Bár nem vagyok egy Salisbury grófnő, térdszalagom van,
illetve volt ez idáig.
Történt, hogy a háromnapos nemzeti ünnep előestéjén
szilánkosra zúztam a bal lábfejemet, amelynek dagadását és fájdalmasságát kénytelenek
voltunk bemutatni az ügyeletes sürgősségi ellátó helyen. Az ottani, több órás
várakozás után készült röntgenképek mutatták meg, mi történt avatag
csontjaimmal. Feldagadt a talpam is, fájt, hiába próbáltam a kezelőcipőnek
nevezett otromba tárgyat a törött lábfejemre erőltetni.
Telt-múlt az idő, tíz nap alatt kétszer voltunk kontrollon, ellenőrizendő,
javul-e a lábam. A röntgen szerint nem javult, viszont lelappadt a talpam. A
pavilonok között tolószékben tologatott szegény férjem, kimelegedve a
sürgősségi épület folyosójáról elorzott szék szállításában és lázasan a száz
beteg között megszerzett influenzája miatt.
A harmadik kontroll (10-től 2-ig várva a bebocsáttatásra)
gyászos eredménnyel zárult: a doktor úr aláíratta velem, hogy nem viselem a
kezelőcipőt, és a kilátásba helyezett műtétre sem tartok igényt. Mert nem. (Gondoltam,
megyek másik orvoshoz Pestre. Mellesleg voltam ott is. A cipőt fölöslegesnek találta, a térd
alatti vérömlenyre jegelést javasolt. Műtétet csak akkor, ha 20 éves lennék.
Megnyugtatott, hogy bármit mutat is a röntgen, idővel helyre jön a lábam.)
Húsvét után mégis használatba
vettem a gyógycipőt, már nem fájdította
a talpamat. Viszont a cipőben kifordított
lábfejjel lépegettem, hiszen doktor Sz.I. erősen a lelkemre kötötte: csak a
sarkamra lépjek, ezt meg másképpen nem tudtam teljesíteni az eredendően iksz
formájú térdem miatt. Hogy miféle statikai meggondolásból működött ilyen módon
a lábam, azt nem értem magam sem, viszont az újabb két hét (és gyakoribb
mozgás?) múlva a térdem megdagadt, forró és vörös lett, miközben az eséskor
keletkezett vérömleny szépen felszívódni látszott.
Vajon összeforrt-e a törés? Sose fogom megtudni. Elmentünk a
körzeti orvoshoz is, kikértük a véleményét. Szerinte a rendellenes tartás miatt
gyulladtak be a hajszálerek a térdízülettel együtt. Óvatosan tudok állni,
lépegetek mint egy exkavátor, naponta fél órát. Ha a térdem nem fájna, nem
keményedett és vastagodott volna meg a térdszalagom, akár kirándulni is mehetnék.
Esetleg az esztergomi traumatológiának ajándékozzam mint egyszeri és
visszavonhatatlan kitüntetést?
Külön elismerésben részesülhet a termetes éjszakai
röntgenorvos. Sajátos vidéki humoránál
volt, amikor utánam hozta a méretre állítható lyukacsos botomat és ezt a
szózatot intézte hozzám:
- Mamika, a géppuskáját nálam felejtette!
Egy kis "félrelépés" mennyi bonyodalmat okozhat!
VálaszTörlésRemélem, a szép idöt màr a kertben is élvezheted!
Rózsa, remélem, túl vagyunk rajta, most már csak gyógyulni kell.
TörlésSzentséges ég, Klári! Ilyen "cipőt" még életemben nem láttam!Nem néz ki túlzottan viselhetőnek! Miért nem gipszeltek? Úgy biztosan összeforrna 6 hét alatt!
VálaszTörlésRemélem, jobban vagy már!
Andi, a gipszet nem bírja a bőröm atópiás dermatitisz miatt.
TörlésKülönben semmi baj, minden jól alakul. Kösz az együttérzést.
Ez az utolsó mondat! :))))
VálaszTörlésÁgi, nem tudtam eldönteni, megsértődjek-e, vagy nevessek...
VálaszTörlés