410/Mimi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="308" data-original-width="410" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqiE269U35rBuY05t34d4VV8Y0qeK6XWhUK1NelBwV3znvDvpP6Q0dw0YHkRADACyk1qNx7uYaWpcZ0rxW-0NbEDZ-uVSKCRoDny0D9L1ycWQtEmWHcGJrwMGWuMuAEP_vaYQAwzwOwvrd7w8WjKmmbBKe54ClfMJBJ-BImWc8e_cgsejBwXI7swUy/s320/Mimi.jpg" width="320" /></a></div><br /><p>Ennyit az optimizmusról.</p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-39260146071752988382023-02-16T01:11:00.003-08:002023-02-16T01:11:42.598-08:00A Duna másik oldalán<p>B.J. újabb képe még a havas időkből. A Pilisben azóta minden elolvadt, föl is másztak az Ördögsziklához. Készül a kép arról is. Egyelőre itt a fővárosból egy részlet, aki ismeri, szóljon!</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJtR_wCN8stFufG2K3--A1Gn8ZxcaE03HDCFx0wyl0BYQDKS4eFp1UbSuFobUn8XG02hjj5c5fFseHR0MxT7xtkoDCuQfzhGtqoMSq0R_Gy4odt46pojX__Bu6BSiOlKyb7JokiO2lvVwb2K1Nw0ciFqdFhlkzsTSl2nJUNGElPSOutX13REiFO3B8/s881/Duna%20m%C3%A1sik%20oldala.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="670" data-original-width="881" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJtR_wCN8stFufG2K3--A1Gn8ZxcaE03HDCFx0wyl0BYQDKS4eFp1UbSuFobUn8XG02hjj5c5fFseHR0MxT7xtkoDCuQfzhGtqoMSq0R_Gy4odt46pojX__Bu6BSiOlKyb7JokiO2lvVwb2K1Nw0ciFqdFhlkzsTSl2nJUNGElPSOutX13REiFO3B8/s320/Duna%20m%C3%A1sik%20oldala.jpg" width="320" /></a></div><br />Kinagyítva jobb. <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-23447687815064556702023-01-29T13:39:00.002-08:002023-01-29T13:39:36.155-08:00Ahol mindig sütött a Nap<p></p><p></p><p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Említettem az évértékelő végén, hogy<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>elvesztettük az apatársunkat. Ma tartottuk a
búcsúztatóját. Egy színész fiatalembert kértünk meg, hogy a polgári
temetésekkor kialakult formák szerint emlékezzen meg Jenciről. A családból többen
írtunk róla, ezeket az írásokat is beillesztette a programba.</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">A legkisebb unokánk így idézte meg nagyapját:<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A gödi házban beesteledik. A redőny résein
halványan látni az utcafényeket. </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Csöndesen pattog a tűz a kandallóban, Jenci a
piszkavassal megigazítja a rönköket, amíg mi fogat mosunk. Bekenjük magunkat
Giti finom illatú arckrémjével, és átszaladunk a kisszobába. Bebújunk az ágyba,
a nagy, puha pokróc súlyos a ráterített plédektől. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Az éjjeli lámpa fényét egy dobozba zárt kis
palotaőr vigyázza, fekete szőrmesapkáját halvány porréteg fedi. A nagy
tollpárnák között hercegnőnek érezzük magunkat. Jenci bejön, tágra nyílt
szemekkel és csintalan mosollyal kérdezi, jöhet az esti mese? Igen, vágjuk rá
mindketten, alig várjuk, hogy levegye a “Minden </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYgpJxkVKzNs-rB2uwmbPd_XxUEyOfqi0CTouAYNvBYaeqICuftkh4OXUHzUgYhNOO8JDnKBhHLfZwB2jYzCpCJIE1SoSKWnYIRXP9sTxIAW-kiFOYCxkzGrwvytbbegitYSde6WKTx2YVuLIIXxW3XXdtSMFh7kpjvHXP7L1CrIgr_L-7BE_p6gZ_/s723/most%20j%C3%B3g%C3%A1zunk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="723" data-original-width="723" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYgpJxkVKzNs-rB2uwmbPd_XxUEyOfqi0CTouAYNvBYaeqICuftkh4OXUHzUgYhNOO8JDnKBhHLfZwB2jYzCpCJIE1SoSKWnYIRXP9sTxIAW-kiFOYCxkzGrwvytbbegitYSde6WKTx2YVuLIIXxW3XXdtSMFh7kpjvHXP7L1CrIgr_L-7BE_p6gZ_/s320/most%20j%C3%B3g%C3%A1zunk.jpg" width="320" /></a></div><br />napra egy mesét” és megkérdezze,
hányas számot mondunk. Kettőnk közé telepedik, hason fekve, alkarján
támaszkodva kikeresi a tartalomjegyzékből a választott számot, odalapoz a
meséhez, és belekezd a történetbe. Felolvassa a címet, és sokat mondó
pillantást vet ránk, mintha csak azt üzenné: “figyeljetek, most jön csak a
java!” A cselekményt színes előadásban festi elénk. A leíró mondatokat az
elbeszélő bölcsességével zengeti, a párbeszédeknél a szereplőhöz igazítva
megváltoztatja hanglejtését. Ha valamit közbevetünk, akkor harsányan nevet
rajta, majd folytatja a narrációt. <p></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A történet vége felé kiül arcára az ünnepélyes
mosoly, az utolsó mondatot nagy szünetekkel, színpadiasan olvassa fel. Majd
becsukja a könyvet, odafordul hozzánk, és azt mondja: “A mesének vége, aludjatok
jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakát, gyerekek!” </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">***</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Jenci büszkén mutatja be az általa elkészített,
tökéletesen működő liftet a ház oldalán. A felvonót gombokkal lehet föl és
lefelé irányítani, ami a padlásra visz. Határtalan boldogsággal szállok fel rá,
és nyomom meg a gombot, ami felvisz. Majd azt, ami levisz. Majd ismét fel és
le. Nem tudok vele betelni. Jenci együtt örül velem. </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Safi, az öreg kutya érdeklődve sántikál mellé,
farkát csóválva nézi, ahogy liftezem. Jenci kihoz neki a sufniból egy kis
jutalomfalatot és vizet tölt a kerti csapból. Fentről nézem őket. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">***</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Jenci vezetni tanít. A Skodában ülök az ölében,
fogom a kormányt, ő pedig nyomja a pedálokat. Mehetünk a Kolbász utca felé?,
kérdezi, és mutatja, hogy merre irányítsam az autót. Mindketten tudjuk, hogy
Imre bácsi otthonára gondol. Imre bácsiékhoz gyakran megyünk vendégségbe,
nyulai és tyúkjai is vannak. Amikor ott vagyunk, Imre bácsi kivesz egy nyuszit
a ketrecből, a kezembe nyomja, és szól a feleségének, hogy hozza ki a tálcát. A
felnőttek pálinkát kapnak, a gyerekek kolbász szeleteket. A zsíros ujjamat
odanyújtom a kis nyuszi orrához, aki kíváncsian szimatolja.</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Elhaladunk Imre bácsiék háza előtt. Nézzük meg a
baglyot, javasolja Jenci, és a kiserdő szélén álló bagolyszoborhoz gurulunk.
