2017. április 23., vasárnap

Metafora


Egy reggel anyám néz vissza rám a borotválkozótükörből
Majd hirtelen kinyúl a műanyagkeretből és megérinti a
hajam.
„Egész olyan vagy, mint szegény Misánk”, mondja és elrepül.

*****

(mellesleg: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1363/136302.pdf)

2017. április 12., szerda

Évfordulók, aranymondások



Amikor Arany J. Shakespeare-t fordította, így írt neki Petőfi:

Debrecenchester, november 15. 1848.
My dear Dzsenkó! Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becs­kerekre megy holnapután, én pedig Erdődre With Úrláb januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling még pedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod
P. S.
In the közepe of december cease the szárazkomaság.

2017. április 5., szerda

Velyhe




Nemsokára megszólal. Alig egy hónapot kell rá várni. Kicsi Sándor András az Ezredvég legutóbbi számában tanulmányt tett közzé a régi tájszó eredetéről, és elhelyezte a magyar nyelv hasonló alakváltozatai között. Pehely-pelyhe például, a többit nem is mondom, megkeresi majd, aki akarja. Ide csak egy bekezdést hozok Kicsi Sándor András nyelvtörténeti elemzéséből, ahová megidézte a velyhét, minden blogíró rokonát.
"Fáy András A  fülemile és a velyhe című, ars poeticának beillő meséje a következő.
„A fülemile az erdőben bájoló hangokat csattogott a sűrű gallyak között.
– Mit töröd magadat hasztalan széptorkú? – így szólítá meg őt a velyhe. – Itt nem érti, sőt nem is hallja énekedet senki. – Ám legyen úgy – felel a kis éneklő –, hidd el, gyakran szintoly gyönyörűség énekelni, mint hallgattatni.
Ez az oka, jó olvasóim! hogy mi írók, vagy olvastatunk, vagy sem – írunk” (1978: 69)."
Most csak ennyit akartam mondani.