Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet...
Itt fogunk reggelizni
Délelőtt sétálni megyünk
Aztán beugrunk a kocsiba és elutazunk Nakonxypanba
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet...
Itt fogunk reggelizni
Délelőtt sétálni megyünk
Aztán beugrunk a kocsiba és elutazunk Nakonxypanba
Most ocsúdtam föl, hogy tényleg,
reggel nem harangoztak. Délidőben kisfiúk kereplőkkel masíroztak az
ablak alatt, forgatták veszettül a fanyelves szerszámokat, és svábul
kiáltoztak, ami olyanformán kezdődik, hogy „eeejja’ eeejja’. Talán a leselkedő
rossz lelket űzték ki a faluból, az utcákat többször bejárták. Nem maradt ki
egyetlen porta sem a nagypénteki varázslásból.
Holnap a kereplőkkel végigjárják még
néhányszor a falut, de nagyszombaton estére visszajönnek a harangok Rómából, és
ünnepélyesen zengik majd, hogy Krisztus feltámadott.
Ez egy több mint 10 éves bejegyzés, az akkori falusi élményem lenyomata. Addig még nem láttunk kereplőt se, meg a gyerekeket sem ismertük. Mára felnőttek. Ha megnézi valaki a fotót, kiderülhet, ki kicsoda.
Jó lenne kitenni a fészbukra. Nem biztos, hogy sikerül.