Érzem, hogy Jenci büszke erre a bagolyra, hogy olyan dicsőségteli vidéken
lakik, ahol egy ekkora műalkotás helyet kaphat. A bagolyszobor mellett fából
készült játszótér áll, mégis a gumiabroncs hinta a kedvencem. Jenci jól meglöki
a hintát, én meg az adrenalintól felfűtve kacagok.</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Tovább döcögünk az úton a fürdő felé. Egy
kanyart nagy ívben veszek be, ezért még egy kört megyünk, de megint nem tekerem
elég gyorsan a kormányt. Nagyon jó, kicsi lány!, mondja mégis, majd
leparkolunk, és kikászálódunk a vezető ülésből. A zsebéből előkerülő dianás
cukrokat a tenyerembe nyomja. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">***</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A kiserdőben sétálunk, az esőtől fellazult
földből giliszták kerülnek elő. Maci kutya megszimatolja őket, én meg
odarohanok, mielőtt bajuk esne, és az útról az ibolyamező felé dobom őket.
Jenci jóízűen nevet rajtunk. Az ibolyák szirmai lila pöttyöket festenek a
tájra. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">***</span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Reggelire forró kakaót kapok, a tej fölével
együtt kerül a bögrébe. A reggeli napsugarak fénybe borítják az étkezőt, a
kiterített vaddisznószőnyeg szőre megcsillan a falon. Beülök a hintaszékbe a
kakaóval, és szemügyre veszem a két sárga papagájt, ahogy dulakodnak egymással.
A kalitka alatt szétszóródnak a magok a mintás csempekövön. Nyikordul a kamra
ajtaja, és Jenci egy nagy kartondobozt hoz ki. Tele van csokival, amit most
mindjárt meg kell enni. Egyébként is már le van járva. Az avas csokikat súlyra
lehet venni a sarki közértben. Köztük savanyú gumicukor és bonbon meggy is van,
ez utóbbit csak végszükség esetén eszem meg. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Reggelire vajas-mézes kenyeret kapunk. A
keresztbe vágott zsömleszeletek kopott fémtálcán kerülnek felszolgálásra.
Ágival versenyzünk, hogy ki tud többet megenni. Huszonnéggyel én nyerek, fel is
hívjuk Anyáékat, hogy elújságoljuk a hírt, de titokban eléggé fáj a
gyomrom. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Kimegyünk a kertbe, Jenci műhelyében megpróbálok
összeroppantani egy lécet a tekerős leszorítójával. A smirglivel utána simára
csiszolom és megmutatom Jencinek a művemet. Safi kutya a veranda alatt
heverészve néz minket. Segítek ribizlit és egrest szedni a kert végében. A
fémkosárba meggyet is szedünk a kapu túloldaláról. Pista bácsinak, a
szomszédnak, van egy kis tacskója, a tacskónak és Pista bácsinak is magas
hangja van, mint akit kiheréltek. A feléjük néző kertrészben muskátli illat
terjeng. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Ebéd után zsíros rajzpapírokat kapok Jencitől,
aminek az oldala ki van lyuggatva. Tündércsaládot rajzolok rá, és próbálom a késsel
kihegyezett ceruzával kiszínezni, de a vékony papír miatt nehezen boldogulok.
Mindegyik tündért elnevezem, és egyesével bemutatom Jencinek őket. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A sarokban egy hifi áll, amiből mindenféle
érdekes zene szól. Mi Ágival a régi fotelekben üldögélünk, amikor egyszer csak
Jenci felpattan, felkéri Gitit táncolni. Szól a rock and roll, mi sikítva
tapsolunk örömünkben, miközben Jenci megpörgeti Gitit. Giti gyöngyökkel
kirakott hajpántja alatt röpköd hosszú, szőke haja. A vitrin mögül bambán néz
rájuk egy porcelán kutya. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Délután sétálni megyünk négyen, a kiserdőn és a
vasúti átjárón át a fagyizó felé visz az utunk. Útközben mindenféle érdekes
témáról beszélgetünk, hogy hogyan lehet hidat építeni és hogy a kutyáknak miket
lehet megtanítani. Aztán megérkezünk a fagyizóba. Szerényen csak két gombócot
kérek (csokit és vaníliát), de tudom, hogy Jenci majd mondani fogja, hogy egyek
egy harmadikat. A puncsot választom. Megpakolt tölcsérrel a kezünkben kimegyünk
a fagyizó mögötti játszótérre. Jenci pajkos mosollyal bejelenti, hogy most
elmennek a szomszédba. Ágival libikókázunk, amíg Jenci és Giti isznak egy
fröccsöt. Hazafelé úton az alkonyi fényben sétálunk. </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal">Eddig tart az unoka emlékfolyama. (Giti a másik nagymamája, Jenci
felesége, ő már több<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>éve nincs köztünk.
Én úgy emlékszem, jó húsz évig kijártunk hozzájuk, de náluk mindig sütött a
Nap.)</p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-39998942335570942012023-01-28T13:30:00.000-08:002023-01-28T13:30:06.018-08:00Homok<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT7AWZ95QnrxG40HuUA-NMJpiwLCqq_VqZIy56JOBj0XquBR17kXIJua_hPo6b-gKRA_R6v0xcEahOux8D4k8nz7T9SqnDpAMjenj4UZWX5tsQGVBMmanghf7lrSt4wUm35pDnTYVDC_tVFHVJxyZQnAuCjcO8tbK3T9VBQZZv9UAxhmFJOPP0btW3/s500/Cserzy%20Mih%C3%A1ly%20a%20r%C3%A9gi%20Szeged%20%C3%ADr%C3%B3ja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="500" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT7AWZ95QnrxG40HuUA-NMJpiwLCqq_VqZIy56JOBj0XquBR17kXIJua_hPo6b-gKRA_R6v0xcEahOux8D4k8nz7T9SqnDpAMjenj4UZWX5tsQGVBMmanghf7lrSt4wUm35pDnTYVDC_tVFHVJxyZQnAuCjcO8tbK3T9VBQZZv9UAxhmFJOPP0btW3/s320/Cserzy%20Mih%C3%A1ly%20a%20r%C3%A9gi%20Szeged%20%C3%ADr%C3%B3ja.jpg" width="320" /></a></div><br /><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<p class="MsoNormal">Homok:</p><p class="MsoNormal">Cserzy Mihály írói álneve. A Szegedi Napló novellistája volt
Békefi Antal idejében, az 1890-es években. A családunkban távoli rokon volt,
illő tisztelettel beszéltek róla a szüleim Én már nem találkoztam vele
"élőben", hiszen vagy két nemzedékkel idősebb volt nálam. Az
egyetemen az irodalomtörténeti intézet folyosóján megláttam a nevét a
szakdolgozatok témái között. Ott helyben elhatároztam, hogy meg fogok vele
ismerkedni a fennmaradt művei által, és róla fogom írni a szakdolgozatomat.<br />
A korabeli népiesek, a parasztromantika hívei közül kiemelkedett a Móra Ferenc
által <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nagyra növesztett gyengéd
emberábrázolás korai képeivel, és ami ma is érték: a "munkás
hétköznapok" hiteles ábrázolásával. A legjobb könyve olvasható a mek.
