Augusztus huszadika után mindig elromlik az idő

Nem nagy baj, addig úgyis megünnepeljük a család összes augusztusi napját. A hagyományos kerti partin régen Anyu születés-és névnapja volt a fő attrakció, igaz, van másik Zsuzsika a családban. Kati éppen az én névnapomon született. Augusztusban Krisztina, Ilona, Mária, Boglárka és Lajos  is  névnapoznak, a kislányom születésnapja 19-én,  Nagyikáé 20-án volt.

Jó, hogy a házbeli fényképész megcsinálta ezt a képet a kislányomról meg rólam. Legalább elhiszem, hogy voltam huszonöt éves, és nagyon sok öröm várt még ránk akár a mai napig.

 A szűk család az augusztusi ünnepekre - ha a házassági évfordulójukat is ünneplő unokahugomék  partijára a teljes létszámot sikerül összetrombitálni - harmincöt fővel képviseli magát.

Ezen a régi fotón a terasz korlátján kapaszkodunk 1948-ban, talán Húsvétkor. Kati elég vacak kisbaba volt, csak a haja volt nagyobb, mint a többi egyévesé. E. dacosan élt, én meg vidáman. Ha úgy adódott, hogy éljek, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat, amit lehet.

Van itt egy későbbi képünk is Anyuval. 2004 körül készült. Milyen jó, hogy fogalmunk sem volt, mit tartogat az elkövetkező tíz év! A terasz korlátja nem változott.

Az utóbbi időben egyre inkább fogyunk. Néhány év alatt elvesztettük Anyut, Katit, anyu testvérét és sógorát, egy unokát, ez év augusztusában az utolsó nagynéninket. Hihetetlen! Azt éreztük természetesnek, hogy mindig együtt leszünk, és sok évig úgy is volt. Ha visszaszámolok, Nagyika halála után, tehát 1965-től 1995-ig senkink se halt meg. Gyarapodtunk. Sorra születtek a testvéreim gyerekei, unokái.  És akkor Édesapánk elindította a sort.  Most én vagyok a legöregebb.

Szegedtől messzire települtünk le. Nem tudunk már hosszabb utazásra vállalkozni. Az "augusztusi ünnepeken" sem tudtunk részt venni, pedig milyen nagy szeretettel hívtak és vártak.

A fenti sárga rózsacsokor legyen a rendezőké.

A temetőkbe egy-egy szálat gondolok ebből a rózsából.

Úri divat az emeleten

Ezt írták egy táblára a Flórián földszintjén, ahol már vagy egy éve nem jártam, és azóta minden megváltozott. Különösen érdekes, hogy urak ízléséhez igazodnak. Régebben kimondottan retro hely volt a lakóházunkkal együtt  (de jó, hogy már nem ott lakunk).

Az emeleten megtekintettem, milyen az úri divat, hát, leértékelve 22 ezerért vesztegetik a nyári zakókat, nem valami jó szabásúak egyébként, ám kiírták azt is, hogy "új divat, itt a bambusz", alatta kisbetűkkel, hogy mit adnak bambuszból tízezerért. Talán sétapálcát?   Közelebbről szemügyre vettem a kirakatot:  bambuszingeket árulnak. Gondoltam, megnézem, milyen anyag az a bambusz anyag, elég jó viselet-e nyárra, különösen uraknak.

Közben a lépcsőkorlát mellett megállt egy erősen középkorú nő a biztonsági őr mellett, és megkérte, hogy húzza föl a blúzának a hátán a cipzárt. A szintén középkorú őr először felhúzta a szemödökét, de aztán a cipzárt is felhúzta, majd hamar elfordult. A kék pólója hátán ekkor lett olvasható a felirat: Biztonsági Szolgálat. Mit mondjak,  alig bírtam ki a jelenetet röhögés nélkül...

A Firenze Divatház - szintén az emeleten - régebbi bolt. Télikabáttól a frottírtörülközőig minden van benne, csupa EU gyártmány. Nem igazán elegáns holmik, áruk az viszont van.... Az üzlet hátsó sarkában új részleget rendeztek be: vintage lakberendezés minden mennyiségben. Például képkeretek vaskos drapp szövetből, rózsaszín művirág díszekkel cifrázva. Sok barna kerámia váza gipszből formált rózsákkal, van köztük sárga is, nem mind piros (!). Díszdobozok, terítők, szőnyegek, kicsi szekreterek, ülőkék, mindet vintázsnak becézik. Jó lenne, ha a beszállítók is, meg az áruátvevők is megismerkednének előbb a vintázzsal, ezzel az újkeletű elektikus stílussal, és finomabb ízléssel válogatnák össze  a kínálatukat. Különben nem is érdekes. Ez legyen a legnagyobb bajunk!