Boldog új esztendőt !

 

Ajándékkísérők 2000 körül

 

Viszonylag egyben volt még ekkor a nagy család. A kísérő ajánlások közül Édesapámé, keresztanyámé már hiányzik, bár az utóbbi - mondjuk - 15 év állandó jelenlévői voltak. A következő évben már nem volt velünk húgom legnagyobb unokája, elment Kati hűséges társa, aztán felgyorsultak az események, néhány év múlva Anyukám, pár évvel utána a testvérhúga, szeretett nagynéném, vele az élete párja kb. 3 év múlva, nem írtunk már ajándékokhoz kísérőket és az ünnepi ebédek is megszűntek szép lassacskán. Mostanában már odáig jutottunk, hogy össze se jövünk, szinte soha. A fészbukon köszöntjük egymást, a fiatalabbak még úgy se, nem is emlékeznek, kik, mikor, mit csináltak, hogyan illeszkedtek a családba ők maguk régebben. Nem merem megkérdezni, hány évet tudnak felidézni múltjukból a mostani fiatal felnőttek.

Az életvitel változik, az értéktudat szint' úgy.
El lehet fogadni, érdeklődésük megtisztelő. Ha beépül valamennyi belőlünk, az meg nagy öröm. A mi unokáink igaz ragaszkodását a gyerekeink alapozták meg. Nem volt kötelező, de már pici korukban személyre szóló ajánlásokat kaptunk tőlük. Csak egy példa: vásár volt a kisebbik iskolájában. Kis unokám 10 éves se volt,  a zsebpénzéből szép halványzöld konyharuhát vett nekem. Már lyukasra kopott, de azért használom. Szűkre szabott idejükből ma is áldoznak ránk, beavatnak a terveikbe, bár néha szótár kellene hozzá, milyen informatikai vagy társadalmi fejlesztések foglalkoztatják őket.
Kicsikéim! Harmincon, sőt ötvenen felüli kicsinyeink! Ti magatok legyetek most hét végén az ajándékkísérők! 

Óraátállítás

 

Ma, október 30-án átállítjuk az órákat, már, amelyiket kell, kézzel, mert a digitális eszköz automatikusan megteszi.

Tegnap egész nap nem voltunk túl jól, de rosszul sem. Éjfél felé úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennénk, és terveznénk együtt, hogyan használjuk a gázt, hogy ne kelljen fagyoskodnunk. Veszünk még fát, a lenti mosókonyhában szuperül működik a cserépkályha. Hátha le kell költöznünk az alagsori nem-lakásba, ahol már van kályha, laptop és rádióra szerelt lemezjátszó, magnószalagokon zenekazetták, csak hangfelvevője nincs.
Mi lesz, ha elesem/elesik és ott marad valahol bekómálva a hidegben? Egy kis feltáratlan cukorbetegség vagy fel nem derített agydaganat végez majd végzetes támadást az életünk ellen? Hajnalban ezen töprengtem, hogyan tovább annak, aki itt marad. Nem mertem benyitni az alvóhoz. Kosztolányi Dezső visszhangzott a fülemben:

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

 

November, mielőtt a naptár mutatná

 Váratlan szép napok, hegyek közé vezető turistajelzések, főleg az Országos Kék csábítja a fiatalabbakat. Az esztergomi Babits Mihály utca hozta ide  a festményt, utána a verset.

 

Babits Mihály: Csak posta voltál

Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak,
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad
nehezét únja s rímét ismeri:
marad-e rajta valami magadból,
vagy csak az utcán cipődre ragadt por
amit emlékül továbbadsz neki?

Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát
melyet oly égve és merengve futsz át
naponta többször hogy már, azt hiszed,
minden ház lelked mély szineit itta
s lelked rongyait lengi mindenik fa
s a sarki szél is tégedet sziszeg,

kérdezd és olvasd amit rájuk irtál,
s vedd ki a szélből mit beléje sírtál
mint gramofonba mely megőrzené:
miről beszélnek? Régibb otthonodról
s a vad hegyekről, melyek alul egykor
közéjük jöttél, s amelyek felé

emléked visszanéz közűlük; ez vagy
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy
Pest közepén, azt hordasz és vetítsz,
s ha árnyat festesz a város falára,
az csak a hűvös havasoknak árnya,
mely rádtapadt s amelyet közvetítsz.

Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,
és a hegyekkel egy csak ott se voltál.
Mi voltál ott? keresd tovább magad!
Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél
s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,
mert szülőfölded felelt általad.

Nagyapád háza s a szelíd Dunántul:
de abban se lelheted igazánbul
magad lelkét, lázadó siheder!
Más voltál ott is! más táj, messzebb útak
voltak még amik rajtad áthuzódtak
s csak posta tudtál lenni és meder.

Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet.

 

Találtunk egy dinnyét

 

Észrevettem már régebben, hogy a kertkapun túl   sárgadinnye  szára fut a fűben, de nem foglalkoztam vele. Most, a sok eső után, hogy száradni kezdett, fűnyírásra szánta el magát a ház ura. Még délelőtt jelentette, hogy talált  két-öklömnyi dinnyét  azon a száron. Zöld még szegényke,  ilyeneket tettünk régen a vegyes savanyúságba zöld paradicsomok, kis káposztacikkek sárgarépa szeletek és egészben hagyott uborkák közé. Megpróbálom, hátha be tudok még szerezni egy ötliteres üvegre valót a hozzávalókból. Két szál torma is kell hozzá, de ez nem biztos...

