Siess, késő század

Nemrégen Esterházy Péter, most Kocsis Zoltán, előttük Borbély Szilárd, mindannyian meghatározó elméi az alig megkezdődött huszonegyedik századnak. Rejtély, mit látnak ők, honnan tudják, hogy eltűnni ebből a világból, az lesz a jó.

Konstancinápoly
Írta: Csokonai Vitéz Mihály
...
Emelkedj fel, lelkem! - előre képzelem,
     Mint kiált fel szóval egyet az értelem,
S azonnal a setét kárpitok ropognak:
     A szívről az avúlt kérgek lepattognak;
Tárházát az áldott emberiség nyitja,
     Édes fiainak sebeit gyógyítja;
A szeretet lelke a főldet bételi,
     S az ember az embert ismét megöleli.
Eloszlanak a szent s a panaszos hangok,
     Boldogító érccé válnak a harangok.
Azzal sok száz embertárson segítenek,
     Amin most egy cifra tornyot építenek.
Siess, késő század! jövel, óh boldog kor!
     Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
De jöttödre vígan zengem énekemet:
     Vajha te csak egyszer említnél engemet
Úgy e bagoly világ ám rémítne tőle,
     Nemes útálással halnék ki belőle.
________________________________________