Bokáig pezsgőben

Réz Pál életinterjúját éppen a napokban olvastam el. Azt, hogy meghalt, ma délután tudtam meg. Nagyon sajnálom, nagyra becsültem. A memoárja révén újra éltem egy jó időszakot a hetvenes évekből. A "piszén pisze kölyökmackó" újra dörmögte a Báthory utcai írótalálkozók anekdotáit, újra ízleltem munkaidő alatt egy kis "csé vitamint", Réz Pál életre keltette a múlt század keserves és felejthetetlen történeteit.

A Hungária Kávéház fölötti díszes-szecessziós palotában az elbeszélés idején irodaház működött. A mi könyvkiadónk a harmadik emelet belső sarkában, a Szépirodalmi a negyedik emelet hátsó traktusában húzódott meg. Ablakaink az Osvát utcára néztek. Közismert emberekkel a liftben lehetett találkozni. Sokan közülük félig piás állapotban váltották meg a világot. A könyv címe nemcsak erre utal.

A német megszállás napján a kamasz Réz Pál orvos édesapja pezsgőgyűjteményét vagdosta a földhöz a kamrában, nehogy a pribékek igyák meg. Anyja utána ment, és bokáig pezsgőben állva jól leteremtette.

Az emléksoroló könnyed hangvétele kizárja a drámát, pedig szó esik a munkaszolgálatról, az ötvenes évek fényes szellőiről, amikor a "szabadság elvtársak" úgy hangzott, mint a közösség akaratának kinyilvánítása, amikor a polgári származás, a nyelvtudás gyanakvásra adott okot, amikor egyes elvtársak följelentgették egymást, miközben a Szabad Nép félórákon a párt és a rendszerhűség szólamait skandálták, és hogy ezeken nevettek, bizalmi kérdés volt az írói körökben.

Hosszú emlékidéző szól ötvenhatról és az utána következett pártállami időkről. A Holmi megalapításáról örömmel beszélt, mert  új lendületet adott az irodalomszervező munkának.

 Akit érdekel a könyvkiadói műhelymunka, úgyis elolvassa a mára emlékirattá szelídült visszaemlékezést. Érdekes megismerni az embert, hogyan gondolkodott, hogyan alakult ki szerkesztői értéktudata, hogyan viszonyult másokhoz és a politika követelményeihez, hogyan vette semmibe a hajbókoló pályatársakat, kiket kedvelt és kikben csalódott, szóval a személyes megnyilatkozásaiban helyre tett néhány mérvadónak ismert irodalmárt is. Tanulmányozni érdemes, kiknek a nevét említette meg mint hiteles alkotókét, és az ötven-hatvan éven átívelő korszak nagy nevei közül kik azok, akik nem jutottak el az ő látóköréig.

A hangos memoárt névmutatóval látta el a könyv szerkesztője. Önálló olvasmány is lehetne:  életre hívta  a megidézett korszak tényeit és tanúit.