Tőlem Neked

Emlékfüzér. Tárgyakat elvehetnek tőlem, de az emlékeimet nem!

Tükörcserepek

Ez az alcím. Azt jelenti, közös életünk tükörcserepeit szeretném előtted meg-megvillantani. Így őrzöm a Hozzád fűződő emlékeimet,  s remélem, emlékeztetni tudlak régi közös élményeinkre. Nem mindet teszem időrendbe, más, mélyebb összefüggések mentén haladok. Bár az idő fontos: nyolcvan évből hatvanhármat hol közelebb, hol távolabb, de együtt töltöttünk megértésben, szeretetben. Ennek készülök írásos lenyomatát adni most.

Mög né nézd, ronda!

Születésem első néhány órájában ezzel a felkiáltással tartottad tőlem távol barátnődet, Kanyikát. Kanyi már nincs köztünk, de ami engem illet, helyzetem lényegesen azóta sem változott. Akkor mint újszülött, körmömmel arcom előtt hadonászva martam véresre a képemet , s ha ez felkészülés volt a jövendőre, akkor igazam volt.

Kanyi

Sok kedves barátnődre emlékszem, akik mind nagyon szerettek Téged és velem is nagyon barátságosak voltak. Kanyika azonban külön fejezet az életedben (azt gondolom). A Szent Gellért utca családi házai között a postatiszt Pibá és Zseni néni lánya, Gabi hadifogoly nővére, a hosszú szőke copfos középiskolás gyakran járt át hozzánk a deszkakerítésbe illesztett kisajtón. Türelmesen az ölébe vont, mesélt, néha viccelt, hangja különlegesen csengett. Amikor mosolygott, arany csillag alakú korona látszott az egyik fogán. Meg is kérdeztem: Ugye te tündér vagy? Nem tagadta, de nem is erősítette meg  gyanúmat. Pedig tényleg tündér volt.

Pécs, 1947

Ezen a nyáron született Kati. Minthogy akkoriban még az otthon szülés volt a divat, engem erre az időre igyekeztek eltávolítani a háztól. Kapóra jött, hogy (talán a jezsuiták ?) Pécsett fenntartottak egy lelkigyakorlatos házat, s Te éppen oda készültél. Magaddal vittél. A vonatban elmesélted, hogy hegyek közé utazunk. Addig még nem láttam hegyet, el sem tudtam képzelni, milyen az. Még a vonatban megtanítottál arra a dalra, hogy Látod-e babám, látod-e babám, amott azt a nagy hegyet?... Lelkesen énekeltem megállás nélkül.

Esténként néha sétálni mentünk. A kertes házak kerítése mentén a kutyák üvöltve kísérték az idegeneket. Amint feltűnt egy rohanó eb, felkiáltottam. Hű, kutya! Egy ideig családi kiszólásként szerepelt ez a szörnyűködés.

Dalok

Fiatal lány korodban szerettél énekelgetni. Egyszer, még a háború alatt vagy utána történt, nem emlékszem, mikorra esett, szörnyű hideg tél volt. Ómika behozatta a konyhából a sparhetot az ebédlőbe, a főzéssel együtt meleget is adott. Ebéd után lefeküdtünk az ebédlő ablaka alá valami kerevetre és ott tanítottad nekem A miszter Bill az egy pingvin úr kezdetű dalt és A maharadzsa, a szeme bandzsa című oratóriumot. Ezeken kívül jól emlékszem még a Szeretnék május éjszakákon letépni minden orgonát, a Május éjszakán miről álmodik a lány, hogy jön egy királyfi tán hófehér paripán, Egy kíváncsi kacsa, Jaj de jó, a habos sütemény szövegére és zenéjére is, de egynek csak a dallamát tanítottad meg, lehet, nem véletlenül: a Lil Marlenét. Nem volt ajánlatos.

Gázgyári történetek

Akkoriban kerülhettél a Gázgyárba, amikor ezek a nagy telek voltak és Apóka meghalt. Középkék, finom szövetből készült télikabátod volt, gallérját és az ujjak végét szürke rókaprém szegélyezte. Talán még muff is volt hozzá ugyanebből a prémből. Emlékszem rá, ahogy beléptél az előszobába, a szőrmével keretezett dundi kezedben meglebbentettél egy zsebkendőt, kisírt szemedhez emelted és azt mondtad: -Befejezte!

