Javulófélben

 

Be kell látni, hogy nem olyan könnyű egy testkép-változással járó műtétből felépülni. Már több mint fél év telt el az operáció óta, de még mindig vannak fájó részeim, nehezen mozgatható tagjaim, és nem mindig jó a kedvem. Hiába igyekszem, nehéz különbséget tenni a felépüléssel járó nehézségek és az életkor számlájára írható hanyatlás jelei között.
Sajnos, a fejem se mindig friss, pedig úgy de úgy szeretnék mindent érteni és követni, valamint az akaraterőm se a régi. Vagy talán nem is volt.

A sebészeti beavatkozás következménye viszont teljesen egyértelmű: az újra képződő idegek, izomrostok önálló életre törekednek, és eszük ágába sincs egyszerűen beépülni a nekik előkészített helyre. Lustán odatapad a bordákhoz a gyenge izom, vékony ín, őket erősíti a gyógytorna, amelyet 30 alkalommal teljesítettem Dorogon a jól felszerelt tornateremben, szakértő és empatikus gyógytornászok segítségével.
Úgy rászoktam a tornára, hogy a váll bemozgatására szolgáló csigával, amelyet a tornateremben használtam meglehetős sikerrel,  itthon is tudok gyakorolni, köszönettel a ház urának. Ő mindenben maximálisan segít!

A mellékelt fotókat a lányom készítette: egyet a házi kivitelezésű, de profi tornaszerről, egyet meg rólam, ahogy felhúzom jobb kézzel a mozdulni és kiegyenesedni nem akaró bal kart le-föl, le-föl sokszor, sokszor. Naponta többször teljesítek egy-egy menetet. A gyógytorna már csak ilyen. Minél többször fogod munkára a tagjaidat, annál biztosabb, hogy visszanyered, amit elvesztettél. (Na nem mindent, de a legfontosabbakat igen.)