oszk. könyvei között, címe: Kint a pusztán.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kései tudomást
szereztem most e novelláskötet születéséről. A könyv előszavát Tömörkény István
írta azzal az ajánlással, hogy ő biztatta Cserzy Mihályt a szegény emberek
életének és viselt dolgaiknak felmutatására a novellák keretei között, és ahogy
emlékszem a kubikosok és más nehéz munkát végzők elbeszélt eseteire, egyike a
legjobb szociológiai indíttatású írásoknak, amelyek divatja majd később, néhány
évtized után éri el az irodalmi közlés rangját. És erre nem más, mint Tömörkény
véleménye fordította Cserzy Mihályt, akiről a kezdő író hibáit látva is megérezte
az akkori író - muzeológus <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>az írni tudás
adományát. Így ajánlotta az olvasók figyelmébe:</p>
<p class="MsoNormal">"Homok megtalálja a kubikost, a barlanglakó téglaverőt
s egyéb mindenféle istenteremtette szegény embert. Csak keresse továbbra is,
mert a bánya koránt sincs kimeritve, inkább valamennyien, akik járjuk, csak
egészen a tetejét durkáljuk még. Ez a könyv itt: ez a szabadlevél arra, hogy
kutathat és kereshet és ugyancsak ez a könyv a bizonyság arra, hogy e munkákhoz
jogosultsága van. Ez a könyv mutatja, hogy megtalálta azt a földet, ahol a
lábát megvetheti, a magyar földet, melyen a vaseke mellett az acélpenna is
talál szántani valót." <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Szegeden két sarokra van tőlünk a Cserzy Mihály utca. A maga
korában nagyon népszerű író nevét az antikvár könyvek mellett az utca neve is
őrzi. </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">*</p>
<p class="MsoNormal">https://mindentkimondani.blog.hu/2020/04/02/bekef_f_i_antal <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gonda Juli blogjában találtam <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>rá Békefi Antal irodalomból ismerős nevére,
örömmel láttam, hogy nekem is van rokonom a régi Szeged jelességei között.</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-32785728477490523902023-01-10T12:33:00.000-08:002023-01-10T12:33:00.259-08:00Hideg kinn, hideg benn<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC26T-BNheN_H4pQd6Bn69FjpMAqHLgHR5j107mEt7w3vlk_wBBI7sqvthwddbIkAiDLj9TCnxdvl4gcPa92EGW7iqIqIpWrCj-jwutJhXSp1xkdnyzd9jS6JFrQhI61Wz3Lt5Y4UbsnTw9I4Zl4fChY6E5qZToXtYCyVCWQytTZ2tp4-SxxxP-Qbm/s3072/zuzmara%20001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3072" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC26T-BNheN_H4pQd6Bn69FjpMAqHLgHR5j107mEt7w3vlk_wBBI7sqvthwddbIkAiDLj9TCnxdvl4gcPa92EGW7iqIqIpWrCj-jwutJhXSp1xkdnyzd9jS6JFrQhI61Wz3Lt5Y4UbsnTw9I4Zl4fChY6E5qZToXtYCyVCWQytTZ2tp4-SxxxP-Qbm/s320/zuzmara%20001.JPG" width="320" /></a></div><p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyen volt az első
borzasztó hideg tél, ami azért emlékezetes, mert reggelre annyira kihűlt a
szoba, hogy a pizsamám tetejébe húztam föl a mackónadrágot, belegyűrtem egy
gyapjú kötött zokniba, fölrántottam a magas szárú fűzős cipőmet, csak így
felöltözve mertem nekiindulni a még hidegebb fürdőszobának és konyhának.
Megtaláltam az előző este ledobott kardigánt, a mackófelsőt, a sálat és a
sapkát, így járultam a dédimamám elé a meleg reggeliért,1954-ben. Nyolcadikba
jártam. Úgy emlékszem, Frank kávét kaptam tejjel, hozzá vajas kenyeret. Uzsonnát
is készített, zsíros kenyeret sózva-paprikázva. Mi nem éheztünk az ötvenes
években, csak nagyon egyszerűen és kevéssé változatosan étkeztünk. Inkább a
közös vacsorákra emlékszem, ebédet a napköziben kaptunk. Nagyon finom volt a
savanyú tüdő, a sárgaborsó főzelék, a grízes tészta, a Stefánia vagdalt
krumplifőzelékkel és persze sok kenyérrel.</p><p class="MsoNormal"><br />
Otthon hideg maradt a lakás. Egyedül Ómika szobájában a télire beállított
sparelt adott némi meleget. Mikor hazaértünk az iskolából, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>körbeültük a nagy asztalt, megírtuk a leckét,
aztán társasoztunk vagy kártyáztunk. Kimenni a vécére fölért egy északi sarki
expedícióval. Olyan hideg vécédeszkát ma már nem gyártanak. Jelzem, a
nagymamámnál, ha elmentünk látogatóba, ott a kerti budiba kellett kimenni a
jeges télben, hát, erre se emlékszem nagyon szívesen.</p>
<p class="MsoNormal">Ebben az évben, 1954-ben nem volt ritkaság, hogy az éjszakai
hőmérséklet elérte a mínusz- 26 fokot. Jó szüleimmel és két testvéremmel a
hálószobában aludtunk, erre Édesapám készítette föl a népes társaságot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Négy óra körül ért haza az iskolából.
