Pihenő egy börzsönyi túra közben

Talán Kisinócra tartott a társaság. Nem egyszer túráztak Kóspallagról az erdőn át a szeretett turistaházhoz. Sok kitömött hátizsákjuk arról szól, hogy egy-két éjszakát készültek eltölteni a gyönyörű nyári Börzsönyben.

Az ilyen túrák nem mindig zökkenőmentesek. A nyűgös legkisebb talán ha három éves, miatta biztos sokszor meg kellett állni. A fotó közepén a farönkön még neki is van pici holmija, hamar rászoktatták, hogy cipelje ki-ki a magáét. Most valami nagy bömbölést visz végbe, a testvére fehér kalapban vele könnyezik. A három éves a neki háttal ülő anyjának sír, kis kezével mintha kérne valamit, mindhiába. Az anya az én tizenéves  nagylányommal kártyázik, észre sem veszik a folyton nyűgös kicsikét. Mellettük a két tini honnan keveredett oda, nem tudom.

A túravezető az édesapám. Nem hagyja, hogy elrontsák a kedvét. Elégedett a túraútvonallal, a megtett távval, arra koncentrál, hogy időre elérjék a kitűzött célt. Nemcsak a természetjáró programokat, minden mást is ilyen következetesen intézett.

Édesanyánk pihen előtte a szépen faragott farönkön. Bal lába mellett látszik a "konyhaszatyor" teteje. A túrákon ellátta a családot szendvicsekkel, sütikkel, rendszerint vitt kakaóport, teafüvet, sót-cukrot, kenyeret, hozzá szalámit vagy kolbászt az erdei szállásokon  fenyegető éhhalál ellen. Az innivalós kulacsát mindenki maga vitte a hátizsákja zsebében.

Édesanyám a fotón számomra ismeretlen fiatal asszony kisfiára mosolyog. Lehet, hogy a hölgy a kóspallagi pedagógusok közül való, kijött az iskolaudvarra  üdvözölni a Börzsönyimádókat

A műkő felújítása

Nyáron kell renoválni a ház kültéri egységeit, nem vitás. Az esős-szeles meg az egyszer fagy, máskor olvad időjárás igencsak megviseli a lépcsőt, a teraszt, a bejárati ajtókat, a kiskaput, a nagykaput, a tetőről nem is szólva. Halaszthatatlan volt a műkő javítása legalább a teraszon. Vállalkozót találni nagy művészet, megállapodni időben és árban még nagyobb teljesítmény, kivárni, amíg megérkezik a szerszámokkal és gépekkel - mert ugye mindaddig módosítható minden megállapodás, amíg át nem adódik az elkészült munka -, az az igazi kínkeserv.

Eljött a várva várt nap. A dögnehéz gépet felhurcolták az emeletre, felcsiszolták vele a megviselt járólapokat, bekenték alapozóval, beragasztották a folytonossági hiányokat, kijavították a csorbult éleket, majd újra felcsiszolták az egészet.

Sokan lakknak gondolják a fényes bevonatot, amit utoljára kennek a szép tiszta felületre, de nem az. Valamilyen műgyanta tartalmú speciális fedőréteg, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak.

Majd meglátjuk. Ha továbbra is romlik a hófúvásnak kitett déli oldal, a terasznak azt a szakaszát beüvegeztetjük.

Kapaszkodjunk!

Őrület, hogy körülöttem mindenki stresszes. Rám ragadt, ki akarok jönni belőle. Találtam egy tisztességes pszichotanácsadót, pedig nem kerestem. Csak úgy jött, és bár hülye címe van, tartalmilag nagyon megfelelőnek gondolom. Nem érzeleg, nem tapintatoskodik, nem idézi a divatos bölcselkedő bulvárlelkészek "mély" gondolatait, nem érez együtt, szóval használható szkeptikusok köreiben is.

"Boldogságprogram" az idétlen cím, viszont jó önvizsgálati szempontjai vannak. Aki nem szereti, ha túl sokan, túlságosan sokféleképpen osztják körülötte az észt, Dr. Bagdy Emőke csoportjától várhat megerősítést.

Nehéz szívvel

Pilinszky János
EGY TITOK MARGÓJÁRA

Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksírásként, mint a végitélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.