Torlódnak az emlékek

Most miről írjak előbb? Amikor Ómika meghalt, vagy amikor a Gázgyárba vittem az ebédet? Mégis, a gázgyári történeteket későbbre tolva, a legszomorúbb veszteségről  fogok megemlékezni. Ómika halálának reggelén arra kértél, menjünk át együtt a templomba. Letérdeltünk egy padba, ott zokogtál. Azt mondtad, most végképpen egyedül maradtál a világban. Éreztem, hogy tehetetlen vagyok, nem tudlak megvigasztalni.

És most az ebéd

Ómika gondoskodott rólad is. Ebédedet egy fonott kosárba tette két kispárna közé, hogy el ne hűljön. Emlékszem egy csavaros tetejű üvegbetétes alumínium edényre, ebben volt a leves. Leveses voltál. A másodikat talán kis jénaiba tette, hogy a vaskályhán az irodában átmelegedjen, amíg a levest eszed. Az irodában Holli néni és egy fiatal nő voltak a szobatársaid. A fiatal nő nevére nem emlékszem, de arra igen, hogy amikor leérettségiztem, tegezni kellett őt, és ez nagyon nehezen ment az évtizedes csókolomozás után.

Gázgyári szavak

Kicsi koromból vannak szavak, amiket az esti beszámolóidban hallottam először. Ezek: iroda, evoluth könyvelés, dekád, retorta.

Villamoson

Előfordult, hogy villamossal vittem a gázgyárba az ebédet. Kinn maradtam a peronon, mert azt igen felnőttes dolognak találtam. A villamos második kocsijának ekkoriban vasrácsos, leereszthető ajtaja volt, az utasok maguk kezelték  A bátorság és a felelősségteljes komolyság szobrának éreztem magam, amikor beakaszthattam a riglit az ajtókeretbe. Ki emlékszik ma már, milyen volt egy ötvenes évekbeli villamos vidéken? Számomra az önállóság gyakorlásának terepe volt.

Sz. K. V.

Együtt villamosoztunk valahová. A megálló táblája alatt várakozva a fenti rövidítésen akadt meg a szemem.

Megkérdeztem tőled, minek a rövidítése az SzKV? Azt válaszoltad: Szeles Kölyök Vigyázz.

Bicaj

Te egy időben biciklivel jártál a gyárba. Ünnepi esemény volt, ha kölcsön kaphattuk egy fél órára, hogy a Mars téren biciklizzünk. Edit volt a fő biciklista, nem tudom, milyen feltételeknek kellett eleget tennie ahhoz, hogy megkapja. Én sokszor kérleltelek, s mindig ideadtad. Jó volt ügyeskedni és lavírozni a piacos emberek, sőt lovas kocsik között. Ha még több támogatást és elismerést kaptam volna a közlekedésben nyújtott teljesítményemért,  ma talán tudnék autót vezetni.

Evezünk

Vettél egy gurulós csónakot. Editet is, engem is tanítottál evezni. Emlékszem, milyen nehéz volt egyensúlyban tartani az libegő alkotmányt és a két lapátot egyforma erejű, de finom mozdulattal lendíteni a víz színén. Megfordítani, belemeríteni, egyforma erővel meghúzni, de úgy, hogy ne loccsantsam le a szemben ülőt, nemcsak mély összpontosítást igényelt, hanem a két karom eltérő erejének kiegyensúlyozását is. Olyan jól magyaráztál, hogy hamar rátaláltam a mozdulatok minőségére, az erő az sajnos hiányzott. Mártélyra is elvittetek, én is evezhettem!

Napozunk

Mindig imádtam a nyarat. Vasárnap ebéd után lementünk a kertbe napozni. Te egy nyugágyban pihentél, az orrodra egy zöld levelet tettél. Napolaj gyanánt dióolajat használtál, most is orromban van a kellemes szaga. Miközben barnultál, a lábadat maszíroztam, mert az már akkoriban is fájós és dagadásra hajlamos volt. Másik vasárnapon dauert tettél a hajamba. Kis fehér faládikában tartottad a facsavarókat, azt hiszem, a gyárban esztergáltattad. Magadnak is ügyesen felcsavartad a sok apró tincset.

