Az ötvenes évek elején, 52-53-tól kezdve harmonikusabban
éltünk. Dédanyánk halála előtt békét kötött velünk. Igaz, mindannyian iskolába
jártunk, napközibe irattak bennünket, csak vacsorakor, meg persze vasárnap
ültük körül a nagy ebédlőasztalt. Nem kellett elviselnie bennünket egész nap.
Különösen nyáron békés estéink voltak. Mialatt a konyhában
mosogattunk, rendezkedtünk, összeállt a családi vegyeskar. Apánk énekelte az
altot. Igaz, tenor hangja volt, de valahogy így szeretett részt venni a közös éneklésben. Két húgom a mezzot is
tudta, én meg mindig szoprán voltam, még az iskolában is. Akkoriban - az
ötvenes évek elején - apánk a pedagógus vegyeskarban énekelt. Onnan hozta a
dallamokat meg a szólamokat, kotta nem kellett az érzékeny fülünknek. A
repertoárunkon orosz népdalok, Kodály kórusok,
a Magyar Népi Együttes tánckarának nótái szerepeltek. (Templomi
énekeket a konyhában nem hoztunk elő.)
https://www.youtube.com/watch?v=APlQirtBBdM
Különösen szépen szólt a nyitott ablak mellett a Szuliko.
Apánk zümmögve adta meg a kezdő hangot, de még a saját, alsó szólamának
kezdőhangját is kiénekelte. Já és lejjebb:jáá. Aztán egyszerre énekeltük: "Já magílu
miloj iszkál, szerdce mnye tamila toszká..." Úgy szeretném a youtube-ot
azonnal megszólaltatni, de sajnos, technikailag ez nekem nem megy. A Szulikót a fenti linken a tbiliszi
nagyszínház énekkara adja elő, tessék oda kapcsolni. Legalább olyan gyönyörűen
szól a harminchat szólamban lekottázott népdal, mint ahogyan mi négyen zengtük a konyhában.
58 és 60 között megérkeztek a mikrobarázdás lemezek a
Pedagógus Szakszervezet előadótermébe. Persze, ide is eljártunk, otthon az
esti mosogatás közben előadtuk a
legjobb operakórusokat. Érdekes, hogy a
népszerű operettek, a divatos slágerek nem csábítottak bennünket közös
éneklésre.
Most elérzékenyülök, ha véletlenül felhangzik valamelyik youtube-on a
"Lila orgonák, oly dús a lombotok" vagy "Virágoskert az én
szívem". Őrület! Micsoda giccsek! Igen ám, de a régi szimpla dallammal
együtt előbukkan a fali polcon a barna néprádió. Nem is lehetett rajta hallgatni
csak a Kossuthtot vagy a Petőfit. Látom a kék-fehér csíkos peremű
fajansztányérokat, az égett szélű serpenyőt, a régi evőeszközöket. Anyánk némán rakodik . Ő nem énekel. Nincs jó hangja, bár a hallása kitűnő. Inkább zongorázik. Jól "blattol". Legszívesebben Chopint játszik.
Az életnek milyen fontos vetülete a hangok világa!
VálaszTörlésÍgy van, Mick!És a dallamokon inneni hangokat meg se említettem. A kedves suttogást, a rettegő üvöltést, a habzó szájú szidalmazást, a nyugtató mesemondást, a macska dorombolását, a madarakat,na jó.
VálaszTörlés... csak egy dalt? (mint Kosztolányi anyja?)
VálaszTörléscsupa ismerős fdaalokról irtál, amúgy )én a Szulikóra mg balettoztam is:)..
VálaszTörlésirj sok oldalt, gyűjtsd össze, nagyon öszinte hangú és méls család. és kortörténet lenne belőle (igy is az, epizódokban)
Aliz, köszönöm, hogy olvasod. Sajnos, családtörténet nem lesz belőle, ahhoz két-háromezer oldalt kellene írni. Néhány jelenet talán érdekes lehet, olyan sokfelől lett családdá, amelybe beleszülettem.
VálaszTörlésSzép lehetett a balett, fel kellene újítani a mostani gyerekekkel.
miért kellene 2-3000 oldalasnak lenni egy családtörinek? ki irja elő? :)
VálaszTörlésNem előírás, hanem annyi minden történt annyi mindenkivel, sőt olyan sok minden előjön, hogy ennyi sok oldalt töltene meg. Nincs erőm hozzá.
Törlésés tudod, mélységesen mély a múltnak kútja, mindig csak bővülnek a történetek, most pl azon mélázok egy régi házassági anyakönyv kapcsán, hogy az apukám szülei egy évvel később házasodtak össze,(1904-ben) mint az anyaiak...a szregedi zsidó templom avatásakor... meg hogy a dédanyám , aki után lettem Julia, Esthajnalcsillag azaz Morgenstern....stb (és még a levéltárba se kellett elmenni, csak beütni a googleba a táncos nagybátyám nevét:)
VálaszTörlésszerintem minden csald megérdemelné, hogy megmaradjon a törénete, ha töredékesen is
Aliz, nálam is itt vannak egy nagy dobozban házasságlevelek, anyakönyvi bizonyítványok, érettségi oklevelek, békekölcsön jegyzések, tagkönyvek, ki és mikor tudja feldolgozni, hiszen a saját fejemben élő képes vetítés is iszonyú sok.
