Egy múló pillanat

 

A lopott cím Lin Yutangtól való. Tíz éves lehettem, amikor először olvastam Kínáról, a kínai középosztály kultúráját és életvitelét éppen egy olyan regényből megismerve, amelynek igazságai mára a múlt töredékeivé válhatnak, bár ezt innen, most éppen mi nem tudhatjuk. A korai bestseller olvasás minden esetre úgy rögzítette a gyerekkorban elképzelt képsort, mint egy röliefet a távoli ország mindennapjairól, a főszereplő kislány szemével látva a gazdag polgári házat, berendezését, apja nagy tekintélyét a hatalmi negyedben, a cselédek nyüzsgését a menekülésre készülő háziak között, és eszembe juttatta a nemrég véget ért háborút (a másodikat: németekkel és oroszokkal találkozva), múló pillanatnak érezve a háborút megelőző békét, ugyanolyan biztonságban tudva a szegedi házat, mint ahogy Mulan is érezte sajátjukat  a boxerlázadás előtt.

A múló pillanat akkoriban, az én tíz-tizenegy éves koromban egy távoli, érdekes kultúra lenyomata volt. Még nem éltem eleget ahhoz, hogy a múló pillanatokat történelemnek vagy szépirodalomnak nevezzem, és nem hallottam még annyi zeneművet, annyi szimfonikus vagy szórakoztató zenét, hogy különös adománynak tekintsem például sok kitűnő zongorista között Yuja Wang előadásait mint a képzeletbeli kőfalból kiröpülő és anyagtalanul szerte szálló üzenetet az örökkévalóságból.

A kínai kultúra mostanában mintha közelebb jött volna hozzánk, nem mindig a mi várakozásunk szerinti értéket és minőséget hordozva. Vajon Mulan nagyra becsült jóscsontjai megidézték-e a közeli jövőt? Nem emlékszem, hogy a múlt századi regény fiatal hősnője találkozott volna a Kínában sok évezredig iránymutató jóscsontok ilyenfajta erejével.