Tartalmas interjút olvastam a Magyar Hírlap egyik 1991-es
számában Röhrig Gézával. A zenéről, a verseiről beszélgetett Jávorszky Béla
Szilárddal. A színész akkor magányos, csaknem elkeseredett embernek
mutatkozott. Ezt mondja magáról:
http://www.jbsz.hu/rocktortenetikonyvek/52-kezdetek-/956-roehrig-geza-ugy-ereztem-udvari-bolondda-kezdek-valni.html
A legújabb verseskönyvéről Bársony Éva kérdezte a Népszavában.
Bár megjelent a kötet több korábbi könyve folytatásaképpen, bevallja: "Azt
a jelmezt, hogy költő vagyok, nem tudom viselni". Meg lehet érteni. Könyve
címe: "az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit" Életútja akár
egy film, olyan meglepő fordulatokat produkál. Itt olvasható:
http://nepszava.hu/cikk/1088852-rohrig-geza-nekem-erre-vezet-az-utam-nincs-mese
Szintén életrajzi vonatkozású közleménnyel bocsátja az
olvasók elé az egri könyvtár R.G. Örökbefogadás c. versét. Szomorú adalék az
író-költő-zenész-színész-rendező pályaképéhez:
http://www.brody.iif.hu/hu/node/32320
A kép illusztráció: Aelita Andre 7 éves ausztrál kislány festménye. A Nők Lapja cafe mai számából hoztam ide.
VálaszTörlésÉrtékes-értelmes megfogalmazásai vannak RG-nak.
VálaszTörlésMick, nagyon rendes tőled, hogy megnézted a hivatkozásokat. (Hozzáteszem még, hogy véletlenül az elmúlt hetekben olvastam Feuchtwanger tetralógiáját, az Oppermann testvéreket, hogyan épült fel a halálgyárakig vezető ideológia. Ez még érzékenyebbé tett.)
TörlésÉrdekes, tartalmas cikkek. És persze a tragikus sors itt kihozta magából a legjobbat. Mert nem mindig van így, sajnos. Érdekes dolog a tehetség, állítólag kitör előbb-utóbb.
VálaszTörlésViola, őt inkább "választották" a filmszerepre. Annyi mindent csinált már, mindenben elsőrangú és egyéni volt. Ezért kedveltem meg.
Törlés