A recept: Brassói saláta

Egy ötliteres üvegbe teszünk fél kiló cikkekre vágott fejes káposztát, néhány szelet vöröskáposztát, 25 deka zöldpaprikát, ugyanennyi kicsi gömbölyű paprikát, 30 deka uborkát, 8 darab kis éretlen dinnyét, apró zöld paradicsomokat, rózsáira szedett karfiolt, két darab négy hasábba vágott sárgarépát, egy nagy csomóba hajtogatott kaprot, néhány zellerlevelet szárastul, esetleg egy-két szőlőlevelet vagy meggyfáról két szép levelet. Mindet szépen rendezve üvegbe rakjuk, kb. 3 liter vizet három púpos evőkanál sóval felforralunk, és ha kihűlt, ráöntjük a zöldségekre. Az üveget úgy zárjuk le, hogy ne jusson be levegő az egyveleghez, különben megpenészedik. Ezt én úgy értem el, hogy átlátszó fóliát tettem az üveg nyakára, és leszorítottam egy megfelelő átmérőjű befőttes üveggel, amibe apró köveket szórtam, hogy súlya legyen, és a keletkező gázok nehogy fölemeljék, a zöldség viszont a lé alatt maradjon.

A savanyítani valót hagyjuk magára egy hűvösebb helyiségben az asztalon. Néhány nap múlva megzavarosodik, de várni kell, hadd tisztuljon ki magától. (Mivel csak egy dinnyém van, középre teszem, és körberakom a többi hozzávalóval.) Remélem, jó ízű lesz az egydinnyés változat mindenféle sült húshoz, marha vagy sertés pörkölthöz. A tartósító és ecet nélküli savanyúságban a káposzta önműködő tulajdonsága savanyít.

Később, ha sikerült az eltenni való, utólag ide teszem a fotóját. Azt hiszem, fermentált zöldség az előkelő neve.(Már találtam a neten értelmesebb ismertetőket ehhez a tartósítási eljáráshoz, ott lehetne utánanézni. Üveglezáró apparátus is kapható már, kővel súlyosbított lezárás helyett.)

 

Javítás a kerámián

Mert eltört. Eltört a legszebb tálkám még régen, hamutartónak használtam a belvárosi lakásban, a sötétkék kerek asztalon.

 Minthogy édesapám egész életében szeretett javítani, az elromlottat működővé tenni, elvitte  a törött tárgyat is. Epokitt nevű ragasztót használt a törött kicsi tál egybeillesztéséhez. Megcsinálta a hamutálamat, de amikor átadta, nem tetszett. A cserépről azt gondoltam, láthatatlanul is összeragasztható lett volna, mondjuk a Rapid nevű tubusos ragasztóval. Pedig édesapám tudta, mit csinál. Az utóbbi években virágcserép alátétjeként használtam, nem szökött el belőle az öntözővíz.

Megszoktam a javítása sárga, sőt egyre jobban sárguló nyomait. Sose gondoltam volna, hogy a munkája művészi értéket képvisel. Rátaláltam éppen most a neten, mintha nekem nyílt volna ki az ismertető:
"Jacqueline Rose brit feminista tudós az Anyák című könyvében egy lehetetlen anyai feladatról ír. Arról az elvárásról, hogy az anyának „meg kell javítania a világot és biztonságossá kell tennie”. Ebben Adrienne Rich amerikai költőt idézi, aki 1976-ban megjelent, Conditions for Work című esszéjében így ír: The Common World of Women (A nők közös világa) című írásában a nők „a világ védelmének, megőrzésének, megjavításának” tevékenységét végzik – „egy megkopott és elkopott családi élet láthatatlan szövésébe” kezdenek. Ebben az értelemben a látható varrási vonalak, a ragasztások vagy toldások lehetnek a törődés, az igyekezet, egy lehetetlen feladat feletti fáradhatatlan próbálkozás lenyomatai is. Ezért pedig nem érezhetünk mást, csak hálát és áhitatot."

 

Ilyen a cikkben bemutatott ragasztott japán tál. Bámulatos, mennyire emlékeztet édesapám régi-régi munkájára. Nemcsak a nők tudnak gyengéd szeretettel bánni a családdal.

 

Vidám hétvége

Kijöttek hozzánk a gyerekek teljes létszámban. Hűvös nap volt, de a kedvünket nem rontotta el. Bemutattuk az újra rendezett mosókonyhát téli lakókonyhává alakítva, megettük a vegán meggyes pitét torta alakzatban sütve, kávét ittunk rizstejjel, összehasonlítottuk a növényi eredetű illatkompozíciókat, és megtudtuk, kinek milyen tervei vannak a jövőre nézve. A mi terveink sem teljesíthetetlenek, de erről máskor.

Most leírom a torta alakú meggyes pite receptjét, hátha érdekel valakit.

A meggy natúr, magozott, édesítés nélkül készült saját levében dunsztolva.
Tészta:
25 deka fehér tönkölyliszt, 10 deka eritrit, fél csomag vanicukor, 1 sütőpor, fél citrom leve, pici só, 2 dl víz, 1 dl növényi tej, fél dl olaj.

A nedves hozzávalókat összekeverjük, hozzáadjuk a por alakúakat, jól kikavarjuk, kikent - kiszórt formába öntjük, kirakjuk a lecsöpögtetett meggyel, és előmelegített sütőben 180 fokon sütjük. Tűpróba!!
Úgy megettük, hogy elfelejtettem lefényképezni.