Hogyan fogjunk bogarat februárban?

 A bogár nagy és ronda. Nyáron a málnabokron araszolgat, ezért is hívják bogyómászó poloskának. Télre hasadékokban húzódik meg, például bebújik az ablakkeretek alá, várja, hogy a nap jól fölmelegítse a páncélját, és meg tudjon mozdulni. Ha ilyen jótétemény az ablak lakás felőli oldalán éri, nyert ügye van.

Átmászik a függönyre, gyakorolja a futkározást, nyitogatja a vaksi szemeit, miközben a csápjával tapogatózik, talán még hőérzékelőt is hord a csápok végén, mert igen jól eltalálja, merre van melegebb. Mondjuk, a radiátor tetején, esetleg a lámpa körül, ahová nagy lendületet véve átrepül, és egy rendőrségi helikopter hangjait bocsátja ki, amíg a jó forró villanykörtére rá nem telepszik.

Elfogni leginkább a függönyön lehet. Ilyenkor még lassú, alá kell tartani egy nagy tejfölös poharat, abba belesodorjuk egy kisebb pohárral, aminek a száját lefelé tartjuk, nehogy eszébe jusson nagy helikopterzúgással szárnyra kapni és elbújni valahová.

A világító lámpatestről nehezebb leszedni. A melegtől felgyorsul a mozgása, a lábai, úgy tűnik, hosszabbak lesznek, fenyegetően kaszál velük,  az egész lénye undort kelt, amiben csak az a jó, hogy nem annyira rémes mint egy svábbogár, mert ahhoz ennyire közel menni teljesen lehetetlen volna.

A februári poloskát az ő pohárcsapdájában addig kell őrizni, amíg a ház ura elő nem kerül. Ekkor szepegve és illő tisztelettel kell megkérni, hogy vigye ki és távolítsa el a bogarat lehetőleg úgy, hogy vissza ne repüljön például a fejünkre, vagy kihasználva az ajtónyitást, újra megpróbáljon a szép tiszta ablakpárkányunkon dekkolni a következő hajtóvadászatig.