Megjegyzés: a kép csak illusztráció, a netről hoztam.
Néha ennyi is elég, hogy feldobva és boldogan érjünk
haza egy közepesnek kikiáltott
egészségügyi intézményből. Szürke hályog műtétre kaptam beutalót, vele
mindenféle vizsgálatot is előírtak, így gyakran vettem mély levegőt, hosszas várakozásra,
kényelmetlen üldögélésekre, kórházi zajokra és szagokra készülve.
Jelentem, az előítéletnek semmi értelme. Mindenütt gyorsan végeztem, a labortól
is a legjobb eredményeket kaptam, na persze, nem gondolom, hogy direkt jó
értékeket mutattak ki, csak a nyugalom meg a bizalom hozzájárult a jó lelethez.
A műtétre hamar behívtak, fájt kicsit, de a doktornő
figyelmes és türelmes volt, a további két kontrollon is túl vagyok már, minden
rendben van.
Amiről ill. akikről hírt akarok adni, az a nővérkék és az ellátás tapasztalatai.
Egyetlen nővér öltöztetett fel a műtétre megfelelő steril ancúgokba, a holmimat
bevitte a kórterembe, megmutatta a férjemnek az ágyat, műtét után
levetkőztetett, bekísért az ágyhoz, előszedte a szekrényből a sporttáskámat,
minden holmimat kipakolta a tiszta és üres (!!) fehér éjjeliszekrénybe,
előhalászta az idő közben általa őrzött kézitáskámból a gyógyszereimet, hozott
kórházi teát, és köszönetemet meg se várva elsietett.
Ebéddel jött vissza, mindenki tálcán, letakart kerámiaedényekben kapott ételt.
Szétosztotta az ágyak között úgy, hogy aki diétás, annak olyat hozott. A normál
kajába én mákos tésztát kaptam volna, az egyetlen étel, amit nem tudok megenni,
mert órákon át görcsöl miatta a gyomrom. Panaszomat tudomásul véve túrós tésztát
hozott helyette. Majd, az ebéd utáni pihenőhöz még két fehér tablettával jelent
meg: a nagyobbik vízhajtó, a kisebbik kálium. A főorvosnő küldte direkt nekem,
hogy a növekvő szemnyomást, ami a jelen lévő zöldhályog miatt veszélyes,
kiküszöbölje.
A nővérke még ezek után sem mutatott semmi fáradtságot, a pultja előtt ülve
hosszú listán adminisztrált valamit, majd kérdésünkre elmagyarázta, merre
találunk a kórház épületében kávéautomatát. Kora este bejött még megkérdezni,
hogy minden rendben van-e, átad bennünket az éjszakás nővérnek.
Hát, ez külön csúcs volt! Az éjszaka nehéz, de nem annyira hosszú szolgálat,
mint a nappali. Beszélgetni is volt időnk. Kiderült, hogy ugyanolyan
masztektómián esett át, mint én, de neki most is fáj a helye és sovány, mint az
agár, ellentétben velem, mivel én 8 kilót híztam azóta. (Grrr.) Tűri, mást nem
tehet. Jó éjt kívánt a nővérke, eloltott minden villanyt. Kitaláltuk, hogy a
fürdőszobában meggyújtjuk a villanyt, és keskeny rést hagyva egész éjjel
irányfényként használjuk. Jó ötlet volt, nekem legalább ötször kellett
kimennem, de a többieknek is. Mivel
aludni nem igazán tudtam, kiültem az ágy szélére olyan hajnali 4-kor. Mit
gondoltok, honnan tudta az éjszakás nővér, hogy halkan be kell nyitnia hozzám,
megkérdezni, mi baj van? Hozott fájdalomcsillapítót, a poharamba teát és szép
álmokat kívánt reggelig.
Minden gondoskodásukat szívből
megköszöntem, mert mostanában másképpen nem lehet... Fel is ajánlottam,
fogadjanak örökbe, itt maradok házi betegüknek.
