Versfüzér Tolnai Ottó előadásában. Egy részlet onnan:
árvacsáth
a bálványfára kötött hintán gubbasztottam
meg voltam győződve a szellő himbál
csak másnap vallotta be hilda hogy
ellopta nővére szaténkesztyűjét
ő volt a sellő
de én nem mertem bevallani hildának
a bálványfára kötött hintán gubbasztva
miről is álmodoztam
vannak dolgok mondta a nagyi amiket
sírba visz magával az ember
hát bizony nekem jó nagy batyum lesz
hordárral érkezem a túlvilágra is
Ilyeneket ír Tolnai Ottó a nemrég megjelent Szeméremékszerek c. kötetében, egyre-másra írja ezeket a fragmenteket Szabadkáról, Palicsról, a tengeri kagylóról, régi kesztyűkről és más rongyikákról. A könyvet karácsonyra kaptam, de még olvasom esténként. Olyan, mintha a Tisza-parti füzesben időznék, mocsár- és homokszagban. Hangok is vannak, de erről máskor...
Klári, nekem is nagyon tetszik ez a leheletfinom töredék!
VálaszTörlésA rajz pedig, úgy nézem (de nem tudom kisilabizálni az aláírást), hogy Penovác Endre egyik akvarellje...
De jó, hogy neked is tetszik! Valóban, Penovác árva kutyája, a vers meg annyi mindent mond, mint egy igazi novella.
TörlésOlyan jó karácsonyra könyveket kapni. Sokáig el lehet velük lenni és olvasgatni őket. A versek különösen jók esténként, előkészítenek az alvásra.
VálaszTörlésSzép ez a vers. Köszönöm, hogy megismertettél vele.
Éva, megtalálod a Petőfi Irodalmi Múzeum digitalizált anyagában is. A keresőbe beírható, hogy pim.dia , onnan tovább adódik, hogyan kell lépegetni Tolnai Ottóig.
Törlés