2023. október 6., péntek

Nagy magyarokról mit tudunk?

 


Nem tudtam, hogy Zágonban létezik egy régi, öreg fa, Mikes Kelemen fája.
A fa történetéről megtudva a lényeges tudnivalókat, elolvastam a Törökországi levelek írójának életrajzát, melyet Benedek Elek ad elő ebben az online olvasható kötetében:
http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/benedek_nagy_magyarok_elete.htm
Csodálatos nyelven, őszinte és tiszteletre méltó szeretettel ír Mikes Kelemenről, nehézségekkel sújtott, boldogtalan életének derűsebb időszakairól történeti hűséggel, a 19 század elejétől követi a magyar királyság és a török porta áldatlan viszonyait, miközben Rákóczi fejedelem és udvara Rodostóban várja a diplomáciai viharok elcsendesedését, és igazságot kaphatnak a magyar szabadságért tett küzdelmes sorsukért.
Most a hosszú és nem túlságosan vidám történetet nem idézem fel, mindenki elolvashatja a fentebbi linken, milyen volt régen a kultúra és a hazaszeretet, mit jelent a fa, amelynek emlékezetét blogtársunk megidézte. Mikes Kelemen levelei az elemzők bemutatása szerint olyanok lehetnek, mint a mi blogbejegyzéseink: a mindennapjainkról, a körülményeink változásáról, családi múltjaink megidézéséről, irodalmi élményeinkről szólnak, és egyszer, ha már a blogírás szokása teljesen kihal a közéletből, olyanok leszünk mint Mikes Kelemen képzelt nagynénikéjével egyetemben, egy olyan korszak életlenyomatát adjuk át az utánunk jövőknek, akiknek feltehetően lesz türelmük belenézni, honnan hová jutottunk a huszadik század elejétől a huszonegyedik közepéig, amikor is egy ma készülődő háború elsöpréssel fenyegeti Közép-Európa népeit.

 

3 megjegyzés:

  1. Klári, egy 'blog-fa' ágai vagyunk. 🤗 Jó érzés. Hisz a bejegyzéseinkkel nem csupán a mi életünk, hanem eleink, főleg a szüleink, de még egyik-másik témánál a nagyszüleink életének lenyomatát is belevetjük az örökkévalóságba.
    (A háború gondolatát is elűzöm a fejemből. Muszáj. Nehogy bevonzzuk!)

    VálaszTörlés
  2. Nekem is tetszik a gondolat, hogy tanúságtételként fennmaradna blogjainkból valami a 20-21. századból... Csak az a baj, hogy mindez a teljesen "virtuális" emlékezet, amely némi villamos áram vagy egyéb energiaforrás nélkül láthatatlanná válik, még törékenyebb, mint a könyvek vagy a kőbe vésett emlékezet...

    Jártam Rodostóban (Tekirdağ) én is, mielőtt teljesen újjá nem varázsolták volna Rákóczi fejedelem házát az ő nevét viselő utcában...

    VálaszTörlés
  3. Rózsa, úgy gondolom, tanúi vagyunk egy fordulatokban gazdag nem valami vidám századnak, magunkkal hoztuk elődeink emlékezetét , és ami nemcsak velünk, hanem utódaink belátható jövőjében előfordulhat, beágyazódik majd a történeteinkbe, akkor is, ha nem mi írjuk már minden sorát.
    Rodostóban mi is voltunk, meghatott és megtisztelő volt.

    VálaszTörlés