Fekete macskák

 

 

 Károlyi Amy írta, hogy Weöres halála után lement a proszekturára, és amint belépett a kórház kertjébe, nagyon sok fekete macska rebbent föl a jöttére. Elszaladt akkor a fekete ruhás gyászbrigád, talán Sanyikától búcsúztak  -  gondolta az özvegy.
A napokban hasonló élményem volt, mintha a régi fekete macskám üzent volna az új picivel, aki meg-megjelent a kerítésünk mellett, de be nem jött. Csak nézett, majd elment. Pár nap múlva egy ismerősömmel beszélgettem az utcán, hirtelen úgy éreztem, valami könnyű anyag megérintette a bokámat. Nem néztem le, az asszony éppen egy drámai történetet mesélt egyik ápoltjáról. Sok öregre vigyázott már a faluban. Elköszöntünk. Akkor néztem a járda szélére, mi volt az a simítás. A fekete cica volt, a lábam mellé feküdt. Nyakán szép új kék nyakörv hirdette, hogy valaki befogadta. Mintha a régi cica kezdett volna új életet, de utoljára még egyszer odajött volna hozzám.

----------------------------


KÁROLYI AMY:
ODA KELL ADNI, AMI VAN


Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.

Oda kell adni asztalunk,
oda kell adni ceruzánk,
és tudni, hogy asztaltalan
s ceruzátlan lét vár reánk.

Odaadni a takarónk,
és langyosra fűtött szobánk,
és tudni, hogy takaratlan
és párnátlan lét vár reánk.

Az is lehet, hogy az a mínusz,
a földöntuli, pluszt megér,
és minden láznál égetőbb
a csillagok termelte dér.

Papírkosárba vethetők
a szerzett tapasztalatok,
és átképzőssé változom,
ha itt hagyom, mi itt vagyok.

Mi vagyok itt egyáltalán?
és megérem-e a papírt,
amire egykor jobb kezem
még zsinórírás nélkül írt,

csak jobbra dőlve egyszerűn
mint a szélfútta fák,
ahogy diktált a tél, az ősz
vagy amit a május fujdogált,

lehet, hogy máris ott vagyok,
a határtalanban kerengő,
hol színtelenbe torkollik a szín,
és milliárd év egy esztendő.

forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

Köszönöm szépen margitanya szívességét, hogy nem haragszik, amiért versgyűjteményéből kiemeltem ezt a megindító verset.