Elveszett a gyűrű

Volt egy nagyon szép, káró alakú briliánsgyűrűd. A gázgyárban vetted észre, hogy nincsen az ujjadon, így azt sem tudtad, hol veszett el. Talán vagy két nap múlva az irodában megtaláltad. Ilyenformán emlékszem, de lehet, hogy nem így történt. Te bizonyára fel tudod idézni a részleteket. Ellopta valaki, majd visszatette? Kiderült valaha is az igazság?

Emil

Az üzemi háromszög akkoriban nagyhatalom lehetett. A főkönyvelő, a párttitkár meg az igazgató. A Gázgyárban talán nem így volt, de az Emilről, mint a kultúrára szomjas párttitkárról sok anekdota keringett . Emlékezetes, hogy a dossziét  dossziőnek hívta.

Kultúrműsor

Akkoriban április 4-én, november 7-én, esetleg más jeles napokon a kollektíva fejlesztéséért és az erős összetartó dolgozói gárda okulására csasztuskákat írtak, előadásokat szerveztek a gyári kultúrfelelősök. Egy szép napon rád került a sor: szerepeljél te is egy színdarabban. Talán Darvas Szilárd jelenetében alakítottad a cipész szerepét, a tudálékos maszek kisiparos figuráját, aki mesterségbeli fogalmakkal kápráztatja el megrendelőjét, hogy minél többet számolhasson a cipőjavítás fáradságos, mindazonáltal felemelő munkájáért. Valami frenetikus volt az alakításod, otthon tartottál próbát: széles mozdulatokkal kalapáltál viseltes nadrágban, szűk kopott zakóban, simléderes sapkában ülve, már a megjelenésed szenzációs volt. És az a szöveg, a kiejtés, az öntudatos hangsúlyozás fogékonnyá tett: rádöbbentett, mit kell figyelnem az embereken, ha meg akarok róluk tudni valamit. Benned egy karakterszínész képességei szunnyadnak!

 

Családi kör – Családi Sör

Egy-két év múlva egy nyári délutánon a teraszon ültünk és házikolbászt uzsonnáztunk. De jól esne most egy pohár hideg sör! Így kiáltottál fel és én is éreztem, milyen kimondhatatlanul jól illenék a hideg kesernyés ital íze a kolbász enyhén fűszeres, édeskés paprikás aromájához. Pénzt adtál, hogy hozzak a Mars téri boltból egy Családi Sört. Csavaros egy literes üvegben árulták. Gyermek lévén csak fél pohárral ihattam, azóta is hiányzik a másik fele.

Téli vacsorák

Az ebédlőben zajlott életünk nagy része. Anyu, apu dolgozatot javított vagy óravázlatot írt, Edit meg én a házi feladattal vergődtünk, Ómika Katival és veled kártyázott. Vacsoraidőben mindenki összeszedte a holmiját és megterítettünk. Gyakran volt zsírban sült pirítós teával és piros lekvárral. Sokszor kaptam tőled a teámba rumot, pritamin helyett pedig lila hagymát. Azóta is élvezem az ízeket, szeretek enni. Többek között ezt is tőled tanultam.

Vacsorához Karinthy

Nem tudom, milyen apropó kapcsán, egyszer gépelt papíron hoztad haza Karinthy néhány irodalmi paródiáját. Az asztalnál felolvastad a Babits-életrajzot, majd a verset: a Dana Idákat. Fuldokoltunk a nevetéstől. Fogjanak meg, fogjanak meg...Megfogják. Ma is hallom az utolsó szó előtti pici hatásszünetet. Ebben sűrűsödött a humor, amiről hamar kiderült, hogy tanítható, vagy legalábbis ragad. Ettől fogva gyakorta keresgéltem a  könyvszekrényben, találtam is Így írtok tit, Budapesti groteszk címen krokigyűjteményt, más polgári írók műveit, amiket akkor nem lehetett olvasni, de aminek később, a rendszerváltozás után óriási hasznát vettem. A kiadóban senki nem ismerte nálam jobban a két háború közti magyar irodalmat. És ehhez az első lépéseket ezeken a téli vacsorákon tettem meg, általad és segítségeddel. Köszönöm.

