Álom az időutazó hírei után
Edittel, a húgommal ültünk a régi konyhában, ami teljesen üres volt. Néztünk egymásra, hogyan folytassuk, és akkor hirtelen benyitott Pannika unokám. Még nem szült, elég nagy volt a hasa. -Adjatok valamit enni!- mondta. Nem tudtuk, mit csináljunk. Asztal, üres polcok alatt nézelődtünk, és találtunk két sárgarépát. Mutattuk Panninak, hogy ebből próbálunk neked levest főzni. - Nem baj, csak csináljátok, mert nagyon éhes vagyok! - sápadtan kérte Panni, közben lerogyott a székemre. - Sokáig, sokat jöttem - mondta.
*
A valóságban ezen a reggelen vagy hajnalon kirabolták a kiskertemet. Valaki megszedte a zöldbabomat, már gyönyörű volt. Éppen főzni akartam belőle. Ennyi maradt. A rebarbarát jól meggyérítette az ismeretlen látogató, azt is most a hidegebb időben terveztem, hogy lepényt sütök belőle. Kis kompótnak való szárakat még hagyott. Szemben a málnát szintén leszedte. A fehér csumák mutatták, hogy legkésőbb hajnalban vihette el a pár szem málnát, amit egész nyáron óvatosan locsoltunk a tövénél, ne jöjjön rá a tetű.
Nem akarom elátkozni, se azt hogy essen neki rosszul minden szem málna, puffadjon fel a babtól, stb. De nagyon mérges vagyok a hajnali tolvajra😡. (Nem hiszem hogy éhezőknek csente...)
VálaszTörlésSzép a gólyás kép.
Rhumel, köszönöm az együttérzést. Tényleg nagyon elszomorított, hogy hiába dolgoztam a forró időben, este meg a locsolást csak ketten bírtuk, egyikünk a csapnál, a másik a slaug végén ügyeskedett, hosszú odáig elvánszorogni. Már előjöttek a csigák, otthagytam őket. Nem tudom megölni a hízott példányokat.
VálaszTörlésUgye szépek a gólyák? Egy fészekhez jártam nézni érkezéstől a fiókanevelésen át a szárnyak edzéséig. Lányom rajzolta-festette a képüket, ne legyek vigasztalan télen.
Az én első gondolatom is hasonló volt Endiéhez, sőt, nagyanyám első mondata ilyenkor még szigorúbb volt: "Száradjon le a keze!" Nem tudom, mi lakozik az ilyen emberben... Együttérzek veletek, kedves Klári!
VálaszTörlésKedves Rózsa! Milyen jó, hogy már itthon vagy és van erőd elolvasni a néha panaszos bejegyzéseket!
VálaszTörlésOlvastam a francia blogodon, hogyan keveredett az öröm és a bosszúság az időjárás miatt, de legalább a képek mutatják, néha olyan volt, mint a lakodalomban. Szuper vendégség!