Óraátállítás

 

Ma, október 30-án átállítjuk az órákat, már, amelyiket kell, kézzel, mert a digitális eszköz automatikusan megteszi.

Tegnap egész nap nem voltunk túl jól, de rosszul sem. Éjfél felé úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennénk, és terveznénk együtt, hogyan használjuk a gázt, hogy ne kelljen fagyoskodnunk. Veszünk még fát, a lenti mosókonyhában szuperül működik a cserépkályha. Hátha le kell költöznünk az alagsori nem-lakásba, ahol már van kályha, laptop és rádióra szerelt lemezjátszó, magnószalagokon zenekazetták, csak hangfelvevője nincs.
Mi lesz, ha elesem/elesik és ott marad valahol bekómálva a hidegben? Egy kis feltáratlan cukorbetegség vagy fel nem derített agydaganat végez majd végzetes támadást az életünk ellen? Hajnalban ezen töprengtem, hogyan tovább annak, aki itt marad. Nem mertem benyitni az alvóhoz. Kosztolányi Dezső visszhangzott a fülemben:

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

 

November, mielőtt a naptár mutatná

 Váratlan szép napok, hegyek közé vezető turistajelzések, főleg az Országos Kék csábítja a fiatalabbakat. Az esztergomi Babits Mihály utca hozta ide  a festményt, utána a verset.

 

Babits Mihály: Csak posta voltál

Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak,
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad
nehezét únja s rímét ismeri:
marad-e rajta valami magadból,
vagy csak az utcán cipődre ragadt por
amit emlékül továbbadsz neki?

Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát
melyet oly égve és merengve futsz át
naponta többször hogy már, azt hiszed,
minden ház lelked mély szineit itta
s lelked rongyait lengi mindenik fa
s a sarki szél is tégedet sziszeg,

kérdezd és olvasd amit rájuk irtál,
s vedd ki a szélből mit beléje sírtál
mint gramofonba mely megőrzené:
miről beszélnek? Régibb otthonodról
s a vad hegyekről, melyek alul egykor
közéjük jöttél, s amelyek felé

emléked visszanéz közűlük; ez vagy
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy
Pest közepén, azt hordasz és vetítsz,
s ha árnyat festesz a város falára,
az csak a hűvös havasoknak árnya,
mely rádtapadt s amelyet közvetítsz.

Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,
és a hegyekkel egy csak ott se voltál.
Mi voltál ott? keresd tovább magad!
Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél
s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,
mert szülőfölded felelt általad.

Nagyapád háza s a szelíd Dunántul:
de abban se lelheted igazánbul
magad lelkét, lázadó siheder!
Más voltál ott is! más táj, messzebb útak
voltak még amik rajtad áthuzódtak
s csak posta tudtál lenni és meder.

Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet.

 

Találtunk egy dinnyét

 

Észrevettem már régebben, hogy a kertkapun túl   sárgadinnye  szára fut a fűben, de nem foglalkoztam vele. Most, a sok eső után, hogy száradni kezdett, fűnyírásra szánta el magát a ház ura. Még délelőtt jelentette, hogy talált  két-öklömnyi dinnyét  azon a száron. Zöld még szegényke,  ilyeneket tettünk régen a vegyes savanyúságba zöld paradicsomok, kis káposztacikkek sárgarépa szeletek és egészben hagyott uborkák közé. Megpróbálom, hátha be tudok még szerezni egy ötliteres üvegre valót a hozzávalókból. Két szál torma is kell hozzá, de ez nem biztos...

A recept: Brassói saláta

Egy ötliteres üvegbe teszünk fél kiló cikkekre vágott fejes káposztát, néhány szelet vöröskáposztát, 25 deka zöldpaprikát, ugyanennyi kicsi gömbölyű paprikát, 30 deka uborkát, 8 darab kis éretlen dinnyét, apró zöld paradicsomokat, rózsáira szedett karfiolt, két darab négy hasábba vágott sárgarépát, egy nagy csomóba hajtogatott kaprot, néhány zellerlevelet szárastul, esetleg egy-két szőlőlevelet vagy meggyfáról két szép levelet. Mindet szépen rendezve üvegbe rakjuk, kb. 3 liter vizet három púpos evőkanál sóval felforralunk, és ha kihűlt, ráöntjük a zöldségekre. Az üveget úgy zárjuk le, hogy ne jusson be levegő az egyveleghez, különben megpenészedik. Ezt én úgy értem el, hogy átlátszó fóliát tettem az üveg nyakára, és leszorítottam egy megfelelő átmérőjű befőttes üveggel, amibe apró köveket szórtam, hogy súlya legyen, és a keletkező gázok nehogy fölemeljék, a zöldség viszont a lé alatt maradjon.

A savanyítani valót hagyjuk magára egy hűvösebb helyiségben az asztalon. Néhány nap múlva megzavarosodik, de várni kell, hadd tisztuljon ki magától. (Mivel csak egy dinnyém van, középre teszem, és körberakom a többi hozzávalóval.) Remélem, jó ízű lesz az egydinnyés változat mindenféle sült húshoz, marha vagy sertés pörkölthöz. A tartósító és ecet nélküli savanyúságban a káposzta önműködő tulajdonsága savanyít.

Később, ha sikerült az eltenni való, utólag ide teszem a fotóját. Azt hiszem, fermentált zöldség az előkelő neve.(Már találtam a neten értelmesebb ismertetőket ehhez a tartósítási eljáráshoz, ott lehetne utánanézni. Üveglezáró apparátus is kapható már, kővel súlyosbított lezárás helyett.)