Azonnal ment az alsó kamrába gyújtóst vágni és a begyújtáshoz hasábfákat
előkészíteni. A hálószoba a nap folyamán igazodott a mínusz húsz fokhoz, olyan
öt-hét fokot mutatott a hőmérő, amikor Apánk elkezdte a samottal bélelt vaskályha
felfűtését az esti szertartásokhoz. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A
fával elkezdett fűtést koksszal, más években szénnel folytatta. Egy-két óra múlva
diadalmas kiabálással adta tudtunkra, hogy "már tizenhat fok van". A
hiányzó két fokot egy nagy vödör szénnel érte el, majd megkezdte az esti műsor
második részét. A meleg kályha elé állította a magas hokedlit, rá az óriás
zománcos lavórt, mellé a hideg vizes kancsót és egy horganyzott vödröt a
piszkos víznek. A mosdóvíz a kályha tetején melegedett. Körben az ideiglenes
mosakodóhelyet magas paravánokkal látta el, ez tartotta a meleg levegőt, meg
szemérmesen eltakarta az éjszakára készülődőket.<br /> A történet azért jutott eszembe, mert most is nagy lakásban lakunk, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>és nem tudunk minden helyiséget fűteni. Hideg
a fürdőszoba, az előszoba, a konyha, a nappali, ugyanazt a kellemetlen
borzongást érzem a fűtött szobából a fűtetlenbe lépéskor, mint ahogy azt az
ötvenes évek kapcsán leírtam. </p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-86926787995566638112023-01-07T03:19:00.001-08:002023-01-07T03:19:36.111-08:00Vízkereszt után<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">Mindig ilyenkor szedtük le a karácsonyfákat. Gyerekkorunkban
aznap éjjel ültek össze jó szüleink. Csendben búcsúztatták az évet, az elmúlt
karácsonyt családi találkozóival, és a régen elmúlt éveket idéző díszeket,
figurákat mindig ugyanabban a szaloncukros dobozban gyűjtötték és tették félre
a következő évre. Ezért van most a háború alatti évekből származó kapcsos ,
fehéren csillogó repülőgépünk, aranyozását vesztett aranydiónk Ibafáról
1945-ből, kis, ágra akasztható templomocskák és számtalan könnyű színes gömb az
azutáni időkből.</p>
<p class="MsoNormal">Már csak nekem mondanak valamit ezek a tárgyak.</p>
<p class="MsoNormal">*</p><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3lqhpsklcAi8nQ0tnycOEq5OMwhD8lT35TjeevGBLRWIdy3cgVUwhwkiImRS4lGcvSr0kVq-8ce2_hE9wZ0vuRD5aQ-UNS1HEtneCIAlrvgp_HNZSbDX9ggdIkCjxzHjA5n0dcOXzvAQbLCKzR7Q9hS3qTstt8K2NnaiZ-dsgM5ka-zS-ORwRsqGq/s723/egy%C3%BCtt%20a%20csal%C3%A1d%20%C3%A1llatai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="723" data-original-width="723" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3lqhpsklcAi8nQ0tnycOEq5OMwhD8lT35TjeevGBLRWIdy3cgVUwhwkiImRS4lGcvSr0kVq-8ce2_hE9wZ0vuRD5aQ-UNS1HEtneCIAlrvgp_HNZSbDX9ggdIkCjxzHjA5n0dcOXzvAQbLCKzR7Q9hS3qTstt8K2NnaiZ-dsgM5ka-zS-ORwRsqGq/s320/egy%C3%BCtt%20a%20csal%C3%A1d%20%C3%A1llatai.jpg" width="320" /></a></div><br /> <p></p>
<p class="MsoNormal">A kis család most összegyűlt a hegyen, elhozták az
állataikat, Pannika karácsonyfát rajzolt belőlük, ahogy egymás melegében
doromboltak vagy szuszogtak, mert a hagyományos karácsonyfa<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>már legföljebb jelképként létezik a modern
háztartásokban.<br />
A szőrös karácsonyfa legalján Stefi, legalább tíz éves. Őt ebotthonból fogadták
örökbe, fiatalon nyers és nehezen fékezhető volt, mára megszelídült. Fönn a
hegyen, amíg ott laktak, sok macska bundáját szabta meg. Némelyiket létráról
kellett leszabadítani a fáról, rengeteg kaland fűződik hozzá.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A rajzon fölötte a
csíkos macska, Cimpa hever, össze kellett őket szoktatni, amikor albérletbe
költöztek a gazdáik. Két szobájukat üvegajtó választotta el. A szembe elhelyezett
állatok hónapokig acsarkodtak egymásra, míg Panni ki nem talált valami egyéni
beavatási módszert, amivel sikerült őket összeszoktatni. </p>
<p class="MsoNormal">Mivel Stefi már elég idős, fiatal kutyát is fogadtak
magukhoz, szintén ebotthonból, ő a fekete Zsivány. Mit mondjak, vele se könnyű.
De nagyon aranyos kutya. Tőlem az apróra vagdalt tepertőt várja, ha eljönnek
hozzánk.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Zsivány hátán Saci
ül, Ági cicája. Kényes dorombolós, játékos macska, de csak azzal barátkozik,
akit már ismer. Úgy veszem észre, rám nagyon féltékeny, mérgesen néz, jó
messziről, ha szeretett unokámmal bizalmas dolgokról beszélgetünk, vagy
megsimogatjuk egymást.<br /><br />
Legfölül Cimbi üldögél, jó, hogy nem omlik össze alatta az állatsereglet. Kövér, lusta,
még a kutya tálkájába is beleturkál, annyira szeret enni. Én azért nagyon
szeretem a Cimbit, ő is szeret engem. Elhelyezkedik a vállamon amíg a fotel
hátához támaszkodom, beledorombol a fülembe, ennél békésebb helyzetben ritkán
van részem. <br />
*</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-18389826750026834472022-12-31T15:28:00.000-08:002022-12-31T15:28:18.119-08:00Boldog új esztendőt !<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqRZXgA_uF-4nU2jUOIHwWu-2ZA7rMpgJdz7GuTQiF5PTAbrYxYirG7AeaCaqGLt_H_lPgAZ-LcaWumWnDAlDDm545hZ0cjK4wm1LXWeXjztzkq01WMxYmcKgwUrQpQBZfyim8qE9VcjAElTIxUBSjKBhLp62v55w-e4n0KmN1m-WK33HyMlCUcORd/s236/penov%C3%A1c%20h%C3%B3vir%C3%A1gai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="174" data-original-width="236" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqRZXgA_uF-4nU2jUOIHwWu-2ZA7rMpgJdz7GuTQiF5PTAbrYxYirG7AeaCaqGLt_H_lPgAZ-LcaWumWnDAlDDm545hZ0cjK4wm1LXWeXjztzkq01WMxYmcKgwUrQpQBZfyim8qE9VcjAElTIxUBSjKBhLp62v55w-e4n0KmN1m-WK33HyMlCUcORd/s1600/penov%C3%A1c%20h%C3%B3vir%C3%A1gai.jpg" width="236" /></a></div><br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-53189950360199455182022-12-21T01:43:00.000-08:002022-12-21T01:43:09.755-08:00Ajándékkísérők 2000 körül<p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
</p><p class="MsoNormal"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrE3rZpZR6B7nH0hQFngZInuOMPjp_IhCPv5j9mdAyr1YawP0XlRBqNaIh_ucANP6v1kU4YOyZo-c0g9LuVZrbQ_DgMP8lKwZW3ezc3zeZWf_aBaKV0dnvOy_ccaPXTIDFfGbTtkClYyudf9eNHbiz5yOAoVUXUMdufRHWC0uSwlLRNl-yxU3xnkZw/s2816/aj%C3%A1nd%C3%A9kkis%C3%A9r%C5%91k%20005.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2112" data-original-width="2816" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrE3rZpZR6B7nH0hQFngZInuOMPjp_IhCPv5j9mdAyr1YawP0XlRBqNaIh_ucANP6v1kU4YOyZo-c0g9LuVZrbQ_DgMP8lKwZW3ezc3zeZWf_aBaKV0dnvOy_ccaPXTIDFfGbTtkClYyudf9eNHbiz5yOAoVUXUMdufRHWC0uSwlLRNl-yxU3xnkZw/s320/aj%C3%A1nd%C3%A9kkis%C3%A9r%C5%91k%20005.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal">Viszonylag egyben volt még ekkor a nagy család. A kísérő
ajánlások közül Édesapámé, keresztanyámé már hiányzik, bár az utóbbi - mondjuk
- 15 év állandó jelenlévői voltak. A következő évben már nem volt velünk
húgom legnagyobb unokája, elment Kati hűséges társa, aztán felgyorsultak az
események, néhány év múlva Anyukám, pár évvel utána a testvérhúga, szeretett
nagynéném, vele az élete párja kb. 3 év múlva, nem írtunk már ajándékokhoz kísérőket
és az ünnepi ebédek is megszűntek szép lassacskán. Mostanában már odáig
jutottunk, hogy össze se jövünk, szinte soha. A fészbukon köszöntjük egymást, a
fiatalabbak még úgy se, nem is emlékeznek, kik, mikor, mit csináltak, hogyan
illeszkedtek a családba ők maguk régebben. Nem merem megkérdezni, hány évet
tudnak felidézni múltjukból a mostani fiatal felnőttek. </p>
<p class="MsoNormal">Az életvitel változik, az értéktudat szint' úgy.<br />
El lehet fogadni, érdeklődésük megtisztelő. Ha beépül valamennyi belőlünk, az
meg nagy öröm. A mi unokáink igaz ragaszkodását a gyerekeink alapozták meg. Nem
volt kötelező, de már pici korukban személyre szóló ajánlásokat kaptunk tőlük.
