Nem ezt a szobát hagytam itt: a délelőtti
tárgyilagos volt, ész- és okszerű,
valószínű. Családi étkezések,
összezördülések, túlfűtött unalom vagy
pletykák színtere: polgári szalon, egy
középfajú színmű első-utolsó
felvonásának díszlete.
Most két spalettátlan ablakon át
dől be a havas téli ég, a hó, a holdas
hó világossága; két túlvilági zöld,
sugárzó téglalap között egy harmadik, bizonytalan
szellem-fénypocsolya a falon: a nagytükör. A tárgyak
a Földnek a Hold felé forduló oldalán
könnyebbek: lazuló körvonalakkal
úsznak a tömény oldatban. A klasszicista nappal
stílusváltásban, kísértet-korszakban, egy lebegő
utalásban kell laknom.
Ugyanez a szoba, tíz éve, húsz. Így változatlan
feltételek mellett jól megfigyelhető,
milyen fogásokkal él az idő. A jeges áradatban
ázva, váratlanul, a semmiből a
sötétben zajló működés villámló múlt-szilánkokat
vet föl: nem képeket, de
az átélés egykori módját. Mintha a nagytükör
befagyott rétegeiből bukkanna föl,
megőrizve hibátlan, a tizenhárom éves
esetlen serdülő test, a fagyfoltos kamaszláb
parafatalpú szandált visel, melyről a légies lelet
kora azonosítható; az immár muzeális
blúzok redői közt vagy meztelen figyeltem,
mennyit nőtt a mellem, nyári délelőtt az
üres lakásban, kulcscsörgést fülelve…
(Vagy amikor a kisvárosi korcsolyapálya
villanyfényes jegéről félreállva
a sötét hóbuckák közé, ki a torlódó körből, amelyre
buzgó hangszórókból dőltek recsegve
a hatvanas évek slágerei – felnézve láttam,
a hangos körhinta magas csúcsában
hogy áll, saját tejszerű fényének szivárgó
levében, a hold, a lélegző hiány-idom,
mint egy gyötrő feladvány hirtelen
álombeli megoldása – kerek,
vakító evidencia…)
Magánkorszakaim: külön divattal,
korszellemmel, történelemmel,
intézményekkel mindegyik: az emlék
egy-egy év sajátos ízéről, érzelmi árnyalatáról
lokalizálható… Aztán sokáig
semmi: üresen őrlő kar, a surrogó sötét szalag
némán szaladt, a gép egyetlen pillanat
fokozatosan fakuló példányait
ontotta. Most megint
a helyzet kibocsátja csápjait,
indul, visszadöccen, indul. A befagyott folyamat
fel- és beenged. A ki tudja, mit
záró zárban elfordul a kulcs –
ki tudja, mi –, nyitom, kinyit.
(A vers Rakovszky Zsuzsa : Jóslatok és határidők c. kötetéből való)
Valamit rosszul csináltam, mert a rendszer nem továbbítja a bejegyzésemet arra hivatkozva, hogy nem biztonságos. Megpróbálom újra küldeni, hátha mégis elfogadja.
VálaszTörlésMár rendben felkerült a vers.
TörlésViszont fura, hogy amit kommenteltem, most vasárnap reggel, az tegnap éjfél előttre (23:24) tevődött. :)))
Különös vers, átélhető hangulat. Vagyis Rakovszky Zsuzsa.:)
VálaszTörlésMintha a "közösbe" íródott volna
Rhumel, olyan rosszul (vagy sehogy) vannak a beállításaim,emiatt nem működik úgy, ahogy kellene. A bútolás is másfél perc nálam, mire valami megjelenik, hosszú ősz szakállam nő, ki tudja ezt kivárni. A Rakovszky verset a közösbe szántam én is, de még remélem, hogy megtalálom a saját fotómat, amivel kapcsolódni tudnék Bluemoon bejegyzéséhez. Egyelőre semmi. Megyek meggylekvárt főzni. :((
VálaszTörlésMeggy és eper (bár nem túl sok) már kész. Én ma a 2. adag kajszi lekvár elkészülte után olvastam itt a verset :)
TörlésA jövő héten főzök lekvárt, ha kapok kajszit. Mert más fajtából nem jön össze a dédanyám receptje szerinti.
VálaszTörlésHa tetszett Rakovszky, a kötet online olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum digitalizált könyvtárában.
már örültem, hogy belőled is kiszakadt egy vers...
VálaszTörlésAliz, köszönöm, hogy örültél! Írni sajnos nem, csak olvasni tudok.
VálaszTörlésKépzeld, Klári, amikor még az első, a szerzőre utalást nem tartalmazó változat megjelent, én is arra gondoltam, amire Aliz: talán tőled?... Bár prózai stílusod ennek ellentéte, de az átélt megpróbáltatások ki tudja, milyen közlési vágyat, vénát nyithatnak meg bennünk... Mindenesetre meglepett a vers elsöprő ereje, de R.ZS-tól egyelőre eddig csak egy regényt és egy hosszabb novellát olvastam (s ez utóbbiból le is fordítottam egy részletet francia blogomon). Mindezt azon frissiben meg is fogalmaztam válaszként, de egy téves művelet folytán azonnal el is tűnt!... Aztán pedig elnyelték időmet unokáim érkezésének előkészületei és így csak most jelentkezem. A vers nagyon tetszik, köszönöm, hogy megismertettél vele.
VálaszTörlésRózsa, majdnem örülök, hogy "megtévesztettelek", ha pár pillanatra is... Nem véletlen, miért adagoltam így az információt.
VálaszTörlésKeresem az időjárás híreit a te városodról is. Most aggódom a nyugat-európai állapotok miatt.