Tudtam, hogy valami jó is lesz nemsokára

Kis unokámat a cége kiajánlotta a BMW-hez egy konkrét bérmunkára, mégpedig az autókölcsönző részleg webdizájnjának megújítására. Itthon ezek a fogalmak többé-kevésbé unalmas hivatali munkának látszanak, de Münchenben egy ekkora cég vállalati struktúrájában minden másképpen van, mint ahogy  az én harminc éves emlékeim között előfordul.

Az itteni (pesti) informatikai bérmunkákkal foglalkozó cég már több éve nagy jövőt jósolt a kicsi unokámnak, és tényleg segítették mindenben. A főnöke kikísérte Münchenbe a németországi megrendelő vezérigazgatójához, aki autóval várta őket a reptéren. Kis unokámnak az irodaházban anélkül, hogy felkészítették volna, mindjárt  prezentációt kellett tartania 7 db legutóbbi fejlesztéséről, angolul. Minden angolul ment, egyedül a nevét tudták helyesen kimondani, amitől az unokám meg volt hatva, mert itthon nincs hozzászokva,  hogy  fel tudják olvasni papírról akár, a vezetéknevét.

 Az is érdekes volt, hogy elvitték enni valami dizájnos keleti étterembe, fehér kolbászt evett  (majd kifordult a szájából), mindezek után a vezérigazgató házába mentek, ott elvoltak éjfélig, utána zenéltek. Az egész kinti stáb jazzrajongó. A vezérnek óriási zeneszobája van hangszerekkel az alagsorban, az unokám gitározott meg vokálozott a számaikhoz.
Ez is véletlen volt, meglepte vele a kintieket. Az unokám itthon az élettársával saját zenekart tart fönn, holnap este is mennek, fellépésük lesz vidéken. A párja basszgitáron játszik.
Münchenbe tehát olyan munkaerő kell, aki nemcsak informatikus, hanem amatőr zenész is. :))) A mai napról még nem jött híradás, de nekem ennyi elég a boldogsághoz.