Csak egy példa: vásár volt a kisebbik iskolájában. Kis unokám 10 éves se
volt,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a zsebpénzéből szép halványzöld
konyharuhát vett nekem. Már lyukasra kopott, de azért használom. Szűkre szabott
idejükből ma is áldoznak ránk, beavatnak a terveikbe, bár néha szótár kellene
hozzá, milyen informatikai vagy társadalmi fejlesztések foglalkoztatják őket. <br />
Kicsikéim! Harmincon, sőt ötvenen felüli kicsinyeink! Ti magatok legyetek most
hét végén az ajándékkísérők!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-88263137045634403592022-10-30T00:45:00.000-07:002022-10-30T00:45:12.406-07:00Óraátállítás<p>
</p><p class="MsoNormal"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGpJkS8DMfA1NGFZr4GK65Ow06jehRVsTzVRuzF-up7GgFUWOAofGOK_J7219hhZFdeYw1x_UHBMB53biglpZP262wG3wnMl60kPV6gEF1DYfinuGrH1zYm5a7QFmd4yJGMp0vNGqK5ECVdc0EZnvWDoJnpWMQ9xkxRBjayuBsJGkkNeSGr2Jm2T05/s768/fenyok-hajtaspusztulasa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="486" data-original-width="768" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGpJkS8DMfA1NGFZr4GK65Ow06jehRVsTzVRuzF-up7GgFUWOAofGOK_J7219hhZFdeYw1x_UHBMB53biglpZP262wG3wnMl60kPV6gEF1DYfinuGrH1zYm5a7QFmd4yJGMp0vNGqK5ECVdc0EZnvWDoJnpWMQ9xkxRBjayuBsJGkkNeSGr2Jm2T05/s320/fenyok-hajtaspusztulasa.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal">Ma, október 30-án átállítjuk az órákat, már, amelyiket
kell, kézzel, mert a digitális eszköz automatikusan megteszi.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal">Tegnap egész nap nem voltunk túl jól, de rosszul sem. Éjfél
felé úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennénk, és terveznénk együtt,
hogyan használjuk a gázt, hogy ne kelljen fagyoskodnunk. Veszünk még fát, a
lenti mosókonyhában szuperül működik a cserépkályha. Hátha le kell költöznünk
az alagsori nem-lakásba, ahol már van kályha, laptop és rádióra szerelt
lemezjátszó, magnószalagokon zenekazetták, csak hangfelvevője nincs.<br />
Mi lesz, ha elesem/elesik és ott marad valahol bekómálva a hidegben? Egy kis
feltáratlan cukorbetegség vagy fel nem derített agydaganat végez majd végzetes
támadást az életünk ellen? Hajnalban ezen töprengtem, hogyan tovább annak, aki
itt marad. Nem mertem benyitni az alvóhoz. Kosztolányi Dezső visszhangzott a
fülemben: <br /></p><p></p><div dir="auto" style="text-align: start;">Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,</div><div dir="auto" style="text-align: start;">mint önmagának dermedt-néma szobra.</div><div dir="auto" style="text-align: start;">Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.</div><div dir="auto" style="text-align: start;">Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.</div><div dir="auto" style="text-align: start;"> </div><div dir="auto" style="text-align: start;"> </div>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-57531202271202285292022-10-27T13:48:00.002-07:002022-10-27T13:48:59.341-07:00November, mielőtt a naptár mutatná<p> Váratlan szép napok, hegyek közé vezető turistajelzések, főleg az Országos Kék csábítja a fiatalabbakat. Az esztergomi Babits Mihály utca hozta ide a festményt, utána a verset.</p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK2l9ELQEOFKaKz6rUw0L8sOkSCuCyMc6cTy3FoJk0kMmJURA7pkIYJz7MD1B2d-hyZ_Csi1AY7zSBoXuqP4_OjkX9-VCb3yOpuu7S7AIlcrfKxYY7BiDCvvuoGUnSeVNunYW5rNeKvsnHjx6_sQvMAC02kbi8myjxSzXpjVSfXRQVNvy_HM4wNkY0/s1024/jutka%20%C5%91sszel.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="719" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK2l9ELQEOFKaKz6rUw0L8sOkSCuCyMc6cTy3FoJk0kMmJURA7pkIYJz7MD1B2d-hyZ_Csi1AY7zSBoXuqP4_OjkX9-VCb3yOpuu7S7AIlcrfKxYY7BiDCvvuoGUnSeVNunYW5rNeKvsnHjx6_sQvMAC02kbi8myjxSzXpjVSfXRQVNvy_HM4wNkY0/s320/jutka%20%C5%91sszel.png" width="225" /></a></div><br /><p><br /></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal"><a href="https://www.facebook.com/"></a></p>
<p>Babits Mihály: Csak posta voltál</p>
<p>Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak,<br />
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad<br />
nehezét únja s rímét ismeri:<br />
<span class="textexposedshow">marad-e rajta valami magadból,</span><br />
<span class="textexposedshow">vagy csak az utcán cipődre ragadt por</span><br />
<span class="textexposedshow">amit emlékül továbbadsz neki?</span></p>
<p>Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát<br />
melyet oly égve és merengve futsz át<br />
naponta többször hogy már, azt hiszed,<br />
minden ház lelked mély szineit itta<br />
s lelked rongyait lengi mindenik fa<br />
s a sarki szél is tégedet sziszeg,</p>
<p>kérdezd és olvasd amit rájuk irtál,<br />
s vedd ki a szélből mit beléje sírtál<br />
mint gramofonba mely megőrzené:<br />
miről beszélnek? Régibb otthonodról<br />
s a vad hegyekről, melyek alul egykor<br />
közéjük jöttél, s amelyek felé</p>
<p>emléked visszanéz közűlük; ez vagy<br />
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy<br />
Pest közepén, azt hordasz és vetítsz,<br />
s ha árnyat festesz a város falára,<br />
az csak a hűvös havasoknak árnya,<br />
mely rádtapadt s amelyet közvetítsz.</p>
<p>Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,<br />
és a hegyekkel egy csak ott se voltál.<br />
Mi voltál ott? keresd tovább magad!<br />
Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél<br />
s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,<br />
mert szülőfölded felelt általad.</p>
<p>Nagyapád háza s a szelíd Dunántul:<br />
de abban se lelheted igazánbul<br />
