Versírás

 Potom tíz évvel ezelőtt egy másik blogtársaságban vicces feladványokat kaptunk a vezérblogolótól. Nagyon szerettem teljesítményben dolgozni, ahogy itt Áginál is, leginkább a javasolt témákra tudok írni. Magamtól nem jut eszembe soha semmi.
A régi blogvezér egy fotót tett közzé a kezdőoldalon, ehhez kellett verset írni. A képen egy keleti arcú kisfiú lavórban ült és körömkefével tisztogatta egy óriáskígyó fejét.
A következő verset írtam erről:

                    SZAMOA

1.Hajdan volt agg kígyómutatványos éneke
a még fiatal kígyóval

Átkarol spirálban egy hatalmas boa
csavarban tekereg az összes bőrfoga,
azóta vagyok ennyire tétova,
eltűnhetne végre emlékem, Szamoa.
Oh, miért nem engedsz el boa?
Hisz azért vagyok ennyire oda!
Ameddig tekereg itten ez a boa,
foglyod vagyok gyönyörű Szamoa.
Álomfiú érkez, prüszköl a lova
Hullik le a kelgyó s csavarodik oda.
Kis kefe a kézben, s íme itt a csoda:
varázslattól tisztul a menetes boa
oda van, nem jön már újra Szamoa.


2.Ifjú és bohó kígyómutatványos éneke
a megöregedett kígyóval

Messze Szamoától mosdótál öblében
Li-Ki-Csik kisfiú kígyót mos ölében.
Kígyó-shawra készül a mítikus Naga,
kár, hogy a fejéről lekopott a haja..
Parókája helyén síkos kefe siklik,
torkát szorongatja bánat és Li-Ki-Csik.
Szülő szigetére vágyik vissza Naga,
óriás lelkének a test csak kaloda.