Ma, október 30-án átállítjuk az órákat, már, amelyiket kell, kézzel, mert a digitális eszköz automatikusan megteszi.
Tegnap egész nap nem voltunk túl jól, de rosszul sem. Éjfél
felé úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennénk, és terveznénk együtt,
hogyan használjuk a gázt, hogy ne kelljen fagyoskodnunk. Veszünk még fát, a
lenti mosókonyhában szuperül működik a cserépkályha. Hátha le kell költöznünk
az alagsori nem-lakásba, ahol már van kályha, laptop és rádióra szerelt
lemezjátszó, magnószalagokon zenekazetták, csak hangfelvevője nincs.
Mi lesz, ha elesem/elesik és ott marad valahol bekómálva a hidegben? Egy kis
feltáratlan cukorbetegség vagy fel nem derített agydaganat végez majd végzetes
támadást az életünk ellen? Hajnalban ezen töprengtem, hogyan tovább annak, aki
itt marad. Nem mertem benyitni az alvóhoz. Kosztolányi Dezső visszhangzott a
fülemben:
Ezeket a sorokat olvasva azt érzem, hogy gondolatban pár nappal előrébb vagy, úgy november elseje, másodika környékén. Megértem. Nekem is hasonló gondolatok járnak a fejemben.
VálaszTörlésÍgy van ez...
Jaj, Borka, nem mondhatom el senkinek. De nagyon köszönöm.
VálaszTörlésDrága Klári! Úgy szeretném "kisimogatni" belőled a baljós gondolatokat, és biztatnálak, ne riogasd előre magad olyan dolgokkal, amire úgy sincs hatásunk. Sokat tanulok Tőletek, igyekszem óvatosabban, előrelátóbban élni a mindennapjaimat, mégis előfordult velem a napokban, hogy a földön fekvő porszívózsinórban úgy megbotlottam, hogy az még a konnektort is félig kitépte a falból. Nem tudunk mindenre felkészülni. Legyen kapaszkodótok az alagsori nem-lakás megközelítéséhez, de a baj még azzal együtt is megtörténhetne. Mondanám: az angyalok vigyázzák lépteiteket!
VálaszTörlésÉva, jó lenne átbeszélni néha a dolgainkat, a blog is ezért él még, kissé baggadozva, ahogy a dédanyám nevezte volna. A hétköznapi balesetek, mint a porszívód zsinórja is, minél öregebbek vagyunk, annál jobban megviselnek. Gondolok rád, és köszönöm, ha szólsz az angyaloknak.
TörlésKlári, ezek a gondolatok szinte mindennaposak! Én se nagyon oszthatom meg őket: barátaim előtt nem akarok állandóan sötét aggodalmakat feszegetni, a családról nem is beszélve, pedig szeretnék velük tisztázni egyet-mást pl. arról, hová tegyék a hamvaimat... De messziről hárítanak... Talán igazuk is van: milyen jelentősége lehet egy igazi elhúnyt számára?... Igen, legfeljebb addig csak, amíg él...
VálaszTörlésRózsa, amikor szeretett nagynéném meghalt, igaz, tragikusan hirtelenül, üressé vált az addigi világa. Elment és semmit se vitt innen magával. Furcsa volt, hogy szüleim, testvérem, keresztanyám és a többiek mind velem maradtak, de ő nem. A veszteségek sem egyformák.
VálaszTörlés