VálaszTörlésMorgenstern, az ő verseivel a te rokonod? De jó! Ha nem, akkor is, már a nevétől (ill. a nevedtől) is jókedvem támad. :)
nekem E.P. ugrott be:) irodalami analógiaként..::)menj át a nlogomba majd...Morgenstern költő kicsit morbid, de legalább is bizarr, remélem nem rokon:) akkor már inkább jöjjön a lirai dal az esthajnalcsillaghoz, Wagnertől...
VálaszTörlésNekem tetszik az abszurd, úgyis abban élünk már mióta. Wagner még remélt valamit. (Nem ismertem ezt az E.P. gondolatot.)
VálaszTörlésnekem az, hogy ő is kedvelte Rudolf Steinert, egy időben én is nagyon is (lehet, h mégis rokon(lélek:) , és Berlinben élt sokat, és a nagymamám , a Morgenstern Juli lánya, Berlinben járt zeneakadémiára:) meglepően modern a hangvétele amúgy, de nem az én világom, mégse...E.P.számomra még megfejthetetlenül sokat játszik a családja esthajnalcsillagságával, és ezt a metaforűt sokan rá is rakták, különösen nekrológokban...(A H.C.-ből idéztem)Wagnernek ez egy ritkaszép nem is annyira wagneres dallamvezetése... egy dalnoki versenyről...(egyébként Morgenstern Julia unokájnak (apámnak) egyik kedvenc zeneszerzője volt)
VálaszTörlésSteiner a katolikusoknál indexen volt, pedig csupa megszívlelendő dolgot mondott, különösen a Waldorf-iskolák profitáltak belőle. Közben elolvastam több nekrológot (E.P.) az esthajnalcsillagságot, igazán szép és felemelő az ilyen "rokonság".
TörlésMegint olyan jó bejegyzés! Az utolsó bekezdés különösen egybecsengett az én szívemmel: sokszor felcsendül egy "giccses" dallam is, és a varázslatra megelevenednek a múlt díszletei, ízei, illatai... Csatlakozom Alizhoz, írd meg! Mindegy, hány oldal jön össze belőle, az sem, ha sose lesz "vége"! Egy valamit figyelmedbe ajánlok: nyomtasd ki, nehogy eltűnjön! Én is azt készítem elő éppen a blogos cikkeim válogatásával.
VálaszTörlésRózsa, próbálkozom, kicsit másképpen gondoltam előadni, de megakadtam. Adler, az Alfréd jött a kezembe, szinte beleugrott, és mindjárt azt írja életünk jelentéséről, hogy a kora gyermekkori emlékek meghatározzák a személyiséget, ami rendben is volna, csakhogy olyasmit fűz minden paciense beszámolójához, amit nem tudok jó szívvel elismerni, pl., hogy versengtem a testvéreimmel, hát nem. Önmagamért a fenőttek előtt biztos kiálltam,mert nem bírtam, hogy lenéznek. De a tesó az tesó. Játszós, kedves, veszekedős, egyenrangú mindenben. Most nem tudok tovább írni, ha ezt nem tisztázom előbb.
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást, és hűvösebb éjszakát kívánok a mainál. :)
Én is már évek óta készülök megírni a család történetét, de még odáig se jutottam, hogy eldöntsem a formát, a műfajt, a módszert. Pedig nekem nem kellene hozzá 2-3000 oldal, nem voltunk annyira nagy család, még ha mindenkit beleszámítok is, akiket ismertem vagy legalább tudok róluk. Aztán amikor eljutok az elhatározásig, akkor megtorpanok, mert valahogy úgy érzem, nagyon megviselne. Kell-e nekem beleásnom magam a múltba, jót tesz-e, érdemes-e vállalnom a "felkavarást" magamban, mindig ezt kérdezem. De még nem tudom rá a választ.
VálaszTörlésÁgi, nagyon megvisel engem is. Egyszer már próbálkoztam az ősök portréival a mostani unokák számára, ők is vannak vagy tizenketten az újabbakkal együtt.
TörlésMost inkább áttekinteném, honnan hová facsarodott az életünk, és nem a gyerekeknek, hanem tágabb körnek szólna. Szerintem kezdd el, csak akkor tudod majd tisztázni, kiért, miért "érdemes" felkavarni, amiről azt hisszük, hogy elmúlt.
No igen, de az enyémet vagy nyilvánosságra hozom, vagy semmit se ér, mert én a fióknak nem írok, azt sose akartam. Rokonok pedig nincsenek, tehát nem hagyhatom senkire, és mikor eddig jutok a gondolkodásban, addigra el is megy a kedvem az egésztől.
TörlésÁgi, sokszor elolvastam, amit Édesapádról írtál, szeretettel róla, tárgyilagosan a körülményekről. Sok történeti utalásból kirajzolódik egy jó pedagógus portréja. Ha folytatnád a portréírást más elődeidről, egy szélesebb társadalmi tabló része lehetne. Én is ilyesmire törekszem, és magánkiadásban szeretném közreadni. Talán nem fog kitenni egy könyvnyi mennyiséget, de az nem baj, sokan vannak civil visszaemlékezők, együtt egy nagyobb antológiában megjelenhetnének a huszadik századi portrék. (A könyvkiadó beszél belőlem. :)
Törlés