Gyerekkoromban szótárolvasó voltam. Legjobban szerettem
édesapám könyvei közül a Szinnyei tájszótárt, mert abban mindenféle különös
szavak voltak összegyűjtve. Az egynyelvű szótárak közül az értelmező szótárak
is érdekesek voltak. Később hivatalos szótárforgató lettem, de nem pontosan erről szól a bejegyzésem. Most
karácsonyra kaptam egy könyvet, egy mai értelmező szótárt, Daniss Győző
munkáját. A nyest.hu hírt adott róla, a
Tinta Kiadó saját honlapján is megemlékezik a diákszótárról, én meg itt a
blogon mutatom be a baráti ajándékot.
Először is meg kell említeni, hogy az értelmező szótárak
sokféleképpen gyűjtenek (és egyúttal zárnak ki) édes anyanyelvünk
kimeríthetetlen szókészletéből. A híres, sokat forgatott tájnyelvi szótárak
mellett bizonyos nyelvállapotokat tükröznek a történeti szótárak, és a ritkán, nagy
alapossággal készített írói szótárak is. A szinoníma szótárak, helyesírási
szótárak most nem tárgyai annak a különös érdeklődésnek, amely ehhez a karácsony
előtt megjelent diákszótárhoz, régi szavak gyűjteményéhez vezet.
Mit jelent az, hogy valamilyen műtárgy, épület vagy könyv
régi? A régi könyvben a szavak is régiek? Nem feltétlenül, hiszen a nyelv él,
időről időre megújul, miközben bizonyos elemei elhalnak, ha már nincs szükség
rájuk. A diákok számára készült szótár ilyen átmeneti időt tükröz: dédanyáink
még használták a szavakat, mi még olvassuk kötelező, ajánlott, esetleg
személyes érdeklődés miatt előszedett írásművekben. Ha valaki megpróbálja
kigyűjteni mondjuk a Légy jó mindhalálig ismeretlenségbe süllyedt szavait,
meglepő mennyiségű szó, kifejezés, szólás, gondolati tartalom lesz a listáján.
És most csak egyetlen, nem is terjedelmes regényről szól a példa.
A most megjelent diákszótár szótári formája tezaurusz: témakörökbe gyűjtött szavak
értelmező magyarázatát tartalmazza. Itthon Ungváry Rudolf terjesztette el a
szótárkészítés azóta ( értsd: ötvenhat óta) népszerűvé lett módszerét. Szakmai
önéletrajzában szerényen mondja: " Fogalmam sem volt róla, milyen is az
elektronikus adatbázis és a strukturált információkereső-nyelvi szótár, melyet
az információk kereséséhez használnak, de miután megértettem, hogy fogalmak
közötti, asszociatív összefüggéseket kell meghatározni az információk kereshető
tárolására, világos volt, hogy..."
...szóval, az volt világos, hogy anyanyelvi szókészletünkből
sokféleképpen lehet meríteni, nem előírás az alfabetikus rendezés sem.
Daniss Győző témakörökbe rendezett szógyűjtő munkája nem
volt könnyű. Kijelölte a gyűjtés időbeli határait, emellett figyelnie kellett,
melyik szótárforgató réteg számára dolgozik. Szigorú rendbe szedve meghatározott
történelmi időben használt szavakat, fogalmakat gyűjtött össze úgy, hogy a kiválasztott időszakról eleven, egyszersmind
különleges képet fessen.
Az
író-újságíró-szerkesztő Daniss Győzővel könyve megjelenésekor a Tinta Kiadó
külső munkatársa, Cserháthalápy Ferenc beszélgetett.
"Cs. F.: A szótár címlapján azt olvashatjuk, hogy
a szavakat 40 tematikus csoportba rendezte. Miért nem ábécérendben sorjáznak a
szavak?D. Gy.: Úgy gondoltuk,fogalomköri szócsoportok segítségével könnyebben megismerhető a múltnak valamely szelete. Ha valakit az érdekel, hogy mit ettek nagyanyáink, dédapáink, még régebben élt elődeink, hogyan próbálták leküzdeni különféle betegségeiket, milyen szerszámokkal dolgoztak falun, városban és így tovább, az ebben a szótárban egy helyen, egy fejezetben vagy alfejezetben találja meg azt, amire kíváncsi. Ott persze már ábécérendben. És biztos vagyok benne, hogy így ez a szótár nagyszerű olvasmány is."
Ez érdekes szempont. A könyv tartalomjegyzékében kiválasztott vezérszók is különlegesek, figyelemfelhívóak, elmélyült olvasásra csábítanak. A régen használt eszközök rajzai ráismertetnek az otthoni kamrákban félretett tárgyak némelyikére. Nálunk például megvan még a hurkatöltő, a bödön, a dédnagymama báli legyezője, a lemezjátszó is, igaz, nem a legelső tölcséresek, hanem az orosz márkák közül való. Nagy nehézségek árán lehetett tűt szerezni hozzá, de ez már nem a szótár, különösen nem a jelenlegi diákszótár tartozéka. A régi szavak gyűjteménye bizonyítja, hogy a nyelvünk él, akkor is, ha tárgyak és fogalmak eltűnőben vannak, nyomtalanul sose fognak kiveszni, legalább az olvasmányainkból semmiképpen.
Nálunk mindig kedvencek voltak a szótárak. Bár érdekes módon, amikor kezdő nyelvtanuló voltam, nem szerettem, ha a szótárak megakasztottak az idegen nyelvi olvasásban, próbáltam inkább "kitalálni" a szavakat. Ma mindig kezem ügyében egy-egy értelmező-, szinonima- vagy nyelvhelyességi stb. szótár. Biztonságot árasztanak.
VálaszTörlésIgaz, Rózsa! Amikor a moszkvai könyvtárban dolgoztam, nem is volt csak a Tolkóvij szlovarj a kezem ügyében. Régi szép idők.
TörlésDe jó, hogy élő szódolgozó vagy ma is.
Nagyon érdekes! Milyen furcsa, nincs magyar-magyar szótáram. Kedvet csináltál hozzá, hogy legalább a könyvtár kihozzak egyet.
VálaszTörlésKriszta, ez a filosz elhivatottság még nem kopott le rólam sem.
TörlésKlárika, amikor középiskolás lettem, a francia tanárunk Bukovicz Antal, csodálatos ember volt, imádtuk Őt is és a nyelvet is, kettő évig tanított sajnos, mert meghalt. Az óráin elvarázsolt mindenkit a szavak jelentésével, értelmezésével. Ekkor nyílt ki számomra egy új világ.
VálaszTörlésMárti, Bukovicz Tóni bácsi bennünket is tanított, művészettörténetre. Nagyon jó órákat tartott. (Anyuéknak évfolyamtársa volt az egyetemen, francia szakon.) Kár, hogy olyan hamar elment.
Törlés