magad lelkét, lázadó siheder!<br />
Más voltál ott is! más táj, messzebb útak<br />
voltak még amik rajtad áthuzódtak<br />
s csak posta tudtál lenni és meder.</p>
<p>Életed gyenge szál amellyel szőnek<br />
a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:<br />
amit hoztál, csak annyira tied<br />
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.<br />
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy<br />
magad is, kit a holtak lépte vet.</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-6790954942877737552022-10-08T02:00:00.001-07:002022-10-08T09:00:00.334-07:00Találtunk egy dinnyét<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-DopwOmk4w49ysBv4t-LA1KaBm-2YdYt9ri6MS2mysXa_jANxsnJMgw_k9F_MrkXPumEaLBlYxBiA5x8I-NmJir86Fc0jY-GKDdRoApGn5EFSMxqZgj56gBFGRs35yBEMWCXT_oRK18fnLvdjXOlFLxmc06JjRiGJUhnBLLJ1pCRoow2CDqpwYWg2/s2816/dinnye%20013.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2112" data-original-width="2816" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-DopwOmk4w49ysBv4t-LA1KaBm-2YdYt9ri6MS2mysXa_jANxsnJMgw_k9F_MrkXPumEaLBlYxBiA5x8I-NmJir86Fc0jY-GKDdRoApGn5EFSMxqZgj56gBFGRs35yBEMWCXT_oRK18fnLvdjXOlFLxmc06JjRiGJUhnBLLJ1pCRoow2CDqpwYWg2/s320/dinnye%20013.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal">Észrevettem már régebben, hogy a kertkapun túl<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>sárgadinnye<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>szára fut a fűben, de nem foglalkoztam vele. Most, a sok eső után, hogy
száradni kezdett, fűnyírásra szánta el magát a ház ura. Még délelőtt
jelentette, hogy talált<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>két-öklömnyi
dinnyét<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>azon a száron. Zöld még
szegényke,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ilyeneket tettünk régen a
vegyes savanyúságba zöld paradicsomok, kis káposztacikkek sárgarépa szeletek és
egészben hagyott uborkák közé. Megpróbálom, hátha be tudok még szerezni egy
ötliteres üvegre valót a hozzávalókból. Két szál torma is kell hozzá, de ez nem
biztos... <br /></p><p class="MsoNormal">A recept: Brassói saláta</p>
<p class="MsoNormal">Egy ötliteres üvegbe teszünk fél kiló cikkekre vágott fejes
káposztát, néhány szelet vöröskáposztát, 25 deka zöldpaprikát, ugyanennyi kicsi
gömbölyű paprikát, 30 deka uborkát, 8 darab kis éretlen dinnyét, apró zöld
paradicsomokat, rózsáira szedett karfiolt, két darab négy hasábba vágott
sárgarépát, egy nagy csomóba hajtogatott kaprot, néhány zellerlevelet
szárastul, esetleg egy-két szőlőlevelet vagy meggyfáról két szép levelet.
Mindet szépen rendezve üvegbe rakjuk, kb. 3 liter vizet három púpos evőkanál
sóval felforralunk, és ha kihűlt, ráöntjük a zöldségekre. Az üveget úgy zárjuk
le, hogy ne jusson be levegő az egyveleghez, különben megpenészedik. Ezt én úgy
értem el, hogy átlátszó fóliát tettem az üveg nyakára, és leszorítottam egy
megfelelő átmérőjű befőttes üveggel, amibe apró köveket szórtam, hogy súlya
legyen, és a keletkező gázok nehogy fölemeljék, a zöldség viszont a lé alatt
maradjon.</p>
<p class="MsoNormal">A savanyítani valót hagyjuk magára egy hűvösebb helyiségben
az asztalon. Néhány nap múlva megzavarosodik, de várni kell, hadd tisztuljon ki
magától. (Mivel csak egy dinnyém van, középre teszem, és körberakom a többi
hozzávalóval.) Remélem, jó ízű lesz az egydinnyés változat mindenféle sült
húshoz, marha vagy sertés pörkölthöz. A tartósító és ecet nélküli savanyúságban
a káposzta önműködő tulajdonsága savanyít. <br /></p><p class="MsoNormal">Később, ha sikerült az eltenni való, utólag ide teszem a
fotóját. Azt hiszem, fermentált zöldség az előkelő neve.(Már találtam a neten
értelmesebb ismertetőket ehhez a tartósítási eljáráshoz, ott lehetne
utánanézni. Üveglezáró apparátus is kapható már, kővel súlyosbított lezárás
helyett.)</p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-47418105384327215282022-09-29T10:49:00.000-07:002022-09-29T10:49:45.313-07:00Javítás a kerámián<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDnUHF2PQikDL47mCnNdNl59ZHwUN_EwNnP36y06oH9ErsQhmFgDM70YT2f9USMclbbmwn-DXpJ2nKwEf8z0bStWeelpsWlAC3l-QeyU4j2tfCjAQgPl2RAcb3OfGDJ1VzhCJ6AqWJEyUiPkHVE3zUDdz4XiPFNrFGYfNDSecsFrioDPi_U3mKCYip/s2816/ker%C3%A1mia%20001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2112" data-original-width="2816" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDnUHF2PQikDL47mCnNdNl59ZHwUN_EwNnP36y06oH9ErsQhmFgDM70YT2f9USMclbbmwn-DXpJ2nKwEf8z0bStWeelpsWlAC3l-QeyU4j2tfCjAQgPl2RAcb3OfGDJ1VzhCJ6AqWJEyUiPkHVE3zUDdz4XiPFNrFGYfNDSecsFrioDPi_U3mKCYip/s320/ker%C3%A1mia%20001.JPG" width="320" /></a></div><p class="MsoNormal">Mert eltört. Eltört a legszebb tálkám még régen, hamutartónak
használtam a belvárosi lakásban, a sötétkék kerek asztalon.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minthogy édesapám
egész életében szeretett javítani, az elromlottat működővé tenni, elvitte<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a törött tárgyat is. Epokitt nevű ragasztót
használt a törött kicsi tál egybeillesztéséhez. Megcsinálta a hamutálamat, de
amikor átadta, nem tetszett. A cserépről azt gondoltam, láthatatlanul is
összeragasztható lett volna, mondjuk a Rapid nevű tubusos ragasztóval. Pedig
édesapám tudta, mit csinál. Az utóbbi években virágcserép alátétjeként
használtam, nem szökött el belőle az öntözővíz. <br /></p><p class="MsoNormal">Megszoktam a javítása sárga, sőt egyre jobban sárguló
nyomait. Sose gondoltam volna, hogy a munkája művészi értéket képvisel.
