Pihenő egy börzsönyi túra közben

Talán Kisinócra tartott a társaság. Nem egyszer túráztak Kóspallagról az erdőn át a szeretett turistaházhoz. Sok kitömött hátizsákjuk arról szól, hogy egy-két éjszakát készültek eltölteni a gyönyörű nyári Börzsönyben.

Az ilyen túrák nem mindig zökkenőmentesek. A nyűgös legkisebb talán ha három éves, miatta biztos sokszor meg kellett állni. A fotó közepén a farönkön még neki is van pici holmija, hamar rászoktatták, hogy cipelje ki-ki a magáét. Most valami nagy bömbölést visz végbe, a testvére fehér kalapban vele könnyezik. A három éves a neki háttal ülő anyjának sír, kis kezével mintha kérne valamit, mindhiába. Az anya az én tizenéves  nagylányommal kártyázik, észre sem veszik a folyton nyűgös kicsikét. Mellettük a két tini honnan keveredett oda, nem tudom.

A túravezető az édesapám. Nem hagyja, hogy elrontsák a kedvét. Elégedett a túraútvonallal, a megtett távval, arra koncentrál, hogy időre elérjék a kitűzött célt. Nemcsak a természetjáró programokat, minden mást is ilyen következetesen intézett.

Édesanyánk pihen előtte a szépen faragott farönkön. Bal lába mellett látszik a "konyhaszatyor" teteje. A túrákon ellátta a családot szendvicsekkel, sütikkel, rendszerint vitt kakaóport, teafüvet, sót-cukrot, kenyeret, hozzá szalámit vagy kolbászt az erdei szállásokon  fenyegető éhhalál ellen. Az innivalós kulacsát mindenki maga vitte a hátizsákja zsebében.

Édesanyám a fotón számomra ismeretlen fiatal asszony kisfiára mosolyog. Lehet, hogy a hölgy a kóspallagi pedagógusok közül való, kijött az iskolaudvarra  üdvözölni a Börzsönyimádókat