Azt hittem, buszmegálló

Minden nap elolvasom a Délmagyar, az Index, a HVG, a nol, a Metropol híreit, meg ami még eszembe jut. 

http://www.delmagyar.hu/szorakozas/buszmegallonak_hitte_a_bevasarlokocsik_tarolojanal_varta_a_jaratot_egy_idos_neni/2479490/

Tudok ilyet produkálni én is. Tegnap este tévét néztem. Elveszett emberek, lakásvásárlók, mezőgazdasági gépek árverésén résztvevők, ausztráliai állatgyógyászok és más távoli életek képei jöttek elő. Amikor meguntam, ki akartam kapcsolni a tévét, de nem jutott eszembe, hogyan kell. Van négyféle távirányítónk, nem emlékeztem, melyik mire való, és melyiken melyik gomb a kikapcsoló. Ültem, felváltva hol leraktam, hol kézbe vettem a kütyüket, a fejem üres volt, mintha először látnám őket.

Kerestem az interneten öregotthonokat, ahová demenciával bajlódó időseket vesznek fel. Mindenütt többet kérnek, mint a havi nyugdíjam.

Selyömcipó, rongyos kifli

Eredetileg a tarhonyáról akartam írni. Az internetes ételleírások között rátaláltam egy szegedinek mondott tarhonyás csirke receptjére, csakhogy valami részletkérdés nem egyezett az emlékezetemben őrzött képpel, amikor dédanyám tarhonyát gyúrt-morzsolt a fateknő oldalán. Sóhajtott nagyokat. Fehér kötője madzagját hátul a derekán csokorra kötöttük, a ruhája ujját könyékig tűrtük vissza, ha lecsúszott, így vettünk részt mi gyerekek, a tarhonyacsinálás nyári műsorában.

Nem is a személyes részlet hiányzott az internetes leírásból, hanem az, hogyan készül a tarhonya mint a főzés egyik alapanyaga. Írtak a mostani háziasszonyok mindenfélét, hogy reszelik, meg sok lisztet használnak közben, hogy ne ragadjon, szóval hiteles receptet kerestem, mert nem úgy volt, ahogy írták.  Ebben Bálint Sándor három kötetes néprajza, A szögedi nemzet segített.

Megtaláltam én mindjárt a tarhonyacsinálás néprajzos leírását, de a szöveg nem engedett el. Mint a templomi olvasón a szemek, jöttek előbb a szegedi városrészek, majd a nagytáj helységnevei, leírásuk, történetük.  Majdnem mindenütt lakott valaki rokon vagy ismerős. A családneveket a török fennhatóság adózólistái, a későbbi idők bővülő névsorát  az egyházi anyakönyvek őrizték meg. A foglalkozásnevek jelentése érdekesen mutatta a szegedi nép életét, nem gondoltam, hogy ilyen sok vízhez kapcsolódó név maradt fönn. A börcsök, a kormányos, a csapó, még sok más, nem írtam ki sajnos.

Persze, nem minden névnek van jelentése, de vannak igazi szegedi nevek, például a Csamangó, a Paplógó, Csonka, Szeles, Szél, Lele... a neveket előbb ismertem meg, mint ahogy kimehettem kiskoromban az utcára. Anyuék hozták haza a dolgozatfüzeteket falusi nevekkel  a vinyettákon. Megjegyzem, szorgalmas, rokonszenves, eszes tanulóik voltak a kereskedelmi iskolában. De ez már a háború után volt. Bálint Sándor néprajzi gyűjtése jóval előbb kezdődött, vissza is kanyarodom hozzá.

   A szögedi nemzet  második kötetében céhek és ipari munkák keltek életre. Úgy látom, a földművelők szavai, fogalmai tovább éltek, mint a kihalóban lévő iparok jobbára német eredetű szavai. Neveket is sorol a tanár úr: régi szegedi családok vitték tovább az ipart és mint virilis polgárok járultak hozzá a város terjeszkedéséhez anyagi és szellemi értelemben egyaránt.

 Az iparosok között megtaláltam anyai nagymamám családnevét, nem is volt másik Szekerke (Szekörke a professzor úr fölsorolásában) a víz utáni újjáéledésben. Amikor Dorozsma tanyavilága kialakult és szőlővel fogták meg a homokot - persze, a filokszéra után -, a dorozsmai határ 18. század végi térképén Szekerke-hegyet is találtam. A későbbi szegedi ipartörténetből sem hiányzott nagymamám családneve. Jó volt az őseimről olvasni a szűrszabó céh dokumentumai között. 