Rátaláltam éppen most a neten, mintha nekem nyílt volna ki az ismertető:<br />
"Jacqueline Rose brit feminista tudós az Anyák című könyvében egy
lehetetlen anyai feladatról ír. Arról az elvárásról, hogy az anyának „meg kell
javítania a világot és biztonságossá kell tennie”. Ebben Adrienne Rich amerikai
költőt idézi, aki 1976-ban megjelent,<em> Conditions for Work</em> című
esszéjében így ír: The Common World of Women (A nők közös világa) című írásában
a nők „a világ védelmének, megőrzésének, megjavításának” tevékenységét végzik –
„<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">egy megkopott és elkopott családi élet
láthatatlan szövésébe”</b> kezdenek. Ebben az értelemben a látható varrási
vonalak, a ragasztások vagy toldások lehetnek a törődés, az igyekezet, egy lehetetlen
feladat feletti fáradhatatlan próbálkozás lenyomatai is. Ezért pedig nem
érezhetünk mást, csak hálát és áhitatot."</p>
<p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBXoBOz7K0aScqm4L5hDCy4tgOSv4oCY14HBVEIbXvHTYPP-RB7EsKFh7VV5oztN75VC2ZkUZfXIqEG77KIavXAiNL9r8i5Ns28YrgCNdWldaI_gO7pu1aEh5q-9gp-oBLgi81R47qNxw7VhQJBzUvFuMtFicFhyz5GjCw9dOdqZgmR2vV40S-f6mQ/s1140/jap%C3%A1n%20ragaszt%C3%A1s.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="758" data-original-width="1140" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBXoBOz7K0aScqm4L5hDCy4tgOSv4oCY14HBVEIbXvHTYPP-RB7EsKFh7VV5oztN75VC2ZkUZfXIqEG77KIavXAiNL9r8i5Ns28YrgCNdWldaI_gO7pu1aEh5q-9gp-oBLgi81R47qNxw7VhQJBzUvFuMtFicFhyz5GjCw9dOdqZgmR2vV40S-f6mQ/s320/jap%C3%A1n%20ragaszt%C3%A1s.webp" width="320" /></a></div> <p></p>
<p class="MsoNormal">Ilyen a cikkben bemutatott ragasztott japán tál. Bámulatos,
mennyire emlékeztet édesapám régi-régi munkájára. Nemcsak a nők tudnak gyengéd
szeretettel bánni a családdal.</p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-17729948634048066032022-09-19T02:05:00.000-07:002022-09-19T02:05:10.199-07:00Vidám hétvége<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMrFRK-79updaqaJIgzcWd0nR4CJNLbriNDwEvIHXRgP5lLlT_mobf9SntpTzhf83I0pajETeTEMDLMBFYEsGdJiXuTYxmOtFjXzdUhMUu63EzMur6d_JhIdjEivZSGnwOn71_iTJ6jSj8k5VFoDxtB5lK8fun7qNOsVG-cGJK4PickWeh90flF8YN/s2816/sz%C3%BClet%C3%A9snapi%20csod%C3%A1k%20003.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2112" data-original-width="2816" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMrFRK-79updaqaJIgzcWd0nR4CJNLbriNDwEvIHXRgP5lLlT_mobf9SntpTzhf83I0pajETeTEMDLMBFYEsGdJiXuTYxmOtFjXzdUhMUu63EzMur6d_JhIdjEivZSGnwOn71_iTJ6jSj8k5VFoDxtB5lK8fun7qNOsVG-cGJK4PickWeh90flF8YN/s320/sz%C3%BClet%C3%A9snapi%20csod%C3%A1k%20003.JPG" width="320" /></a></div><br />
<p class="MsoNormal">Kijöttek hozzánk a gyerekek teljes létszámban. Hűvös nap
volt, de a kedvünket nem rontotta el. Bemutattuk az újra rendezett mosókonyhát
téli lakókonyhává alakítva, megettük a vegán meggyes pitét torta alakzatban
sütve, kávét ittunk rizstejjel, összehasonlítottuk a növényi eredetű
illatkompozíciókat, és megtudtuk, kinek milyen tervei vannak a jövőre nézve. A
mi terveink sem teljesíthetetlenek, de erről máskor.</p>
<p class="MsoNormal">Most leírom a torta alakú meggyes pite receptjét, hátha
érdekel valakit.</p>
<p class="MsoNormal">A meggy natúr, magozott, édesítés nélkül készült saját
levében dunsztolva.<br />
Tészta:<br />
25 deka fehér tönkölyliszt, 10 deka eritrit, fél csomag vanicukor, 1 sütőpor,
fél citrom leve, pici só, 2 dl víz, 1 dl növényi tej, fél dl olaj.</p>
<p class="MsoNormal">A nedves hozzávalókat összekeverjük, hozzáadjuk a por
alakúakat, jól kikavarjuk, kikent - kiszórt formába öntjük, kirakjuk a
lecsöpögtetett meggyel, és előmelegített sütőben 180 fokon sütjük. Tűpróba!!<br />
Úgy megettük, hogy elfelejtettem lefényképezni. </p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-8806902339210120902022-09-14T13:28:00.002-07:002022-09-14T14:32:17.276-07:00Fekete macskák<p> </p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAglxxSNX8tNsQZgg4oS2wRgH3hU86iA_kEaPcaTp9ka79tkvt1Z-PXT8nMjAWgA11qSJAkbCr9o-0x32drn2mKIPq41K2YBHrzwNQsdkVhuvtmYNcKpGWYtZgomOGDCt9kbmuLLJx85Akxm7eUUO9ivdBp5upJcCWV0q1xF094dSTGTe65Nlx6cUt/s3072/tavaszi%20k%C3%A9pek%20030.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="3072" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAglxxSNX8tNsQZgg4oS2wRgH3hU86iA_kEaPcaTp9ka79tkvt1Z-PXT8nMjAWgA11qSJAkbCr9o-0x32drn2mKIPq41K2YBHrzwNQsdkVhuvtmYNcKpGWYtZgomOGDCt9kbmuLLJx85Akxm7eUUO9ivdBp5upJcCWV0q1xF094dSTGTe65Nlx6cUt/s320/tavaszi%20k%C3%A9pek%20030.JPG" width="320" /></a></div><p></p><p> Károlyi Amy írta, hogy Weöres halála után lement a proszekturára, és amint belépett a kórház kertjébe, nagyon sok fekete macska rebbent föl a jöttére. Elszaladt akkor a fekete ruhás gyászbrigád, talán Sanyikától búcsúztak - gondolta az özvegy. <br />A napokban hasonló élményem volt, mintha a régi fekete macskám üzent volna az új picivel, aki meg-megjelent a kerítésünk mellett, de be nem jött. Csak nézett, majd elment. Pár nap múlva egy ismerősömmel beszélgettem az utcán, hirtelen úgy éreztem, valami könnyű anyag megérintette a bokámat. Nem néztem le, az asszony éppen egy drámai történetet mesélt egyik ápoltjáról. Sok öregre vigyázott már a faluban. Elköszöntünk. Akkor néztem a járda szélére, mi volt az a simítás. A fekete cica volt, a lábam mellé feküdt. Nyakán szép új kék nyakörv hirdette, hogy valaki befogadta. Mintha a régi cica kezdett volna új életet, de utoljára még egyszer odajött volna hozzám.</p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">---------------------------- <br />
<br />
<br />
KÁROLYI AMY: <br />
ODA KELL ADNI, AMI VAN <br />
<br />
<br />
Mindennek ára van, <br />
vagy ára lesz. <br />
Oda kell adni, <br />
ami van, <br />
hogy megkaphassuk, <br />
ami lesz. <br />
<br />
Oda kell adni asztalunk, <br />
