A szótár mint olvasmány

 

Gyerekkoromban szótárolvasó voltam. Legjobban szerettem édesapám könyvei közül a Szinnyei tájszótárt, mert abban mindenféle különös szavak voltak összegyűjtve. Az egynyelvű szótárak közül az értelmező szótárak is érdekesek voltak. Később hivatalos szótárforgató lettem, de  nem pontosan erről szól a bejegyzésem. Most karácsonyra kaptam egy könyvet, egy mai értelmező szótárt, Daniss Győző munkáját. A nyest.hu  hírt adott róla, a Tinta Kiadó saját honlapján is megemlékezik a diákszótárról, én meg itt a blogon mutatom be a baráti ajándékot.

 

Először is meg kell említeni, hogy az értelmező szótárak sokféleképpen gyűjtenek (és egyúttal zárnak ki) édes anyanyelvünk kimeríthetetlen szókészletéből. A híres, sokat forgatott tájnyelvi szótárak mellett bizonyos nyelvállapotokat tükröznek  a történeti szótárak, és a ritkán, nagy alapossággal készített írói szótárak is. A szinoníma szótárak, helyesírási szótárak most nem tárgyai annak a különös érdeklődésnek, amely ehhez a karácsony előtt megjelent diákszótárhoz, régi szavak gyűjteményéhez  vezet.

Mit jelent az, hogy valamilyen műtárgy, épület vagy könyv régi? A régi könyvben a szavak is régiek? Nem feltétlenül, hiszen a nyelv él, időről időre megújul, miközben bizonyos elemei elhalnak, ha már nincs szükség rájuk. A diákok számára készült szótár ilyen átmeneti időt tükröz: dédanyáink még használták a szavakat, mi még olvassuk kötelező, ajánlott, esetleg személyes érdeklődés miatt előszedett írásművekben. Ha valaki megpróbálja kigyűjteni mondjuk a Légy jó mindhalálig ismeretlenségbe süllyedt szavait, meglepő mennyiségű szó, kifejezés, szólás, gondolati tartalom lesz a listáján. És most csak egyetlen, nem is terjedelmes regényről szól a példa.

A most megjelent diákszótár szótári formája tezaurusz: témakörökbe gyűjtött szavak értelmező magyarázatát tartalmazza. Itthon Ungváry Rudolf terjesztette el a szótárkészítés azóta ( értsd: ötvenhat óta) népszerűvé lett módszerét. Szakmai önéletrajzában szerényen mondja: " Fogalmam sem volt róla, milyen is az elektronikus adatbázis és a strukturált információkereső-nyelvi szótár, melyet az információk kereséséhez használnak, de miután megértettem, hogy fogalmak közötti, asszociatív összefüggéseket kell meghatározni az információk kereshető tárolására, világos volt, hogy..."

...szóval, az volt világos, hogy anyanyelvi szókészletünkből sokféleképpen lehet meríteni, nem előírás az alfabetikus rendezés sem.

Daniss Győző témakörökbe rendezett szógyűjtő munkája nem volt könnyű. Kijelölte a gyűjtés időbeli határait, emellett figyelnie kellett, melyik szótárforgató réteg számára dolgozik. Szigorú rendbe szedve meghatározott történelmi időben használt szavakat, fogalmakat gyűjtött össze úgy, hogy  a kiválasztott időszakról eleven, egyszersmind különleges képet fessen.

 Az író-újságíró-szerkesztő Daniss Győzővel könyve megjelenésekor a Tinta Kiadó külső munkatársa, Cserháthalápy Ferenc beszélgetett.  

"Cs. F.: A szótár címlapján azt olvashatjuk, hogy a szavakat 40 tematikus csoportba rendezte. Miért nem ábécérendben sorjáznak a szavak?
D. Gy.: Úgy gondoltuk,fogalomköri szócsoportok segítségével könnyebben megismerhető a múltnak valamely szelete. Ha valakit az érdekel, hogy mit ettek nagyanyáink, dédapáink, még régebben élt elődeink, hogyan próbálták leküzdeni különféle betegségeiket, milyen szerszámokkal dolgoztak falun, városban és így tovább, az ebben a szótárban egy helyen, egy fejezetben vagy alfejezetben találja meg azt, amire kíváncsi. Ott persze már ábécérendben. És biztos vagyok benne, hogy így ez a szótár nagyszerű olvasmány is."
Ez  érdekes szempont. A könyv tartalomjegyzékében kiválasztott vezérszók is különlegesek, figyelemfelhívóak, elmélyült olvasásra csábítanak. A régen használt eszközök rajzai ráismertetnek az otthoni kamrákban félretett tárgyak némelyikére. Nálunk például megvan még a hurkatöltő, a  bödön, a dédnagymama báli legyezője, a lemezjátszó is, igaz, nem a legelső tölcséresek, hanem az orosz márkák közül való. Nagy nehézségek árán lehetett tűt szerezni hozzá, de ez már nem a szótár, különösen nem a jelenlegi diákszótár tartozéka. A  régi szavak gyűjteménye bizonyítja, hogy a nyelvünk él, akkor is, ha tárgyak és fogalmak eltűnőben vannak, nyomtalanul sose fognak kiveszni, legalább az olvasmányainkból semmiképpen.