Saul

Megnéztem a filmet. Lehalkítottam a tévé hangját, hogy ne zavarjam a szomszédokat. Ezért a rabok magyar nyelvű suttogását nem nagyon értettem, a német parancsüvöltéseket annál inkább. Meg fogom nézni a filmet  mégegyszer a számítógépen, fülhallgatóval.

Az első benyomásaim közé tartozik, hogy szeretem Sault. Szép, fegyelmezett férfi, megtörtségében is szálfa tartású. Intelligens. A halálgyár korlátai között  mindig felismeri a helyzetet, ha léphet valamit a célja eléréséért. A célja nagyon emberi. A haldoklók között rátalál a kisfiára. A keményen szabályozott tábori rendet kijátszva beviszi a gyereket Mengele rendelőjébe, és egy ismerős  - szintén rab - orvosra bízza. Reménykedik, hogy fia felépül, közben zajlanak a halálgyár mindennapjai. A Sonderkommandó, amelyben Saul dolgozik, a "fürdőbe" küldött tömeg levetett ruháiban kutat, értékek, főleg aranytárgyak után. Ezeket le kell adniuk a fölötteseiknek.

Saul beszökik a rendelőbe, látja, hogy a gyerek halott. A boncteremből a holtakat csuklójuknál megragadva, a puszta földön, a hátukon fekve húzzák ki a kemencék elé. Saul beburkolja a fiát, és vállán cipeli, hogy elrejtse. Nem engedi a többi holttest közé az égetőbe. A Sonderkommandó tervezett lázadásában is csak azért vesz részt, hogy megtalálja a rabbit, egy másik részlegben dolgozó foglyot, hogy káddist mondjon a gyermek  fölött, és eltemethessék a vallás előírásai szerint.

*

 Ebben a táborban minden álságos. A vonatról lelépők óriási gyárépületeket látnak, úgy tudják, itt fognak dolgozni. Számozott fogasokra aggatják a ruháikat, kis csomagjukat, közben németül kiabálnak az őrök: asztalost, más iparosokat keresnek, hogy elhitessék a rabokkal, van jövőjük és békésen menjenek át a szomszédos terembe a zuhanyrózsák alá... Még sok kép jön ezután, felvillanó jelenetek az emberek iparszerű megsemmisítésének rafináltan kieszelt módjairól. Az emberi vágyak és érzések előbb halnak meg. A rabbi nem rabbi, nem tudja az ima szövegét, de elfogadja Saultól a munkadíjat.

*

A szökés a tavaszi zöld fák között a szabadság érzését kelti, az erdei pihenő a faházban nyugtalanító. A néző fél, hogy fölfedezik a szökevényeket. Valaki feljelentheti őket. Például a szőke kisfiú, az utolsó jelenet kulcsfigurája. A mindeddig komor és rezzenéstelen arcú Saul óvatos mosolyában tükröződik a hit, hogy felnőhetnek még emberek a halálgyár létezése után is. Az értetlenül, majd ijedten álló kisfiú megfordul és egyre gyorsabban fut. Visszafelé az ösvényen, ahonnan a rabok jöttek.

*

A filmet sokan és sokféleképpen értelmezik. Jó lenne, ha elmélyültebb gondolatokat ébresztene, a hiány nem a film hibája. Elkeserítő, micsoda goromba kommenteket engednek meg maguknak a magyar emberek a filmhez kapcsolódó fórumokon. Még szép, ha udvarias távolságtartással nyilatkoznak néhányan, amúgy sommásan, hogy jó film, megérdemelte az Oscart.

*

Bővebben az index.hu-n megjelent cikkek gyűjteményéből lehet tájékozódni.

 http://index.hu/24ora/?cimke=saul+fia

http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/02/29/oscar-dijas_magyar_film_nyert_a_saul_fia/

A tételes értetlenség, a tárgyilagossággal leplezett rosszindulat bőven kapott teret a film után. A jóindulatnak álcázott megbocsátás szintén.