Zongorázol

Ritkán voltál hajlandó előadni valamit a zongorán, pedig nagyon jól ment. Legszívesebben a Tavaszi zsongásra emlékszem egészen kicsi koromból: nagyon tetszett, hogy a pedáltól olyan ünnepélyes harmónia zeng fel.

Táncolunk

Ugyancsak kicsi koromból rémlik föl az emlék, táncolni tanítasz. Kettőt jobbra, kettőt balra – így szólt a parancsolat, de nekem valahogy nem sikerült. Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs... mérhetetlen türelemmel ismételted nótát és taszítottál jobbra-balra, én meg, a merev ízületek miatt még a falábúak táncversenyén is utolsó lettem volna.

Takarítok

Már nagyobbacska lehettem, tíz-tizenkét éves, amikor zsebpénzre lett szükségem. Hogy segíts, és megszokjam, hogy a pénzért dolgozni kell, felajánlottad, hogy ha minden nap rendet csinálok a szobádban, mire hazaérsz, heti valamennyi forint üti a markomat. Be is tartottam a megállapodást, de a dolognak rossz vége lett. Nagyon vágytam a Vass cukrászda kirakatában díszelgő gesztenyepürére, ami akkoriban újdonságnak számított. Sőt luxus volt a maga nemében. Megvettem, megettem. Már másnap felelősségre vontak jó szüleim, hogy cukrász Rózsika érdeklődött,  honnan vettem a pénzt és hogyan vetemedhettem ilyen pénzherdálásra, és mi lesz a vélemény az ő nevelésükről. Hajaj!

Kályha

Fehér faragott stílbútorokkal berendezett szobádat nagyon szerettem. Zöld samottos kályha állt a sarokban, sokszor gyújtottam be délutánonként. Mikor felmelegedett, egy puffra ültem a kályha mellé és egy falilámpa fényében olvastam, amíg haza nem értél. Béke volt, csend és valami ünnepélyes illat (talán a dohányfüst hiánya), esetleg a Tosca nevű kölni, más nem volt kapható azokban az években. A Fekete macska, a Molnár mózer, a  4711, a Széna és talán az Opera képezték a választékot, nem vitás, melyik volt a legjobb.

Gázgyári buli

Már egyetemre jártam, amikor társasági viselkedést tanulandó, elvittél a gyári bulik egyikére. Bemutatkozni, ismeretlenekkel semmiségekről társalogni, udvariasan elhárítani, érdeklődést mutatni – gyakorlati tudományok, nélküled nem tehettem volna szert rájuk.

Almaleves

Nem sokkal azután, hogy Ómika már nem volt köztünk, ketten megpróbáltunk almalevest főzni. Fehér volt és csomós. Mindketten emlékeztünk rá, hogy Ómika világosbarnára csinálta. De hogyan? Javasoltam, hogy tégy bele paprikát. Az eredmény enyhén szólva megdöbbentő volt.

Sütemény

Megjelent egy szakácskönyv. Okos könyvnek hívtuk. Sütöttél belőle keksz teához címűt. Nagyon finom volt. Te mindig pontosan betartottad a receptek utasításait. Ekkortájt gyakran voltak vendégeid Dobai Borika és mások, sajnos csak homályosan emlékszem rájuk

Születésnap

Minden születés- és névnapomra kaptam tőled ajándékot. Sok szép holmit, mindig olyat, amilyenre a szívem vágyott. Amikor divatba jött, kasmilon pulóvert, később egy melegítőt, sok évig szolgált, drága darab volt. Blúzok, sálak, kesztyűk, babák, zsebkendők, társasjátékok egyre kisebbednek az időben, a visszafelé szűkülő térben. Köszönöm mindet, most is. Egy ajándékra nagyon emlékszem: egy csinos karkötőre, amit  piros gyöngyökből fűztek, a gyöngyöket pedig cizellált fémlapocskák kötötték össze. Verőfényes reggelen úgy gondoltad, hogy még alszom. Finom érintéssel a karomra kapcsoltad, hogy amikor felébredek, megtaláljam. Pedig ébren voltam, de úgy tettem, mint aki alszik.  Megértettem, mi a célod, így a kis, szeretetteljes jelenet hibátlanul játszódott le. 

(Emlékfüzér nagynéném nyolcvanadik születésnapjára. 2003. jún. 15.)