Minden nap elolvasom a Délmagyar, az Index, a HVG, a nol, a Metropol híreit, meg ami még eszembe jut.
http://www.delmagyar.hu/szorakozas/buszmegallonak_hitte_a_bevasarlokocsik_tarolojanal_varta_a_jaratot_egy_idos_neni/2479490/
Tudok ilyet produkálni én is. Tegnap este tévét néztem.
Elveszett emberek, lakásvásárlók, mezőgazdasági gépek árverésén résztvevők,
ausztráliai állatgyógyászok és más távoli életek képei jöttek elő. Amikor
meguntam, ki akartam kapcsolni a tévét, de nem jutott eszembe, hogyan kell. Van
négyféle távirányítónk, nem emlékeztem, melyik mire való, és melyiken melyik
gomb a kikapcsoló. Ültem, felváltva hol leraktam, hol kézbe vettem a kütyüket,
a fejem üres volt, mintha először látnám őket.
Kerestem az interneten öregotthonokat, ahová demenciával
bajlódó időseket vesznek fel. Mindenütt többet kérnek, mint a havi nyugdíjam.
Kedves Klári, velem is előfordul, hogy belekavarodok a sok távirányítóba, sőt, a rengeteg jelszóba, ami mindenhova kell, de bevallom, emiatt nem gondoltam még eddig demenciára... Ne nyugtalankodj te se emiatt!
VálaszTörlésRózsa, igazad van, nem kell az ördögöt a falra festeni.
Törléselolvastam a cikket is, és szomorú lettem, nem szeretem , amikor mások viccesnek tartják a betegséget
VálaszTörlés"mert magamat kigúnyolom, ha kell..."
abban azonban, hogy a nagy melegben mindenkivel történnek gondolatkiesések, egyetértek (volt már velem is, hogy inkább felkeltem, és nem távirányítóval kapcsoltam ki a tv-t, a sok elbújó egyéb tárgyról nem is beszélek...pedig szedek - néha - Biloba-t
:)))
Katalin, kedves a biztatód. Szedem a G.Bilobát, jót tesz, bár a pénztárnál inkább kártyával fizetek, a pénzeket már eltévesztem. A cikk gúnyorossága bántott, de belenyugszom,hiszen vicces is a helyzet.
Törlés