A szögedi nemzet harmadik kötete 950 oldalon szól a szellemi hagyományokról, babonákról, hiedelmekről, a templomi énekekről és általában az egyházi év eseményeihez kötődő szokásokról. Kálmány Lajos népmesegyűjtése, de még a huszadik századi mesemondók lejegyzett meséi is elolvashatóak ebben a nehéz, vaskos kötetben. Kottát is olvashat, akit az érdekel, milyen dallamváltozatokban él tovább Szeged népének ajkán sok régi ballada, betyárének és búcsúi, körmeneti dallam. Hosszúra  nyúlna, ha mindezt részletesen ismertetném.
*

A vékonyabb második kötet konkrét fizikai munkáihoz vissza-visszatérek. Eszembe juttatnak sok régi, gyerekkori látványt a Mars tér kirakodóvásárairól, a piacozó tápai asszonyokról. Ők például jellegzetes csíkos harisnyát, legalább hét egymás fölé kötött széles szoknyát viseltek. Amikor kislány voltam, nagyon tetszett a tarka csíkos harisnyájuk, mindegyik csíkban más színnel belehímzett pöttyökkel, virágokkal. Van is ilyen kép róluk Bálint Sándor könyvében, csak nem ezekkel az újmódi nagy pöttyes díszekkel a csíkokban. 

Jó volt a piacon nézelődni más miatt is. Felejthetetlen jó illat terjengett  a pékek sátrainak környékén, úgy árulták a  puha fehér bélű selyömcipót, mint manapság a Lidlben a croissant-t, frissen sütve. Jelzem, volt croissant is a szegedi régiségben, csak rongyos kiflinek hívták. Ma már a szegedi pék kiflije francia néven a nemzetközi áruházláncban büszkélkedik.  Az akkori pékmester nyilván mesterlegény vándorlásakor hozta haza a receptet.

A piacon a pékek sátrai mellett házi száraztésztákat is árultak. Három decis, félliteres bögrével mérték ki  fehér vászonzsákból tiszta papírzacskóba. Csigatészta, metélt, sifli, eperlevél, ilyenek várták a vevőket. A kézi tarhonya fogyott akkor is, most is.

 Amikor dédanyánk tarhonyát csinált, előszedett öt-hat kiló fehér lisztet, minden kiló liszthez fölütött öt tojást és  fél tojáshéjnyi vízzel lazította a masszát. A nagylyukú rostán átnyomkodta a keményre gyúrt anyagot,  a teknő oldalán nyomta, sodorgatta, morzsolta, apró lyukú rostán eresztette át a levesbe, tejbe szánt kisebb gömböket, a nagyobbakat meghagyta  krumplis tarhonyába, a még nagyobbak pirítva szolgáltak a marhapörkölt mellé. Ha azt akarta, hogy hamar száradjon a kellő méretet elért tarhonya, tojásfehérjébe mártott ujjaival gömbölygetett rajtuk egy sort a fateknő oldalán, de semmiképpen sem adott hozzá lisztet, nehogy a készre főtt tarhonya mászkos legyen. Na, ugye. Megvan mindennek a maga oka, még a tarhonyának is.

Július végén a több kiló lisztből gyúrt tarhonyát napon szárítottuk. Dédanyánk kihúzatta a huszonnégy személyös ebédlőasztalt a teraszon, fehér damasztabroszt terített rá, arra öntötte a  tarhonyát. Az erős napon néhány napig szikkadt, majd száradt az ebédnek való. Titokban mi gyerekek is belekavartunk a száradó tésztába. Friss szaga volt a tojástól, a finom, rücskös  gömbök  halkan csörögtek a kezünk alatt.  

 Télen a tejbe tarhonyát vártam a legjobban. A szombati ebédhez főzte anyánk: cukorral kikevert tojássárgát és habbá vert fehérjét vegyített a tejben főzött tarhonyához, zsírral kikent zománcos lábasban a sütőben átsütötte, amikor kifordította,  baracklekvárral kente meg a tarhonyatorta tetejét.

Ez az új sziklakert

Az anyáknapi virágokat ültette össze az én jószívű férjem. Elment a horgásztó környékére kövekért, földet hozott zsákban, dolgozott erősen.
Körben kinőtt az orvosi zsálya. Mire virágot bontanak, sokkal magasabbak lesznek. Kék fadongók szoktak rászállni a rendkívül erős illatú lila fürtökre. Lehet látni a dongókon, hogy alapvetően békés társaság.