2016. február 22., hétfő

Hogyan fogjunk bogarat februárban?



 A bogár nagy és ronda. Nyáron a málnabokron araszolgat, ezért is hívják bogyómászó poloskának. Télre hasadékokban húzódik meg, például bebújik az ablakkeretek alá, várja, hogy a nap jól fölmelegítse a páncélját, és meg tudjon mozdulni. Ha ilyen jótétemény az ablak lakás felőli oldalán éri, nyert ügye van.
Átmászik a függönyre, gyakorolja a futkározást, nyitogatja a vaksi szemeit, miközben a csápjával tapogatózik, talán még hőérzékelőt is hord a csápok végén, mert igen jól eltalálja, merre van melegebb. Mondjuk, a radiátor tetején, esetleg a lámpa körül, ahová nagy lendületet véve átrepül, és egy rendőrségi helikopter hangjait bocsátja ki, amíg a jó forró villanykörtére rá nem telepszik.
Elfogni leginkább a függönyön lehet. Ilyenkor még lassú, alá kell tartani egy nagy tejfölös poharat, abba belesodorjuk egy kisebb pohárral, aminek a száját lefelé tartjuk, nehogy eszébe jusson nagy helikopterzúgással szárnyra kapni és elbújni valahová.
A világító lámpatestről nehezebb leszedni. A melegtől felgyorsul a mozgása, a lábai, úgy tűnik, hosszabbak lesznek, fenyegetően kaszál velük,  az egész lénye undort kelt, amiben csak az a jó, hogy nem annyira rémes mint egy svábbogár, mert ahhoz ennyire közel menni teljesen lehetetlen volna.

A februári poloskát az ő pohárcsapdájában addig kell őrizni, amíg a ház ura elő nem kerül. Ekkor szepegve és illő tisztelettel kell megkérni, hogy vigye ki és távolítsa el a bogarat lehetőleg úgy, hogy vissza ne repüljön például a fejünkre, vagy kihasználva az ajtónyitást, újra megpróbáljon a szép tiszta ablakpárkányunkon dekkolni a következő hajtóvadászatig.  

2016. február 16., kedd

Februári ajánlás Astellas-díjra





Elolvasva a 2016-ban jelölt orvosok névsorát, fájó szívvel tapasztaltam, hogy háziorvos, sőt falusi orvos egyáltalán nincs a jelöltek között, holott ők az egészségügyi ellátás alapjai, már ami a betegek állapotának felmérését, gyógyításukat, további gondozásukat illeti. Sok falusi orvos kiterjedt pacientúrával foglalkozik, szó szerint családias viszonyt ápol a betegeivel, hozzá bátran lehet fordulni sebekkel, a laikust megrémítő fájdalmakkal, további vizsgálatokat igénylő tünetekkel, egyszóval a családorvos, ahogyan a mi orvosunk is, személyes kapcsolatot tart fenn a betegekkel, egyénre szabott terápiái mindig célba találnak.
Például, ugyan ki tette volna meg értem, hogy  Erika doktornő a rendelési idejének végén még maradt kicsit miattam: egy kideríthetetlen eredetű fejsebbel futottunk hozzá.Nem volt nagy sérülés, csak szúrt. A doktornő kiszedett a fejbőrömből egy fekete tüskét, ellátta, fertőtlenítette, a saját otthoni gyógyszerei közül egy fecskendő tartályába szívott fel egy nagyon drága sebkezelő-fertőtlenítő folyadékot,nekem adta további tisztogatásra, jó szívvel és vidáman bocsátott haza, megnyugtatott, hogy hamar beforr a kis seb. Ez csak a legutolsó példa, további konkrét eseteink ilyen apróságok, külön-külön felsorolni talán nevetséges lenne. Gondolhatjátok, ugyan miért járna Astellas-díj ilyen egyszerű, nem kimondottan orvosi beavatkozásért? Ezzel a példával G. Erika klasszikus háziorvosi sokoldalúságát akartam bemutatni összefüggésben más orvosi erényeivel: jó viszonyát a betegekkel,a bizalom megteremtésének képességét, rugalmasságát, gyorsaságát, sokoldalú felkészültségét, különösen kiemelve a falusi miliőben szükséges szakmai és emberi minőségét.
Dr. Gécseg Erikát mint sok éve gondozott betege ajánlom a 2016. évi Astellas-díj jelöltjei közé.