Zölden zsúrnak

Tegnap az esztergomi kórházban voltunk. Út közben vettem észre a virágzó gesztenyefákat végig a Dobogókői utcában. Eltakarták a málladozó falakat, de még a kórház parkja is barátságosabb lett tőlük.

Parti Nagy Lajos: Gesztenyeméz

Zölden zsúrnak a gesztenyék,

ikrásodás a május,

ikrásodik a veszteség,

de ne félj, bárhová juss,

megvagy már, mint a lomb, az ég

sormintája a bőrön,

vedlik az árnyék, semmiség,

ne félj, elrendeződöl.

Zölden zsúrnak a gesztenyék,

ne kérdezd, hogy mivégre,

lemertük habját és tejét,

tehát jó vég a vége,

s ne sajnálj semmit, kedvesem,

mi műméz volt, ma mézmű.

Grafitnesz, vagyis ceruzával lejegyzett fitness gyakorlatok az elme ébrentartására. A királyok udvari bolondja általában okosabb volt a főnökénél. Nekem úgy tűnik fel, Parti Nagy formakultúrája és gondolatfölénye olyan erős, mintha a kortárs költészet udvari bolondjául szegődött volna. Egy valakivel mérhető azonos színvonalon: Weöres Sándorral.

Tessék több Grafitneszt olvasni! A Petőfi Irodalmi Múzeum digitalizált anyagában  hozzáférhető.

  (A fotót az Agrofórum képei közül kölcsönöztem, zellerz 4k jelzéssel adták közre.)