Két nap a kórházban

Megjegyzés: a kép csak illusztráció, a netről hoztam.

 Néha ennyi is elég, hogy feldobva és boldogan érjünk haza  egy közepesnek kikiáltott egészségügyi intézményből. Szürke hályog műtétre kaptam beutalót, vele mindenféle vizsgálatot is előírtak, így gyakran vettem mély levegőt, hosszas várakozásra, kényelmetlen üldögélésekre, kórházi zajokra és szagokra készülve.
Jelentem, az előítéletnek semmi értelme. Mindenütt gyorsan végeztem, a labortól is a legjobb eredményeket kaptam, na persze, nem gondolom, hogy direkt jó értékeket mutattak ki, csak a nyugalom meg a bizalom hozzájárult a jó lelethez.

A műtétre hamar behívtak, fájt kicsit, de a doktornő figyelmes és türelmes volt, a további két kontrollon is túl vagyok már, minden rendben van.
Amiről ill. akikről hírt akarok adni, az a nővérkék és az ellátás tapasztalatai. Egyetlen nővér öltöztetett fel a műtétre megfelelő steril ancúgokba, a holmimat bevitte a kórterembe, megmutatta a férjemnek az ágyat, műtét után levetkőztetett, bekísért az ágyhoz, előszedte a szekrényből a sporttáskámat, minden holmimat kipakolta a tiszta és üres (!!) fehér éjjeliszekrénybe, előhalászta az idő közben általa őrzött kézitáskámból a gyógyszereimet, hozott kórházi teát, és köszönetemet meg se várva elsietett.
Ebéddel jött vissza, mindenki tálcán, letakart kerámiaedényekben kapott ételt. Szétosztotta az ágyak között úgy, hogy aki diétás, annak olyat hozott. A normál kajába én mákos tésztát kaptam volna, az egyetlen étel, amit nem tudok megenni, mert órákon át görcsöl miatta a gyomrom. Panaszomat tudomásul véve túrós tésztát hozott helyette. Majd, az ebéd utáni pihenőhöz még két fehér tablettával jelent meg: a nagyobbik vízhajtó, a kisebbik kálium. A főorvosnő küldte direkt nekem, hogy a növekvő szemnyomást, ami a jelen lévő zöldhályog miatt veszélyes, kiküszöbölje.
A nővérke még ezek után sem mutatott semmi fáradtságot, a pultja előtt ülve hosszú listán adminisztrált valamit, majd kérdésünkre elmagyarázta, merre találunk a kórház épületében kávéautomatát. Kora este bejött még megkérdezni, hogy minden rendben van-e, átad bennünket az éjszakás nővérnek.

Hát, ez külön csúcs volt! Az éjszaka nehéz, de nem annyira hosszú szolgálat, mint a nappali. Beszélgetni is volt időnk. Kiderült, hogy ugyanolyan masztektómián esett át, mint én, de neki most is fáj a helye és sovány, mint az agár, ellentétben velem, mivel én 8 kilót híztam azóta. (Grrr.) Tűri, mást nem tehet. Jó éjt kívánt a nővérke, eloltott minden villanyt. Kitaláltuk, hogy a fürdőszobában meggyújtjuk a villanyt, és keskeny rést hagyva egész éjjel irányfényként használjuk. Jó ötlet volt, nekem legalább ötször kellett kimennem, de a többieknek is.  Mivel aludni nem igazán tudtam, kiültem az ágy szélére olyan hajnali 4-kor. Mit gondoltok, honnan tudta az éjszakás nővér, hogy halkan be kell nyitnia hozzám, megkérdezni, mi baj van? Hozott fájdalomcsillapítót, a poharamba teát és szép álmokat kívánt reggelig.
 Minden gondoskodásukat szívből megköszöntem, mert mostanában másképpen nem lehet... Fel is ajánlottam, fogadjanak örökbe, itt maradok házi betegüknek.