Csak azért jöttem, hogy szégyenkezzek. Már megint elröppent egy hónap, bár nem éreztem, hogy ne lettem volna jelen a blogvilágban. A közös témája eléggé lefoglalt hogy hozzá tudjak tenni valamit, az itthoni viszonyok nem mindig teszik lehetővé a könnyed megszólalást.
Szerencsére a kartörés utáni gyógytorna ismét bevált, egész jól megerősödtem a gyomláláshoz, locsoláshoz, egyéb házi munkákhoz. Pünkösd utánra van időpontom az onkológiára. Ha kedvező véleményt kapok a jövőre nézve, tudatni fogom itt a blogon.
Most bemutatom a lányom legújabb festményét. Talált egy képzőművész oktatót, együtt kutatják, milyen technikával nyúljon a neki kedves témákhoz. Az erdei út szélén, amíg a kutya élénken szaglászott a bokrok között, ez a gyomnövény mutatta meg Jutkának, milyen lenne, ha nem gaznak, hanem tündérfűnek születik.
