Mindig ilyenkor szedtük le a karácsonyfákat. Gyerekkorunkban aznap éjjel ültek össze jó szüleink. Csendben búcsúztatták az évet, az elmúlt karácsonyt családi találkozóival, és a régen elmúlt éveket idéző díszeket, figurákat mindig ugyanabban a szaloncukros dobozban gyűjtötték és tették félre a következő évre. Ezért van most a háború alatti évekből származó kapcsos , fehéren csillogó repülőgépünk, aranyozását vesztett aranydiónk Ibafáról 1945-ből, kis, ágra akasztható templomocskák és számtalan könnyű színes gömb az azutáni időkből.
Már csak nekem mondanak valamit ezek a tárgyak.
*
A kis család most összegyűlt a hegyen, elhozták az
állataikat, Pannika karácsonyfát rajzolt belőlük, ahogy egymás melegében
doromboltak vagy szuszogtak, mert a hagyományos karácsonyfa már legföljebb jelképként létezik a modern
háztartásokban.
A szőrös karácsonyfa legalján Stefi, legalább tíz éves. Őt ebotthonból fogadták
örökbe, fiatalon nyers és nehezen fékezhető volt, mára megszelídült. Fönn a
hegyen, amíg ott laktak, sok macska bundáját szabta meg. Némelyiket létráról
kellett leszabadítani a fáról, rengeteg kaland fűződik hozzá.
A rajzon fölötte a csíkos macska, Cimpa hever, össze kellett őket szoktatni, amikor albérletbe költöztek a gazdáik. Két szobájukat üvegajtó választotta el. A szembe elhelyezett állatok hónapokig acsarkodtak egymásra, míg Panni ki nem talált valami egyéni beavatási módszert, amivel sikerült őket összeszoktatni.
Mivel Stefi már elég idős, fiatal kutyát is fogadtak magukhoz, szintén ebotthonból, ő a fekete Zsivány. Mit mondjak, vele se könnyű. De nagyon aranyos kutya. Tőlem az apróra vagdalt tepertőt várja, ha eljönnek hozzánk.
Zsivány hátán Saci
ül, Ági cicája. Kényes dorombolós, játékos macska, de csak azzal barátkozik,
akit már ismer. Úgy veszem észre, rám nagyon féltékeny, mérgesen néz, jó
messziről, ha szeretett unokámmal bizalmas dolgokról beszélgetünk, vagy
megsimogatjuk egymást.
Legfölül Cimbi üldögél, jó, hogy nem omlik össze alatta az állatsereglet. Kövér, lusta,
még a kutya tálkájába is beleturkál, annyira szeret enni. Én azért nagyon
szeretem a Cimbit, ő is szeret engem. Elhelyezkedik a vállamon amíg a fotel
hátához támaszkodom, beledorombol a fülembe, ennél békésebb helyzetben ritkán
van részem.
*
Ez egy nagyon kedves karácsonyfa! Ügyes aki készítette és mennyi emlék...! 😀
VálaszTörlésÉn is tegnap szedtem le a karácsonyfát és pakoltam el a díszeket.
Borka, a szokásainkat is részben örököljük, tovább adjuk esetleg magunkkal visszük. Jó volt, amikor jó volt.
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszik ez a különleges fenyő, mosolyt csalt az arcomra.
VálaszTörlésA mi karácsonyfánkat még nem szedtük le... Legalább még őrzi kicsitaz elmúlt hetek boldogságát, az örömeinket. (no meg jártányi erőm sincs leszedni, egyelőre 😔)
A sok dísz itt is, mint nálatok, mindenféle időből való, nagyikámtól, szüleinktől, papírmasé, csillogós kis házikó, tejüveg rénszarvas, és társaik, már nem mind ép, az emlékezés teszi őket teljessé. A fàn a helyük🤗
rhumel, a vicces rajzot kis unokám követte el. Rajzolt ajándékba egy jövő évi naptárt, és minden hónaphoz kicsit groteszk rajzot készített, ez az ő stílusa. A jövő karácsonyokat a leszármazottaink adják majd át a saját lemenőiknek. Te pedig gyógyulj most, szívből kívánom!
VálaszTörlésKlári, nem tudom, Pannika unokád mennyi idős, de a háziállatos karácsonyfa ötlete is, és a megrajzolás is pazar, szerintem egy felnőtt is megirigyelheti.🤗 Igazán büszke nagyik lehetünk itt mi mind a kis csoportunkban, Borka, Flóra, Kelemen Évi unokáiról sokszor olvashatunk szebbnél szebb és jobb dolgokat. S az én saját négy kisfiúcskám se semmi.😀
TörlésKöszönöm a kedves gyógyulásra biztatást, ránk fér...Jó lenne ezzel a januári nyavalyával letudni az egész év betegség-adagját. (nem tudni, milyen vírus, már nem vagyunk lázasak, a rettenetesen kínzó köhögés is múlogat, de vagy 20 éve nem voltam ilyen gyenge és erőtlen, talán még a Lyme-nál is pocsékabb. De tudom, hogy jobb lesz és meggyógyulunk.🙏 Vigyázzatok Magatokra!
Kedves rhumel, félreértésbe kergettelek, mert a kicsi unokám 33 éves, webdizájner a foglalkozása, és rajzolni is tanult, amikor ezt a szakot végezte. Ettől még ötletes és kreatív, rengeteg megbízása van. Ő a kicsi. A nagyunokám a 37. évét tölti be idén, coach és kineziológus, sok ügyfele van, szeretik az ápoltjai, akiknek életmód, pszicho és más segítséget nyújt. Nem hinném, hogy valaha ilyesmit vettem volna igénybe, de mostanában amerikai mintára mindenki a pszichlógusához rohan, ha valami nincs rendjén az életében. Látod, én csak gyógytornázom, mégis minden jobb lesz tőle. Ők jógáznak, majd bemutatom ezt is. Négy kisfiúcskáddal öröm lehet az élet, mesélj róla! Lehet, hogy most pihenned kellene. Javulást kívánok ezerrel: Klári
TörlésCsatlakozom a Panni unokád rajzát dícsérőkhöz: nagyon tehetséges és kreatív unokád van (volt kitől örökölnie!) De a rokoni "zoo" leírása is nagyon szemléletes volt részedről! Még sok szép családi összejövetelben legyen részetek!
VálaszTörlésE-nek off-ban jobbulást kívánok!
Rózsa, köszönöm, hogy ránéztél a vidám karácsonyozásra, végül rendbe fognak jönni a dolgaink. Amíg el nem búcsúztatjuk szeretett apatársunkat, sokszor lépünk még a gödörbe. Legyen jobb időtök közel a tengerhez, sokszor gondolok rá, milyen nehéz lehet abban a mikroklímában megszokni. Kedves barátaiddal együtt jó évet kezdtetek, legyen jó a folytatása is!
Törlés