Az unokáim édesapja írta ezeket az emléksorokat:
Kis óvodásként egész másként életem meg az ünnepeket. Számomra a május elseje is ünnep volt. Egy különleges nap, amit izgalommal vártam. Bár nagyon korán kellett kelni aznap. Hajnali 5 körül egy teherautó ment végig a lakótelepen, a platóján pedig egy teljes fúvószenekar forradalmi dalokat játszott. Ez még a kukásautónál is nagyobb csodálattal töltött el. A reggeli mosakodás, fogmosás után Édesanya szép ruhába öltöztetett minket. Mentünk Édesapával a vagongyár felvonulására. Valahol a Sportpálya környékéről indultunk, ott kapott mindenki táblákat, transzparenseket én pedig egy igazi lufit. De nem ám csak olyan sima levegővel töltött lufi volt, hanem rendes, emelkedő, amit tartani kellett hogy el ne szálljon! Édesapa a csuklómhoz kötötte, nehogy elveszítsem. Nagyon boldog voltam és büszke a nagy, fehér lufimra. Végigsétáltunk a tömeggel a forgalom elől lezárt, Vörös Hadsereg útján. Bal kezemet fogta Édesapa, a jobbal viszont hadonásztam és gyönyörködtem csodálatos lufimban, ami érezhetően húzta fölfele a kezemet, és én irányíthattam hogy mikor milyen magasra engedem! Az én saját lufimat! Meg is tarthattam, mert azt mondták hogy a végén sem kell visszaadni, örökre az enyém lehet! Tele volt az út emberekkel, így mi a hömpölygő tömeg szélén, a járdán haladtunk a Baross-híd felé. A munkásőrség márvány lépcsőjén álldogáltak páran és ebből a magasságból szemlélték az előttük elhaladókat. Egy férfi, mikor elé érkeztem, lomhán kivette cigarettáját a szájából, előrenyújtotta és egy laza mozdulattal kidurrantotta a lufimat. Egy világ omlott össze bennem. Nem értettem, hogy miért. Mit követtem el amiért ezt a büntetést kaptam? A felnőttek már nagyok, ezért ők tudják, hogy mit miért kell csinálni. Az ember, aki ezt tette bizonyára tudott valamit, amit nem mondott el nekem, csak egyszerűen elvette a játékomat. Nem is elvette, hanem tönkretette, megölte! Talán azért maradt meg bennem ilyen élesen ez az élmény, mert itt találkoztam először a teljesen értelmetlen, gonosz pusztítással.
