Tandorírt vers
Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál,
amire szó volt és lett volna rá,
erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál,
ahogy a nagy Reimerling mondaná,
kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál,
a mesterünk vagy így és úgy, naná,
te isten büféjében dús papírtál,
el sem bírná, ki körbehordaná,
hát körbeállunk kiskanálni szépen,
kedves Dezső, hisz áll a mű középen,
az ismerős és titkos tandarab,
felnőttünk rajtad, mintha nyelvkovászon,
lobogjon néked hatvan rőfnyi vászon,
ki egymagad vagy nálad tandoribb.
Az irónia eszköze a metafizika nyelvbe írt „programját”
hivatott kibillenteni a nyugatos-újholdas poétikák rendjéből. (xiii.) Nyelvi
humor: „Az én hazám kopott kabátú, / de nékem zizzenő dzsoging, / szemében
egy-egy szívlapát bú, / csuklik kicsit, kicsit meging, / a forma rácsán rendre
átbú / (bár össze kéne tartanom) / a szertelóbált kezü-lábú, / de hazafias
tartalom, / mit illenék kitöltenem: / hazám hazám te min – de nem.” (Szívlapát)
(xiv.) Alkalmiság: ez jó is, rossz is. A kötet anyaga magán viseli a
nyomát. A romantikus költészet gyanakodva figyelte, az homage-versek,
köszöntők, pasztizsok, etc. azonban egy nagyon tág jelentésmezőt nyitnak meg a
versszövegek előtt. (xv.) Nagyfokú életismeret. Na, most erre azt
mondhatja a kedves Olvasó, hogy akkor meg miről szövegelt eddig a Szerző, hogy
az ’élet’ az mindig ’szöveg’? Hát ezt ismeri a Parti Nagy-vers, ezt a szöveget,
mondjuk így: saját poétikáját!
Borbély Szilárd írta, amikor még élt. Kádáriában éltem
én is:, a parnasszus.hu-ban közölt elemzésében szólta ezt a Grafitneszről.