oda kell adni ceruzánk, <br />
és tudni, hogy asztaltalan <br />
s ceruzátlan lét vár reánk. <br />
<br />
Odaadni a takarónk, <br />
és langyosra fűtött szobánk, <br />
és tudni, hogy takaratlan <br />
és párnátlan lét vár reánk. <br />
<br />
Az is lehet, hogy az a mínusz, <br />
a földöntuli, pluszt megér, <br />
és minden láznál égetőbb <br />
a csillagok termelte dér. <br />
<br />
Papírkosárba vethetők <br />
a szerzett tapasztalatok, <br />
és átképzőssé változom, <br />
ha itt hagyom, mi itt vagyok. <br />
<br />
Mi vagyok itt egyáltalán? <br />
és megérem-e a papírt, <br />
amire egykor jobb kezem <br />
még zsinórírás nélkül írt, <br />
<br />
csak jobbra dőlve egyszerűn <br />
mint a szélfútta fák, <br />
ahogy diktált a tél, az ősz <br />
vagy amit a május fujdogált, <br />
<br />
lehet, hogy máris ott vagyok, <br />
a határtalanban kerengő, <br />
hol színtelenbe torkollik a szín, <br />
és milliárd év egy esztendő.<br />
<br />
forrás: <a href="http://margitanyakepeslapjai.bloglap.hu/cikkek/karolyi-amy-versei-54933/">margitanyakepeslapjai.bloglap.hu</a></p><p class="MsoNormal">Köszönöm szépen margitanya szívességét, hogy nem haragszik, amiért versgyűjteményéből kiemeltem ezt a megindító verset. <br /></p>
<p class="MsoNormal"> </p> <br /><p></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-20128996204232589562022-09-02T09:06:00.000-07:002022-09-02T09:06:09.108-07:00Búcsú a nyártól<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeSzgUThuiUKcaqT8NfKMWDq8GybCNBr37lEu8PGWk9Q68Cpw4nCzkPvsOUPTRq8-AOdI9z8FmTGew1Mc1glUAMgnNw_Voeeu0LdBZrkmgeFytDYdKmeSQZWvO1hIfa1-Hd2TyKTOqeZgQCOjBI3lG2DMY2sjLbzs9utsvJBUas8WRos4UlW_nQsV7/s1600/B%C3%BAcs%C3%BA%20a%20ny%C3%A1rt%C3%B3l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1057" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeSzgUThuiUKcaqT8NfKMWDq8GybCNBr37lEu8PGWk9Q68Cpw4nCzkPvsOUPTRq8-AOdI9z8FmTGew1Mc1glUAMgnNw_Voeeu0LdBZrkmgeFytDYdKmeSQZWvO1hIfa1-Hd2TyKTOqeZgQCOjBI3lG2DMY2sjLbzs9utsvJBUas8WRos4UlW_nQsV7/s320/B%C3%BAcs%C3%BA%20a%20ny%C3%A1rt%C3%B3l.jpg" width="211" /></a></div><br /><p></p><p>Szerettem volna legalább két bejegyzést szülni az augusztusi híradások közé, de hiába igyekeztem, nem találtam közlésre érdemes témát a nyár végi, feszített tempójú munkák között. Igaz, régebben bemutattam, hogyan készül nálunk a szilvalekvár, mindenféle régi emlékkel és recepttel körítve tudtam előadni. Az ideihez nem volt semmi kedvem. Elkészült hat üveggel három nekibuzdulásra, jó is lett, csak mit meséljek. Megvan, aztán kész.<br />Takarítani, rendet csinálni elképesztően utálok, nemhogy írogassak is róla. Ha kellő távolságra jut az időben a történet, lehet, hogy előszedem valamelyik nyugalmas téli estén. Bosszankodva vettem észre, hogy eltelt az augusztus, anélkül, hogy megszólaltam volna.Nincs már annyi életkedvem, mint volt régebben, még az augusztusi népes családi ebédre se vittem fényképezőgépet, akkor most mit beszéljek róla. Aranyosak voltak a kicsik, a most megismert új családtagok, a régiek nemkülönben. Szeged váratlanul kellemes idővel fogadott, a délelőtti 400 kilométeres, viharral és rosszullétekkel tarkított utazást nem érdemes újraélni egy beszámoló erejéig sem. Visszafelé gyorsabb, jobb volt a közlekedés az autópályán, kedves vejem vállalta, hogy elhoz bennünket a falunkból Szegedre és vissza. Egész nap dolgozott miattunk, pedig ő is megérdemelt volna egy jó pihenőnapot a nemzeti ünnepen.<br />A napokban kis kikapcsolódás jutott nekik: a vejemnek meg a lányocskámnak. Erről szól a fenti kép. <br /></p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-458318890837288493.post-53651964705401952852022-08-16T03:51:00.002-07:002022-09-05T12:46:46.203-07:00Rendezkedünk<p></p><p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Ha tehetnénk, ha még lenne erőnk költözni, kisebb házba
mennénk lakni. Megoldhatatlan.</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Próbálunk
megszabadulni a több évtizedes, háztartásunkban felhalmozott, összevásárolt
holmiktól, az örökölt tárgyaktól, a könyvektől. Egy kisebb könyvtárt
megtöltenének a kézikönyvek, szótárak, a rengeteg szépirodalom, néprajz, a
bölcsészettudományi szakkönyvek, filozófia, nyelvészet, számítástechnikai
szakkönyvek, képzőművészeti albumok, lexikonok. Révai, Pallas, Új Idők
lexikona, a 21 kötetes Brehm: fantasztikus magyar fordítógárda, tudós
hozzáértők munkája. Jaj, Istenem, meg kell halni, meg kell halni. Ki fogja
tovább szeretni a könyveinket? (Babits is, ugyan ki fogja még olvasni?)</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Most meg jön a tél. Felkészülünk a fűtés kiegészítésére, ha
nem lesz gáz, mégis melegítsünk valamivel. Kigondolni, megszervezni, helyet
teremteni hozzá, rengeteg munka és munkás kellett. Még jó, hogy a tájékozódást
manapság számítógépes keresők segítik.</p>
<p class="MsoNormal">A viszontagságokról egy későbbi posztban jobb lesz beszámolni. Még sok minden hátravan, mire beköszönt a fagyos idő. <br /></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p><br /> <br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJyahCq97ZEAjJYejDiD2OLzM4h41mrxjRMrqTVmaxgH0I57mWR2wBH3nEzIs7LCEl9anxNTcQonY4sS4-wQlL7Vvls_LjYeYuTqFb6dCL_nks5cvs3T48aNs9s3XFH2Xk0qGKFRlC7u1_qI9h3ceKsY17J2PiCp7HiNnzhBj0n2mUJ6aVaOnsRwI9/s173/minta%20k%C3%A1lyh%C3%A1k.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="130" data-original-width="173" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJyahCq97ZEAjJYejDiD2OLzM4h41mrxjRMrqTVmaxgH0I57mWR2wBH3nEzIs7LCEl9anxNTcQonY4sS4-wQlL7Vvls_LjYeYuTqFb6dCL_nks5cvs3T48aNs9s3XFH2Xk0qGKFRlC7u1_qI9h3ceKsY17J2PiCp7HiNnzhBj0n2mUJ6aVaOnsRwI9/s1600/minta%20k%C3%A1lyh%C3%A1k.jpg" width="173" /></a></div><br />klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com12