Reggel alig tudok fölkelni elég hosszú ideje. Azóta, hogy
egy hormontartalmú gyógyszert szedek, reggel
különösen béna vagyok. Fáj a lábam, a vállam, a fejem megint zúg, pedig azt már
egész jól elmulasztottam.
Ma reggel rátaláltam valamire, ami segít leküzdeni a
fájdalmas bénulást. Talán föl se ébredtem egészen. A fájó térdemet
hanyattfekvésben kinyújtottam, és addig nyújtogattam a lábfej fölfelé
szorításával, amíg a térdfájás el nem múlt. Még mindig félálomban voltam. Egy
belső ösztönzésre a másik lábammal is megismételtem ezt a gyakorlatnak nem
nevezhető nyújtást.
Mivel fájt a hátam is, összefontam a karomat és görögni
kezdtem a hátamon. Erre már egészen fölébredtem. Rájöttem, ha felhúzom a lábam, a görgés
könnyebb, segítenek a bokám izmai. Innentől kezdve tudatos volt az ízületek
felkészítése a nappalra.
A nyakamat már régen tornáztatom, még éberebben folytattam a
szabályos nyaktornával, hogy ne zúgjon a fülem. Tényleg. Elmúlt. Vidámabb is
lettem tőle, föl is tudtam kelni, sőt lábra állni egész jól. Kipróbáltam, tudok-e lépni. Ehhez csak egy
belső mosoly kellett, hiszen tudtam, hogy fogok tudni lépni, mert gondolatban
és az enyhe gyakorlattal elő van készítve.
A tapasztalat arról szól, hogy nem adom át magam a
fájdalomnak. Nem is tűröm. Leküzdöm, megcsinálom magam, hogy ne fájjon.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Autog%C3%A9n_tr%C3%A9ning