A fájdalomról

A fájdalomról

 

A daganatok *sebészi eltávolítása* során bizonyos idegek sérülhetnek, illetve átvághatják őket. Ez az oka például az emlőműtött betegek gyakori panaszának, hogy kellemetlen, égő érzés jelentkezik a hónaljtájon, illetve a felkar belső oldalán. Ugyanez előfordul mellkasi műtét után, ahol a bordaközi idegek sérülnek. Ezek a tünetek akár hosszú éveken keresztül fennállhatnak. Ha egy végtagot csonkolni kell, a nem létező végtag fájdalma, ún. fantomfájdalom jelentkezhet.

*Sugárkezelés* után nagyon gyakori a hegesedés, és a hegesedés érintheti az idegeket. Ez ideg-eredetű fájdalmat okozhat, sőt, szerencsétlen esetben akár gerincvelői sérülés is kialakulhat a sugárkezelés miatt.

*Kemoterápiánál* nagyon gyakori az ún. poli-neuropátia, tehát több ideg károsodása, ami nagyon kellemetlen égő jellegű fájdalommal jár, hosszú hónapokig fennáll, és nehéz enyhíteni.

Ezt mondta az onkológiai intézet fájdalom ambulanciáján a főorvos. Ezek itt mind idegi eredetű fájdalmak. Arról, hogy vannak-e másmilyen fájdalmak, illetve azok miért fájnak, még nem szólt.
Az isiászt injekció kúrával és konzervatív kezeléssel hozták helyre, itt a gerinc meszes csigolyái kínoztak.
A mostani bajokat lehetett tűrni egy darabig, de most már elég.

 

Nagy magyarokról mit tudunk?

 

Nem tudtam, hogy Zágonban létezik egy régi, öreg fa, Mikes Kelemen fája.
A fa történetéről megtudva a lényeges tudnivalókat, elolvastam a Törökországi levelek írójának életrajzát, melyet Benedek Elek ad elő ebben az online olvasható kötetében:
http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/benedek_nagy_magyarok_elete.htm
Csodálatos nyelven, őszinte és tiszteletre méltó szeretettel ír Mikes Kelemenről, nehézségekkel sújtott, boldogtalan életének derűsebb időszakairól történeti hűséggel, a 19 század elejétől követi a magyar királyság és a török porta áldatlan viszonyait, miközben Rákóczi fejedelem és udvara Rodostóban várja a diplomáciai viharok elcsendesedését, és igazságot kaphatnak a magyar szabadságért tett küzdelmes sorsukért.
Most a hosszú és nem túlságosan vidám történetet nem idézem fel, mindenki elolvashatja a fentebbi linken, milyen volt régen a kultúra és a hazaszeretet, mit jelent a fa, amelynek emlékezetét blogtársunk megidézte. Mikes Kelemen levelei az elemzők bemutatása szerint olyanok lehetnek, mint a mi blogbejegyzéseink: a mindennapjainkról, a körülményeink változásáról, családi múltjaink megidézéséről, irodalmi élményeinkről szólnak, és egyszer, ha már a blogírás szokása teljesen kihal a közéletből, olyanok leszünk mint Mikes Kelemen képzelt nagynénikéjével egyetemben, egy olyan korszak életlenyomatát adjuk át az utánunk jövőknek, akiknek feltehetően lesz türelmük belenézni, honnan hová jutottunk a huszadik század elejétől a huszonegyedik közepéig, amikor is egy ma készülődő háború elsöpréssel fenyegeti Közép-Európa népeit.