2020. január 9., csütörtök

Leküzdöm magamtól




Reggel alig tudok fölkelni elég hosszú ideje. Azóta, hogy egy hormontartalmú gyógyszert szedek,  reggel különösen béna vagyok. Fáj a lábam, a vállam, a fejem megint zúg, pedig azt már egész jól elmulasztottam.
Ma reggel rátaláltam valamire, ami segít leküzdeni a fájdalmas bénulást. Talán föl se ébredtem egészen. A fájó térdemet hanyattfekvésben kinyújtottam, és addig nyújtogattam a lábfej fölfelé szorításával, amíg a térdfájás el nem múlt. Még mindig félálomban voltam. Egy belső ösztönzésre a másik lábammal is megismételtem ezt a gyakorlatnak nem nevezhető nyújtást.
Mivel fájt a hátam is, összefontam a karomat és görögni kezdtem a hátamon. Erre már egészen fölébredtem.  Rájöttem, ha felhúzom a lábam, a görgés könnyebb, segítenek a bokám izmai. Innentől kezdve tudatos volt az ízületek felkészítése a nappalra.
A nyakamat már régen tornáztatom, még éberebben folytattam a szabályos nyaktornával, hogy ne zúgjon a fülem. Tényleg. Elmúlt. Vidámabb is lettem tőle, föl is tudtam kelni, sőt lábra állni egész jól.  Kipróbáltam, tudok-e lépni. Ehhez csak egy belső mosoly kellett, hiszen tudtam, hogy fogok tudni lépni, mert gondolatban és az enyhe gyakorlattal elő van készítve.
A tapasztalat arról szól, hogy nem adom át magam a fájdalomnak. Nem is tűröm. Leküzdöm, megcsinálom magam, hogy ne fájjon.


https://hu.wikipedia.org/wiki/Autog%C3%A9n_tr%C3%A9ning

2020. január 2., csütörtök

Téli jázmin




Majdnem minden évben hoz virágot újév napjára ez a vidám bokor. Minthogy enyhe az idei tél is, tegnap fényképeztem, hogy emlékeztessen a 2020. év január elsejére. Máskor, előbbi években árvácska virágzott ki az elhullajtott magjáról, még előbb, ugyancsak ilyenkorra a napsütötte kerítés aljában a lila ibolya is szirmot bontott.  Bemutattam ezeket a blogon,  néha az ablak előtt virágzó szobai ciklámeneket, orchideákat szintén, de ez nem olyan nagy kunszt, aki virágot akar az ablakába, hozhat a boltból, amilyet csak akar.
Ezt a téli jázmint a gyerekektől kaptuk legalább tíz éve, azóta szétültettem az udvaron napos és félárnyékos helyekre, mindenütt szeret lenni. Bálint gazda ismertetőjéből idézem, milyen természetű cserje ez a kedves növény:
" Ha enyhe a január - írja a száz éves kertész -, már akkor virágzik, de ha zord a tél, akkor megvárja, hogy a hőmérséklet a fagypont fölé emelkedjen. Gazdagon nyitja az élénksárga virágait, ezért gyakran összetévesztik az ugyancsak sárga virágokat nyitó Forsithia nevű díszcserjével!" Aranyvessző, teszem hozzá, hogy ismertebb nevén nevezzem.
Most befejezem az év első ismeretterjesztő bejegyzését. Legközelebb bemutatom, hogyan vészelte át a telet a többi élőlény a kertben.
 Minden ide látogatónak vidám esztendőt és jó egészséget kívánok.