Elszívtunk egy Camel cigarettát

 

Már középiskolás voltam, amikor Pesten járva otthagytam a csoportot, és elszaladtam a Majakovszkij utcába, hogy felidézzem a parádóhutai boldog nyarat. Csak a legnagyobb lány volt otthon, néhány év alatt Madonna arcú, szőke szépség lett belőle. Csodálkozva nyitott ajtót, és nem hívott be a saját lakrészükbe. Talán még nem takarítottak, vagy rendetlenség volt az amúgy eléggé kopár lakásban. Jól emlékeztem, ha az előszobából a hallba lépünk, ott áll szemben a nagylány görbe vaságya hepehupás matraccal, balra egy barna komód. Amikor vendégségben laktam náluk, egy fiókját kiürítették az én holmijaim számára.

 Most a nagymama szobájában telepedtünk le. Itt gondozott stílbútorok voltak, meglepett, hogy egyáltalán beléphetünk a nagymama szobájába, minthogy igen erősen őrizte a cuccait a "vandáloktól". Aludni sem hívta be egyik gyereket sem, akármilyen zsúfoltan voltak is a kétszobás lakás többi helyiségében. Lekuporodtunk a smizett mellé, kis kerek asztalkáról,  a  horgolt terítőről az unokatesóm felemelte a cigis dobozt,  és félénken kérdezte, hogy szeretem-e a Camelt. Addig még nem próbáltam, hát bólintottam rá, hogy biztos jó, de olyan erősen megköhögtetett, hogy alig tudtam eldarálni neki az otthoni híreket, és már mentem is. Úgy éreztem, nem volt jó ötlet váratlanul beállítani hozzájuk.

Jó lett volna egy másik  ismerőst meglátogatni a Bródy Sándor utcában, de ezúttal nem jutott rá idő.